Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-29 / 48. szám
224. oldal. 1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS lap. Sümeg. Másodszor került e lap homlokterébe e kis mezővároskának a neve. Úgy érezzük, beszélnünk kell róla újra. Abból a fáklyafényből, amit Ólé Sándor Celldömölk mo,st felszentelt református temploma mellett prófétai meglátással, mindnyájunk tanulságára, magasra emelt, egy fénysugár Sümegre is esett és ennél a fénysugárnál felcsillant a sümegi kis templom tornyán is az aranyozott, húszágú csillag... Csäk nem régen volt az alapkőletételi ünnepélye és aztán nőtt, növekedett a 100 ülőhelyes kis templom. A kupolájára pár héttel ezelőtt tették fel a keresztet, most pedig fenn ragyog már a 25 méter magas tornyon a csillag is. Tető alatt az egész épület. Amikor a vonat ablakán Sümeg mellett kinéz az utas, a gyönyörű barokk stílusú plebánia-templom és vár tövében álló hatalmas ferenciek temploma között, légvonalban éppen középen, emelkedik igazán remek, művészi elgondolásban és kivitelben ez a magyaros motivumu, stílusos alkotása Szeghalmy Bálint, miskolci városi műépítész-főmérnöknek. Nem győz betelni nézésével a szemlélő. Amikor az ember a vasútállomásról -megy befelé, néhány száz lépés után szinte beleütközik. Az útvonal közepén, utcaelágazás által alkotott szabályos háromszög az alaprajza, a három csúcsban lemetszve, miáltal hatszögűvé válik a kiképzése. Az egyik lemetszett csúcsban magasodik a torony, a másik lemetszett csúcsban a főbejárat, a harmadik lemetszett csúcsban a kórus, így a belső térsége szabályos hatszöget mutat, kupolaalakú mennyezeti kiképzéssel. Ez a leírás most csak nagy általánosságban akar az olvasó elképzelésének támpontot nyújtani. A szakszerű műleírást a felszentelésére hagyjuk, amikor a fényképét is módunkban lesz bemutatni. Hogyan jutottunk el idáig?... Azt csak a jó Isten tudja. És hogyan jutunk el a felszentelésig?... Az is a jó Isten titka. Mi csak azt tudjuk, hogy sokat imádkoztunk, sokat töprengtünk, de mindig reménykedtünk ezért a templomért. Eleinte nem mertük elmondani még egymásnak sem titkos álmaikat az eljövendő templomról. Nem mertünk róla hangosan beszélni. Hátha fantasztáknak, naiv álmodozóknak tartottak volna bennünket. Csak hittünk és titkon reménykedtünk. így múltak az évek: egy, kettő, öt... aztán egyszer csak megépült a keszthelyi templom. Megtört a jég. Erre már kikivánkozott egy-egy bátortalan kérdés: hát nekünk lesz-e valamikor templomunk?... De mintha magunk is megijedtünk volna a 'kérdéstől. Körülnéztünk, nem hallotta-é valaki? ..Megint elmúlt egy-két esztendő. Aztán jött a tapolcai templom építésének elhatározása és ott is megismétlődött a "jó Isten csodálatos kegyelme: az áldozatkészség bibliai olajos korsója nem apadt ki, elkészült adósságmentesen az is. De mire elkészült, Sümegen is megbátorodtak az addig félénk lelkek. Éppen pünköst volt. Bejött az egész járás szétszórt reformátussága és az idetartozó evangélikus hivek is. A gyülekezet fennállásának 10. évfordulóját is ünnepeltük ekkor. És ezen az i^tenitiszteleten valahogy máskép zendült az ének, szárnya lett az imádságnak és az Ige beragyogott a szivekbe, fénye kiült az arcokra és az elhatározás bátor szava csendült ki az ajkakon: jertek, építsünk hajlékot a mi Istenünknek. Szinte megdöbbentem Isten Lelkének ily közelségén és szemmel látható munkáján. Eloszlott a félénkség. Nyoma sem volt többé. Megtörténtek a felajánlások. Számba vettük a testvéri szeretet áldozatkészségének felénk hajlását és megindult az előkészítő, majd kivitelező munka. Mikor az alapkőletételi ünnepély szept. 20-án véget ért, amikor ott kint a szabadban énekeltük a Te benned biztunk-at, két legrégibb sümegi lakos, uriasszony hívünk, egyik ref., másik ev., akiknek buzgósága és hithűsége szinte közmondásos Sümegen, egymás nyakába borultak ott az utcán és fennhangon zokogtak. Addig nem volt a nyilvánosság számára könnyük, csak imádságuk, lelkesedésük és lelkesítő prófétálásuk: most az összehordott kövek látásán és a titkos álmok ily kézzel fogható valóságán megszületett a legdrágább gyöngy sűrű harmatozása szemükben: hangos zokogással sírva fakadtak. A 84. zsolt. 3. v. jutott eszembe: »Kívánkozik, sőt emésztődik a lelkem az Úrnak tornáci után; szivem és testem ujjongnak az élő Isten felé«. Boldog , vagyok, hogy közelről láttam ezt az Igét két asszony életén keresztül világítani. Most megállunk az építkezésssel. Megállásra kényszerít az időjárás is és a további fedezet hiánya is. A továbbiakra csak reménybeli fedezetünk van. A reménylet dolgok valósága. Várjuk nagy jó reménységgel a kibocsátott kérőivek szállingózását. M.inden héten jön vissza egypár. Eddig 100 jött vissza és hozott 500 pengő kegyes adományt. A többit is várjuk imádkozó reménykedéssel és hiszünk abban, hogy valóság lesz a pünkösti évfordulóra Ólé Sándor testvérünk boldog megállapítása, hogy Belsősomogy kezet foghat, mint közvetlen szomszéd, a pápai egyházmegyével Keszthely-Tapolca-Sümeg-Celldömölkön át. Szent láncszemek, áldott állomások az örökkévalóság útján. A Genezáret taván úszó hajók; melyekben felébredt az Úr ebben a vad viharban és nekünk mondja., reménykedő magyaroknak: mit féltek, óh kicsiny hitüek?!... lássátok, amikor keleten és nyugaton emberkezek templomokat rombolnak, oltárokat zúznak, akkor én a ti szomorú magyar földeteken templomokat építtetek veletek és a testvéri szeretet áldozatkészségének kultúrfölényében forrasztom össze sziveteket. Németh Károly. Lelkipásztori konferencia Kaposvárott. November 16-án tartották meg Kaposvárott a gyülekezeti ház tanácstermében a Kaposvár-vidéki lelkészi körhöz tartozó lelkipásztorok, s.-lelkészek és preorans-tanítók a missziói munkaévet megnyitó konferenciájukat, melynek lefolyása a következő volt: 1. A XC. zsoltár 1. versének eléneklése után Sárosi István gigei lelkipásztor tárta fel Pál I Kor. 9. részéből vett szentirási szakasznak mélységeit és szépségeit. Elmélkedés után áhitatos imát mondott a miszsziói értekezletre sereglett igehirdető lelkipásztorokkal. 2. Kovács József missziói előadó, mint a konferenciát vezető elnök, szeretettel üdvözölte a megjelent testvéreket s annak hangsúlyozásával, hogy a mái összejövetelnek magán kell viselnie végig a missziói konferencia bélyegét, jelezte, hogy első helyen ünnepélyes keretet kell biztosítani az Institutio 400 éves jubilálásának, melynek messze világoló fénye mutassa meg programmunk megjelölésében közelebbi teendőinknek meglátását. 3. Benedek Sándor dr. magyaratádi lelkipásztor tartotta meg jubiláns felolvasását, ismertetvén az összejövetel ünnepi műsorának élén Kálvin Institutiójának első részét, mely fundamentuma a hatalmas koncepciójú műnek, t. i. ez tartalmazza az Isten megismerésének útjairól, az isteni kegyelem és a Szentlélek ajándékairól és megvilágosításáról szóló tanítás fontosabb tételeit. Az előadó fej-
