Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-12 / 28. szám
Negyvenhetedik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1936 július 12 DGNANTÜLI PROTESTÁNS LIP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA^ FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Üdvözlő beszéd. Nagyságos Igazgató Ur! Szeretve Tisztelt Kedves Tanár Urak! Mélységes meghatottsággal állunk meg ez ünnepélyes pillanatban mi, Isten kegyelméből 69, 50, 30, 25, 20 és 10 évvel ezelőtt érettségit tett öreg diákok ez ősi főiskola kitartó munkával és hivő imádsággal megszentelt falai között, hogy megjelenésünkkel, tisztelgésünkkel lerójjuk a köszönet, a hála és szeretet adóját. Szivünkben kedves, drága emlékek sokasága zsong, lelkünkre ráborul valami csudás meleg érzés, arcunkról forró könnycseppek peregnek alá, s úgy érezzük magunkat, mint a gyermekek, akik hosszú távoliét után kicsorduló örömmel és könnyező boldogsággal térnek vissza az édesanyához. Bizonyságot teszünk róla, hogy csakugyan nevelő, tápláló, jóságos, áldott édesanyánk volt ez az ősi kollégium! Bohó ifjúi szivünk boldog elbizakodottságában akkor talán nem éreztük ezt. De amint kikerültünk az életbe és pedig Isten kifürkészhetetlen akarata folytán annyi könnyel, annyi megpróbáltatással és küzdelemmel teljes életbe, — azok a drága kincsek, amiket 'itt nyertünk, de amiknek értékét akkor még nem ismertük, egymás után kezdtek kifényesedni lelkűnkön. Mélységes hálával emlékezünk meg arról, hogy itt, ennek az intézetnek tiszta levegőjében szívta magába lelkünk a hitet, mely nehéz idők kemény ökölcsapásai között mindig megtalálta a felfelé, az Istenhez vezető utat. Itt ismertük meg a hűséges kötelességteljesítést, mely megszenteli a munkát, itt ízott át szivünkön lángoló lelkű és melegszívű tanáraink szavain keresztül a törhetetlen hazaszeretet, mely életet sem sajnált áldozni a világháború vérzivatarjai között s mely a reánk zúdult vörös áradatban nem engedte, hogy hűtlenül, becstelenül megtagadjuk ezer éves, most széttépett, szegény, édes magyar hazánkat. A becsület, kitartás, hűség, igazságszeretet, egyenesség és még ki tudná mind elszámlálni — óh ezek a drága kincsek, ezek a lelki erők itt lettek tulajdonunkká. Azért valljuk magunkat büszkén és boldogan mindenkor és mindenki előtt1 pápai diáknak, mert ennek az ősi kollégiumnak tiszta levegője, minden szélsőségtől mentes nemes szelleme nagy erényeknek és nagy lelki erőknek forrása volt s ma is az számunkra! Legyen áldott azoknak a kedves tanárainknak emlékezete, akik már elköltöztek a minden élőknek útján! Legyenek áldottak még élő kedves tanáraink, akiknek kezét megszorítani, jóságos tekintetét magunkon érezni olyan kimondhatatlanul jólesik most minékünk! Legyen áldott ez a főiskola, éljen, virágozzon századokról-századokra, s neveljen továbbra is ennek a szegény magyar hazának becsületes, hűséges, munkás, s a lélek drága kincseivel ékeskedő gyermekeket! Mi pedig, amikor most mélységes meghatottsággal lerójjuk a hála, köszönet és szeretet adóját, — mikor most szivünkben ott zsong kedves drága emlékek sokasága,, mikor most lelkünkre valami csudás meleg érzés borul reá, — arcunkról forró könnycseppek peregnek alá, s úgy érezzük magunkat, mint a gyermekei^, akik hosszú távoliét után kicsorduló örömmel és könnyező boldogsággal visszatértek az édesanyához, — mi ez ünnepélyes pillanatban szent fogadást teszünk, hogy ehhez az ősi kollégiumhoz, ennek tiszta levegőjéhez, nemes szelleméhez hivek leszünk szivünk utolsó dobbanásáig! Fazekas Mihály ref. püspöki titkár. . r Az Ószövetség értékelése. M.aga az Újszövetség is, mint jézus koronatanúját idézi az Ószövetséget. Lehet-e hát valaki hű az Újhoz, ha tagadja az Ót? Krisztus a kétfelé sántátokat és félmegoldást keresőket inti, amidőn így szól: »Ma Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek; mert énnálam írt ő. Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?« (Ján. 5, 46. skv.) Dehát az Ó- és Újszövetség között nincs különbség? Hát el akarjuk tusolni azokat a különbségeket, amelyeket a históriai kutatás oly világosan kimutat? Távol legyen! De igenis hangsúlyozzuk, hogy nem a különbség, hanem az egység a, fontos. Ha különbségről van szó, az csak a lényegi egység határain belül keresendő és csak relatív különbséget jelent. Ezért legyünk nagyon óvatosak a két szövetség megkülönböztetésére vonatkozó formulák használatánál. Most csak két ilyen gyakran emlegetett formulára hivatkozom: Az egyik szerint az Ószövetség a törvény, az Új meg evangélium. Ennek azért nagyon relatív az érvénye, mert az Ószövetségben is van evangélium és az Újszövetségben is van törvény. A Heidelbergi Káté tanítása nagyon tanulságos, amidőn erre a kérdésre: Kicsoda a közbenjáró, azt a feleletet adja, a mi Urunk jézus Krisztus, s így kérdez tovább: Honnan tudod ezt? A felelet szerint: A szent evangéliumból, melyet Isten elsőben az Édenkertben jelentett ki, majd a pátriárkák és próféták által hirdetett, az áldozatok és a törvény más szertartásai által kiábrázolt, végre pedig az ő egyetlen egy Fia által beteljesített. (18, 19. kérdés.) Tehát Káténk az evangéliumot az édenkerti ígérettől, vagyis az Ószövetség legelejétől kezdve számítja. A másik megkülönböztető formula szerint az Ószövetség jövendölés, az Űj pedig beteljesedés. Ez is csak relativ érvényű. Jó megjegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy az Újszövetség így végződik: »Jövet Uram Jézus/« vagyis mi is az ádvent népe vagyunk, mint az ószövetségi nép. Mi is hitben járunk és nem
