Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1936-10-04 / 40. szám

180. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. lutisztikusan uralkodott és megfosztotta a nemzetet alkotmányától, nyelvétől, sőt még viseletétől is, mégis megértő szívvel iparkodott a lelkiismereti szabadsá­got biztosítani és 1781-ben kiadta a türelmi rende­letet, mely a protestánsok helyzetét lényegesen eny­hítette. Később II. Lipót császár és király határozott kívánságára létre jött az 1790—1791. évi XXVI. tör­vénycikk, mely ismét a törvény oltalma alá helyezte a protestánsokat, Erre az időre esik gróf Festetics György mun­kássága. Mint abban az időben a magyar főuraknál szokás volt, fiatal korában ő is a császár és király hadseregében kezdte szolgálatát, katona volt, de ma­gyar szív dobogott a feszes dolmány alatt és amikor II. József császár vesztett háborúi következtében ve­tett ki a nemzetre nagyobb újjonclétszámot és na­gyobb hadiadót, elégedetlenségének a kelleténél han­gosabban adott kifejezést és hangoztatta, hogy ez egyedül a magyar országgyűlés joga, ezért hadbíró­ság elé állították, később befolyásos ismerősei köz­benjárására szabadon bocsátották, de József császár maga elé idézte és kemény dorgálásban részesítette. Majd mikor az 1790—1791. évi, úgynevezett koro­názó országgyűlést 11. Lipót egybehívta, ő mint a Greven huszárezred alezredese, ennek az ezrednek tisztikara nevében egy mérsékelt hangú beadványt terjesztett az országgyűlés elé, melyben kérte, hogy a magyar ezredek béke idejében magyar földön tar­tassanak, a magyar legénységhez magyar tisztek osz­tassanak be, továbbá, hogy a szolgálati és vezény­leti nyelv a magyar legyen. Emiatt ismét hadbíróság elé állíttatott és csak mint főrend, a főrendek közben­járására bocsáttatott szabadon. Ekkor elkedvetlenedve elhagyta kegyvesztetten a császári udvart s itt dunán­túli britokain telepedett meg. Ekkor kezdte tanul­mányozni, átérteni és átérezni mindazt, ami a nem­zetnek fájó sebe volt, s minden igyekezete az volt, hogy segítsen a bajokon és hűségesen szolgálja nem­zetét. Megállapította, hogy megfelelő nemzeti köz­szellem kifejlesztésére okvetlenül szükséges, hogy a nemzetnek iskolái legyenek, melyek hivatva vannak a magyarságot nevelni, nemzeti szellemmel és vallás­­erkölccsel megtölteni. Ekkor alapította a keszthelyi három osztályú elemi és négy osztályú diákoskolát, tanítóképzőt és egyéb kultúrintézményeket létesített. Majd rájött arra, hogy birtokainak északi részén az ott lakó nemesség és jobbágyok gyermekei részesül­hetnek az iskoláztatás áldásaiban, mig itt a birtokai déli részén erre egyáltalán nem volt lehetőség. Ek­kor, miután ennek a vidéknek a lakossága nagyobb részében protestáns volt, a felekezeti korlátokon is felülemelkedni tudó nagylelkűséggel elhatározta, hogy itt Csurgón a protestánsok részére gimnáziu­mot létesít. 1793 Mindsze^it havának 13. napján a Csurgón tartott egyházmegyei közgyűlésnek jelen­tette be gróf Festetics György nagylelkű adományát Nagyváthy János, a gróf bizalmasa és jószágainak direktora, akinek hamvai hálánk jeléül most is itt jnyugosznak a gimnázium parkjának árnyas fái kö­zött. A jóltevő nemes gróf a gimnázium elhelyezé­sére telket, felépítésére hatezer forintot, a tanárok fizetésére négyezer forintot adományozott. Az egy­házmegye közgyűlése nagy örömmel fogadta ezt a nagy alapítványt, elhatározta köszönő irat felterjesz­tését és egyben a késő utódoknak is kötelességévé tette, hogy hálájuk jeléül G a Festetics grófi család fényének további ragyogásáért esedezni meg ne szűn­jenek. Miután megtörtént az alapítvány elfogadása, hosszú viták előzték meg és nagy nehézségek nehe­zítették meg a nagyszerű terv megvalósítását. A fel­merült ellentétek és nehézségek eloszlatása körül a már említett Nagyváthy János és nekem anyai ágon dédatyám, néhai Sárközy István, ki hivatali elődöm is volt, szereztek odaadó és sohasem csüggedő mun­kájukkal hervadhatlan érdemeket; segítségükre vol­tak más lelkes férfiak is, mint Gombay András má­­sodkúrátor, Füredi József alsoki, Csépán Antal nagy­bajomi, Szentgyörgyi István gigei lelkész, Biró Sá­muel, az alapító gróf ügyésze és sokan mások. 1796-ban a Révkomáromban tartott egyházkerü­leti gyűlésen a már elkészített és aláírt adomány­levél jóváhagyás végett bemutattatott és ezen a gyű­lésen Sárközy István ajánlotta lelkes szavakkal gróf Ráday Gedeon főgondnok és az egyházkerület atyai jóindulatába ezt a zsenge oskolát, s ékesszólásával megszerezte az engedélyt arra is, hogy a somogy­­megyei 'fegációkat a csurgói diákok számára tartsák fenn. Ez alkalommal Sárközy István gondnok egy ki­jelentést tett, melyet ma itt ezien a helyen idézni kí­vánok és szivemből kívánom, hogy az most is betel­jesedjék: »Az itt Csurgón emelt és kigyújtott vilá­gító torony messze lövelő sugarai árasszanak fényt és meleget, a tiszta tudomány fényét és a szelíd er­kölcs melegét vivén áldásként a szegények hajlékaiba és a gazdagok palotáiba«. Amikor a legnagyobb kegyelettel adózom a nagy alapító emlékének, nem mulaszthatom el reá mu­tatni arra a nagy hasonlatosságra, mely közötte és a legnagyobb magyar, .Széchenyi István gróf között felismerhető. Éppen úgy, mint ő, mindent elköve­tett, hogy nemzete nagyságát emelje. Ugyanolyan körülmények között vált meg a katonaságtól, ugyan­olyan körülmények között telepedett meg otthoná­ban és ismerte meg népét. Engedjék rpeg nekem, hogy amikor e két nagy férfiú között összehasonlí­tást teszek, másodszor mondhassak el egy olyan de­finíciót, melyet pár évvel ezelőtt Széchenyiről már elmondottam:. Minden nagy lélek önmagában egy­­egy autarkia, amely önmagából termel ki mindent. S egyszerre foglalja magában a legnagyobb átfogó gondolatokat, a legigénytelenebb emberi érzésekkel. Csak egy ilyen zártnagyság az, amely dacolni tud a múlandósággal, csak egy ilyen lélek az, amelyik ön­magában merülve ki tudja termelni azt a valóban nagy embert, aki példaadásával, jellemnagyságával, szellemi és erkölcsi értékeinek csodálatos harmóniá­jával méltóvá válik arra, hogy egy nemzet piedesz­­táljára állíttassák a kortársak dicsőségére és az el­jövendő nemzedékek okulására«. Én a nemzet piedesz­­tálján látom a legnagyobb magyar mellett gróf Fes­tetics Györgyöt is. Ott áll útmutatóként, jelezve, mit kell tennünk, hogy ezen az úton haladva szolgáljuk egyházunkat és hazánkat. Az ő nemeslelkű alapítványa fette lehetővé, hogy a gimnázium felépülhetett. 1796 november elsejére az épület annyira elkészült, hogy ott a tanuló ifjúság elhelyezhető volt, s Jakab József alsoki rektor veze­tése alatt az iskola itt ebben az épületben megkezd­hette működését,. ekkor gyújtották meg itt, hazánk ezen végvárában első ízben a tudomány szővétnekét, ez volt az első stáció! Egy évszázadon át maradt az intéztet ebben az , épületben s bár kezdetiben nagy akadályokkal küz­­ködött,, lassan-lassan megerősödve, lankadatlanul fply-

Next

/
Thumbnails
Contents