Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-12 / 28. szám
124. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. látásban és várjuk a szinről-szinre látást, a »teljes váltság« nagy napját. Ha csakugyan él bennünk ez a váradalom és ez a reménység, akkor értjük meg csak az Ószövetség aktualitását és azt, hogy reánk nézve, amig testben járunk, nem is lehet az Ószövetség, ez az ádventi könyv soha túlhaladott érvényű. (Vége köv.) Török István. Lelkészértekezlet Komáromban. A tatai ref. egyházmegye lelkészei június 24-én Komáromban gyülekeztek össze, hogy az évi rendes értekezleti ülésüket megtartsák és azon megvitassák egyházi életünknek és a lelkészi karnak égető kérdéseit. Az értekezletet istentisztelet előzte meg a gyülekezet szép templomában, ahol Márkus Jenő tatai hitoktató lelkész, theol. m. tanár hirdette az igpt. Az istentiszteleten a gyülekezet tagjai is megjelentek! szép számmal és együtt épültünk a komoly és aktuális gondolatokban bővelkedő igék által. A gyülekezet tágas tanácstermében gyülekeztek a lelkipásztorok, hogy a jelen kilátástalan helyzetben egymás között tárgyalják meg a jobb jövendő felé vezető módokat. Közének ut,jn Györy Elemér elnök felolvasta Máté ev. XXVI. r. 14—30. verseit és imádkozott. Majd következett tervszerűen felvett megnyitója, mely egyszersmind a lelkészi továbbképzést is hivatva van szolgálni. Ez évben a »Lelkipásztorok egymás között« téma volt soron. Előre jelezte, hogy elnézést kér, ha kissé szigorú lesz megállapításaiban és a gyógyító módok ajánlásában. Mesteri vonásokkal rajzolta meg a mának képét, melyről megállapította, hogy semmiképen sem hízelgő a lelkipásztorok szempontjából. A lelkipásztori munkát éppen ezért nem is értékelik a világban érdeme szerint. Az örök harc Krisztus és a világ között ma is lankadatlan erővel dúl. Az őrállóknak éberen kell ügyelniük és nagyon fontos, hogy nekünk magunknak kell épülnünk első sorban, hogy erős lelki fegyverzetben vehessük fel a harcot. Az iépítés szót Pál apostol értelmezése szerint kívánja használni. Épülnünk lehet egymás hite által, de csak úgy, ha egymásban nem a versenytársat, hanem az egy eszményért égő, Krisztusnak alázatosan szolgáló testvért látjuk. Bizalmas körünkben is vigyázzunk arra, hogy Krisztus mindig velünk van, ezért társalgásunk hivatásunknak megfelelő, komoly beszélgetés legyen. Szolgálatunk kezdődjék azzal, hogy egész lélekkel szenteljük magunkat Krisztus szolgálatára. Legyünk először magunk az ige hallgatói és csak azután beszéljünk másoknak. Ne legyünk szeretetlenek egymás iránt. Ne csak az esetleges hibákat keressük másokban, hanem értékeljük a jót is. Uj teremtésekké kell válnunk, mert különben vetélytársakká leszünk. Érezzük a felelősséget egymás munkájával szemben. 32 gyertyaszál van egyházmegyénkben, de a fontos az, hogy mind égjen. Szeretettel építse egyik a másikat! Épülhetünk híveink által is. Éppen ezért keressük a velük való állandó összeköttetést. A lelkész ne álljon a gyülekezet felett, hanem evangelízáló munkájával legyen szolgája a gyülekezetnek. Imádkozzunk azokért, ákik murikánk homlokterében állnak. A 'lelkipásztor mögött legyen a gyülekezet imádsága. Gyakorlati tanácsokat is ad arra, hogy a lelkipásztor látogassa meg szülőfalujának lelkipásztorát, mert ez is igen jó hatással van a lelkipásztor munkájára. Beszédét Nyirő könyvében levő megrázó beszélgetéssel fejezi be, ami két lelkipásztor között játszódik le. Az egyik, a jómódú gyülekezetben, a másik a szórványban szolgáló lelkipásztor. Mély hatást váltott mindnyájunk leikéből, .amikor megéreztük az egymásért égő szivek dobogását és a két szívnek Isten ügyéért való alázatos felajánlását. Melegen üdvözölte az előadásra megjelent dr. Török István pápai theol. akad .tanárt és az üdvözlő leveleket olvasta fel, közöttük püspök urunk köszönő sorait a múlt évi üdvözlésért, továbbá egyházmegyénk gondnokának és tanácsbiráinak meleg sorait és az ülést megnyitotta. Sári Imre egyháza nevében üdvözölte az értekezletet. Örömét fejezte ki afölött, hogy ott ülésezünk és Isten gazdag áldását kérte az értekezlet munkásságára. Az elnöki megnyitóhoz sok komoly hozzászólás történt. Minden egyetértettünk abban, hogy a ma lelkipásztorának alázatosnak, ébernek, hűségesnek és mindenek felett Isten ügyéért, hitvallónak is kell lennie! Borsi Lajos bokodi lelkipásztor a 400 éves Institutional tartott mélyen szántó előadást. Nagy hozzáértéssel ragadta ki azokat az értékeket, melyek nemcsak Kálvinnak és a kálvini irány követőinek, hanem minden kor igaz keresztyénjének is drága útmutatói az élet nehéz útvesztőiben. Az volt végső következtetése, hogy mindenki olvassa Kálvin nagy művét, mert ezzel ünnepli legméltóbban a négyszázados évfordulót. Az értekezlet köszönetét nyilvánította az értékes és eszméltető előadásért. Nagy várakozás közepette kezdette meg dr. Török István előadását Barthról, mint igehirdetőről. Vázolta pályáját és életének fontos állomásait. Működésének megértéséhez szükségesnek tartotta megrajzolni a világnézetek harcát, melyek az ifjú Barthra és pályatársaira nagy hatással volt. A szociális kérdések előtérbe nyomulása új irányt szabott a fiatalok életében, A lelkész és tanár BartR lelki életének kiemelkedő állomásait vonultatta elénk. Feltüntette az új német állam kialakulása körüli küzdelmeit és kiutasítását Németországból. Előadásában különösen kidomborította igehirdetését, mely a múlt évszázad igehirdetésével ellentétben az igéhez, mint örök éltető forráshoz való visszatérést jelent. Szemelvényeket olvasott fel prédikációiból, amelyek homiliák és Istent szólaltatják meg, parancsait adják a hallgatók lelki épülésére. Előadásában arra a tényre mutatott rá, hogy a ma igehirdetőjének nem szabad szem elől téveszteni a megváltozott viszonyokat. A hallgatóság sok tekintetben különbözik a múlt idők nyugodtabb körülmények közt élő emberétől. Nem szellemes elmefuttatásokat, élményeket, történelmet vár ige helyett, hanem Isten beszédét akarja általunk, mint bizonyságtevők által hallani. Mindnyájan éreztük, hogy a tudós előadó megállapításai közelebb viszik a ma csak szokásból, vagy kényszerből való templomlátogatókat ahhoz az eszményi célhoz, amikor szomjuhozó lélekkel töltik meg a hívek az Ür tornácát és alázatosan hallgatják »amit a Lélek mond a gyülekezetnek«. Az előadó nagyon gyakorlatias és a lelkészek működését olyan közelről érintő előadását hálás köszöinettel vette az értekezlet. Ügy látjuk, hogy helyes nyomon jár egyházunk, ha az örökös panasz helyett, az újjáépítés útjára lép. Hitvalló igehirdetők, imádkozó hívek tudnak csak egy szebb jövendőt — Isten segítségével — teremteni. Barth, Brunner és a többiek erre az útra világítanak ra tanításukkal és életükkel. Kövessük példájukat, akkor megújul magyar Sionunk!
