Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-12-20 / 51. szám

236. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. (P-----------r---------------------------------------------­K KONYVISMERTETES A ^ ■■ Kálvin és a Kálvinizmus. írták a Debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem református hit­­tudományi karának tanárai és doktorai. Debrecen sz. kir. város és a Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvnyomdavállalatának kiadása, 1936. Ára 12 P. Az Institutio 400 éves fordulóját a magyar kál­vinizmus két tényével tette emlékezetessé. Az egyik az Institutiónak zamatos, folyékony és élvezhető for­dítása, amivel dr. Victor János ajándékozott meg bennünket, a másik ez a mű, amellyel a debreceni', egyetem ref. theologiai kara és tudós doktorai ál­doztak hatalmas alkotásukban nagynevű reformáto­runk szellemének. A magyar tudományos theologiai irodalomról nem lehet azt állítani, hogy bőtermő. Éppen ezért a debreceni egyetem örök dicsősége lesz, hogy egyszerre ezen kisebb könyvtárra menő, rendkívül értékes munkával gazdagította azt. A benne összefoglalt értekezések európai, magas, tudományos színvonalon mozognak és tudósoknak szánvák, még pedig nemcsak magyar, hanem külföldi tudósoknak is, s ezért az egyes értekezések után német, angol, holland vagy francia nyelven megtaláljuk rövid tar­talmi összefoglalásukat is. 400 év távlatából új fényben állítják elénk Kál­vint, a reformátort és annak hatását. Bár tökéletesen igaza van dr. Révész Imrének, amikor azt állítja, hogy egyes nagy emberek hatása annál kevésbbé ele­mezhető ki, minél távolabbi korban keressük azt, ép­pen úgy, mint a tengerbe ömlő hatalmas folyam még néhány kilométerre a tengerben is megtartja egysé­ges voltát, de azután elvegyül annak cseppjeivel. Ez a munka Kálvint és a kálvinizmust ismét a maga ősi, forráseredetiségében állítja elénk s bennünk egy ha­talmasan és egységesen hömpölygő folyam benyo­mását kelti ma is. Azok az értekezések, amelyek Kálvint, a nagy re­formátort új meglátásokban állítják elénk (Kálvin János az Ige fényében: dr. Musnai László), nagy­mértékben kitágítják előttünk Kálvin szellemi életé­nek horizontját, de megmutatják annak gyökérszá­lait is az Ige mélységeiben és az iránta érzett mély tiszteletben és szeretetben. Hogy Kálvin nagy mű­vének megírásához segédeszközöket is használt, ame­lyek őt céljának elérésében támogatták, mit sem von le eredetiségének értékéből. (Az 1536-iki Institutio forrásai: Dr. Lang Ágoston.) A legjellemzőbb Kálvin széleskörű tudományos és igehirdetői munkásságára, hogy a theol. tudomány­nak minden ága ma is megtalálja nála irányító és alapvető eszméit. Az ó- és újtestamentomi exegesis talán mégis a legelső helyet foglalja el tevékenységé­ben. (Kálvin, mint zsoltármagyarázó: D. Dr. Kállay Kálmán.) Egy rendkivül alapos fejtegetésben ízelítőt kapunk az ótestamentom egy másik részének magya­rázatáról (Ésaiás elhivatási látomása: Dr. Tóth Lajos), majd újtestamentomi témakörből is az evangéliumok­ról (dr. Erdős Károlytól) és az Efezusi levél igen alapos ismerőjétől (dr. Pongrácz József) ennek kál­vini magyarázatát. Korunk theologiai tudományos világa nem mel­lőzheti Kálvint. Vannak, akik támadják, elmaradott­nak, túlhaladottnak tartják, de foglalkoznak vele. Vi­szont vannak, akik megértik és egyetértenek vele s tudományos kutatásaik csak megerősítik az ő fel­fogását. A theologia ezen örökké viharzó, vitázó, sok­szor terméketlen területét mutatja be két értekezés. (Az ószövetség értékelése Kálvin Institutiójában: Dr. Török István és Isten megismerésének kérdése Kál­vin Institutiója alapján a napjainkban folyó theolo­giai vitatkozások tükrében: Dr. Vasady Béla.) A dog­matika kálvinista specialitása: a predestináció méltó helyet foglal el a hatalmas műben (Kálvin predes­tináció tana: Csáky Benjamin). A gyakorlati theologia körében Kálvin pásztori igehirdetése módszereit (dr. Csikesz Sándortól) látjuk feltárva. Az egyszerű, biblia­magyarázó módszert alkalmazza, hogy így az Ige kincses bányáit egészen kiaknázza. Kálvin egyénisége, vezérlő és irányító hatása ak­kor tűnik ki leginkább, ha más reformátorokkal hason­lítjuk össze. Ezért új oldalról megvilágítva látjuk őt, amikor Zwinglivel (dr. Soós Béla), majd a magyar Méliusszal (dr. Révész Imre) való viszonyában tekint­hetjük. A kálvinizmusnak a mai kor szemüvegén át szemléli a hatását és mutatja fel befolyását a magyar és erdélyi egyházi életre két értekezés: »A missziói felelősség nyomai a magyar református keresztyén­­ség első századában az egykorú thelogiai irodalom alapján« (dr. Ferenczy Károly) és »A belmisszió nyomai az erdélyi református egyház régebbi törté­netében« (dr. Nagy Géza). A lelkipásztori tevékeny­séget ma forradalmi újítással vádolnák, ha a refor­máció-korabeli életet átalakító, bűnöket ostromló, helyhez és időhöz nem kötött módját gyakorolná va­laki. Pedig abban az időben »az Ige prédikálása helytől és időtől függetlenül, nem kötve, fáradhatatlan hű­séggel, szinte élettékozló odaadással folyik«. Nagy­szerűen megvilágítja a prédikátorok helyzetét, viszo­nyait az a korrajz, amit az író bő idézetekkel és egy­korú bizonyságtételekkel fűszerez. A prédikátori állás tekintélytelensége, az urak részéről a lenézés (hiszen csak egy »jobbágy-gyerek«), a megélhetés bizonyta­lansága, a fedélnélküliség jellemzi ezt a kort. És mégis elolthatatlan tűzzel hirdetik az igét némelyek. Bár vannak jólétben és tétlenségben élő papok akkor is. Az igehirdetés folyt az élő szó és a holt betű által, de a »szó, az írás bizonyságtétele mellé oda tette a cselekedet bizonyságtételét is, amit a ma nyelvén úgy fejezhetnénk ki, hogy az evangelizáción kívül gondja volt a diakoniára, a szeretetből való szol­gálatra is«. Sőt olyan átütő és e 'ős volt a magyar kál­vinizmus missziói lendülete, hogy még a külföldre is kiterjesztette tevékenységét. Galatában, Konstanti­nápolyban a töröknek egy szegedi magyar hirdette az Igét. Hogy a magyar reformáció nemcsak hitelvi te­kintetben volt kálvini, hanem a keresztyénség gya­korlati megvalósításában is követője volt a genfinek, mutatja, hogy Erdélyben Marosvásárhelyen, Désen, Kolozsváron, Nagyváradon, Gyulafehérváron az ispo­tályok és a szegénygondozás a kálvini reformáció szel­lemében keletkeznek, vagy a régiek átalakulnak. De megtaláljuk nyomait a laikus igehirdetésnek, a biblia­köri munkának, a gyermek-katekézisnek és az iratter­jesztésnek is. »Egyházunk minden látszólagos zor­­donsága mellett is hű követője maradt annak a refor­mátornak, aki rendet és keresztyéni fegyelmet hono­sít meg Genfben, de olthatatlan szeretettel hajol le a menekültekhez, betegekhez és szegényekhez«. Egyháztörténeti vonatkozású és hézagpótló dr. Miklós Ödön vizsgálódása: »A holland kálvinizmus elvi állásfoglalása a magyar protestantizmus gyász­évtizedeiben«, hasonlóképen igen értékes dr. Tóth

Next

/
Thumbnails
Contents