Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-25 / 43. szám
1936. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 197. oldal. Genfben, máris kényielenek vagyunk módosítani ezen a véleményen, mert Kálvin esetében szembeötlő kortörténeti indokai voltak a puritánságnak. Kálvinnak a fényűző, ledér és feslett életű genfi népet csak példásan szigorú puritánsággal lehetett a testi-lelki romlás lejtőjén megállítania. Ez a kétségtelenül helytálló kortörténeti indoklás azonban még korántsem a tulajdonképpeni indoklás. Kálvin végeredményben nem a genfi nép és még csak nem is a gjenfi nép sorsával egybekötött genfi reformáció megmentése érdekében vállalta a puritánságot. Épp az Insttutióban tárja fel legjobban a tulajdonképpeni, mindent átfogó indokot. Az Institutio szerint nem a mi még oly magasrendű földi érdekeinkre, mégcsak nem is a reformáció müvére kell tekintenünk, ha a puritánság indokát keressük. »Nekünk — mint Kálvin mondja — Istenre kell tekintenünk, aki minden fertelmet utál és átkoz, leikünknek vagy testünknek bármelyik részén jelentkezik is az.«10 Istenre pedig csak úgy tekinthetünk, amint Ö Krisztusban mutatkozik nekünk. »Istent — mint mondja, — ha Krisztusban nem mutatkoznék, üdvösségünkre meg nem ismerhetnők«.11 Az Istenre való tekintés tehát Kálvin tanítása szerint annyi mint Krisztusra tekintés. Ha ez a Krisztusra való tekintés hiányzik a mi puritánságunkból, akkor nem a Kálvin puritánsága az, hanem egy fejletlen, értelmet-lelketvesztett puritánság. Akkor ajtót-kaput nyitunk a tetszésszerinti értelmezésnek és pl. puritánságnak nyilváníthatjuk akár a keféletlen ruhát és a kiszakadt kabátot is. Kálvin az ilyen puritánságra azt mondja: »Hiábavaló dolog az igazsággal kérkedni, vallásosság nélkül; éppen olyan az, mintha valaki egy fejetlen, csonka testet fitogtatna nagy ékesség gyanánt«.12 Fejtegetésünknek ezen a pontján még csak azt kell tisztáznunk: mit jelent a Kálvin puritánságának Krisztuson való orientációja? Röviden így felelhetnénk: hitet jelent, minthogy nem is jelenthet mást, mivel Krisztust csak a hit szemével láthatjuk meg. Adjuk át a szót ezen a döntőfontosságú helyen magának Kálvinnak, s hallgassuk meg, mint magyarázza a Krisztus-hitet. »Krisztus nem azért küldetett — mondja, — hogy minket az üdvösség elnyerésében támogasson, hanem hogy ő maga legyen a mi igazságunk.«13 »Mihelyt beoltattál a hit által Krisztusba, azonnal Istennek fia ... az igazság részese, az élet birtokosa lettél, és elnyerted, nem az érdemszerzésre való alkalmatosságot, hanem a Krisztusnak minden érdemét, mivel azok veled közöltettek.«14 Kálvin magyarázata szerint tehát a Krisztus-hit annyi, mint a Krisztusba-oltatás. Ennek a Krisztusba való beoltatásnak, és csakis ennek a gyümölcse a puritánság: amennyiben beol'tatunk hit által a Krisztusba, annyiban és csakis annyiban lehetünk puritánok. Hogyan is teremhetne rossz fa, jó gyümölcsöt?! Ezért Kálvin szellemében szólva nem azt kell mondanom: legyünk puritánok, hanem azt, hogy lehetünk puritánok. Áz ugyanis, ami emberi erőnk számára lehetetlenség, Krisztusban és Krisztus által elénk adott áldott lehetőség. Nem úgy áll tehát a dolog, mintha a mi puritán szentségünk által juthatnánk Krisztussal közösségbe, hanem őhozzá kell előbb csatlakoznunk, hogy az ő szentsége által kövessük 10 Inst. II. 8, 44. 11 Inst. II. 6, 4. 12 Inst. II. 8, 11. 13 Inst. III. 15, 5. 14 Inst. III. 15, 6. őt oda, ahová szólít.15 Ezt jelenti a puritánság Krisztuson való orientációja.10 Tudakozódtunk a Kálvin puritánsága iránt. Most már könnyen megmondhatjuk puritánságának valódi indokát: Kálvinnál nem izlés, nem kortörténeti szükségesség, hanem hit dolga volt a puritánság. Nem reformációja érdekében lett puritánná, hanem pontosan azért, amiért reformátorrá is lett. Nála a puritánság és a reformátorság végeredményében egyazon dolgot jelentette, egyszóval mondva: a sáfárságot. Sáfárja igyekezett lenni a Krisztus általi megigazítás hitében a felséges Isten által reá bízott testi-lelki tálentumoknak. Összefoglalva a mondottakat: A puritánság nem a természetnek, hanem a kegyelemnek a műve; nem az ó-ember eltökélésének és erőlködésének, hanem az új-ember hitének a gyümölcse. Ezért nem is beszélhetünk kálvini értelemben puritánságról a Krisztus-hiten kívül; puritán élet csakis a Bárány vére által tisztára mosott élet. Ezt a kálvini értelemben vett puritánságot pedig nem sajátíthatjuk ki, mint kizárólagos kálvinista tulajdont. Mindenütt megvan ugyanez a puritánság, ahol az ó- és újszövetségi Szentirást, mint a Krisztus-kijelentés könyvét olvassák és értik. Maga Kálvin sem a saját elgondolásait közli, mikor a puritán élet törvényét leírja. Ö ezzel a leírással, éppenúgv mint az egész Institutióval, csak a Szentirást akarja magyarázni. Éppen ezért Kálvin életének és az Institutiónak tulajdonképpeni szándékát értjük félre, ha a szokott módon kálvinista puritánságról beszélünk. Ez az a tanítás, amelyet a kálvini mezők elhullatott kalászai minékünk ma este kibeszéltek. ___________ Török István. 15 y. ö.: Inst. III. 2, 6. 16 Érdemes volna azt a kritikai kérdést felvetni, vájjon ez a Krisztuson való orientáció, Kálvinnak ez a legmélyebb ismerete érvényesül-é az Institutio etikai fejezeteiben az egész vonalon ? Ahol nem érvényesül, ott bizony Kálvin is csak moralizál. Ennek a kimutatásánál azonban jó óvatosnak lennünk. Az óvatosság jelen esetben pedig azt jelenti: tartsuk szem előtt az Institutio olvasásnak azt az aranyszabályát, hogy az Institutio II. könyvét folyton a III. könyvre kell vonatkozatnunk, viszont a III. könyvet folyton a másodikra. Csak e szabályt betartva, juthatunk el az Institutio belső egységének meglátásáig és ezáltal a helyes Kálvin-értelmezésig. Ha pedig ezt tényleg betartjuk, sok olyan Kálvin-mondás theologiai tartalmat nyer, amelyik első tekintetre meglehetősen üres moralizálásnak látszott és nem egy Kálvin etikájáról szóló tanulmány alapos revízióra szőrül, — mert szerzője az első látszatnál megállóit és az Inst. két középső könyvének egymásra való vonatkoztatását elmulasztva ama belső egység megkereséséig, vagyis az igazi Kálvinig el nem jutott. Ha van is moralizálás Kálvinnál, annyi semmi esetre sincs, mint amennyit a Kálvin-irodalom sejttet. — Nagy gazdagsággal árad az ige vigasztalása, vezetése, intése a Magyar Keresztyének Naptára leszakítós bibliai tömbnaptárból, Az 1937,-i évfolyam már megjelent. A két evangéliumi protestáns egyház lelkipásztorai és az evangéliumi keresztyénség „királyi papsága“ lelki tapasztalatainak gazdag tárházából bőven osztanak a naptár lapjain. A családi asztalnál a mindennapi kenyér mellé az örök élet kenyeréből oszt a tömbnaptár áldott darabokat. Ára hátlappal együtt 1-60 P, mint könyvnaptár vászonba kötve P60 P, csak maga a tömb P20 P. Tiz példányon felüli rendelésnél °/0-os kedvezmény. Megrendelhető: Bethánia-Könyvkereskedés Budapest, VIII., Gyulai Pál-utca 9, valamint Egyházkerületi Iratterjesztés, Pápa.
