Dunántúli Protestáns Lap, 1936 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-31 / 22. szám
98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1936. egyház presbiterének és főgondnokának szellemi arcképét. Dr. Kovács Pál nem Győrött — a veszprémvármegyei Dégen — született, de annyira győrivé lett, annyit tett ezért a városért, ennek kultúrájáért 'és magyar várossá átalakításáért, hogy méltán nevezhetjük Győr egyik legnagyobb fiának. Az itteni református egyház életében pedig oly munkásságot fejtett ki, hogy nyugodtan meg lehetne mintázni róla a múlt század középső évtizedeinek eszményi presbiterét és gondnokát. A 19. szazad kollektiv presbitere és gondnoka, családjának meleg szivü papja, egyházközségének vitéz katonája és bölcs vezére volt. Nevével az egyházközség jegyzőkönyveiben legelőször 1835 szeptember 3-án, tehát Győrött letelepedésének évében találkozunk, amikor presbiteri esküt tett. Ettől az időtől kezdve, lehet mondani egész haláláig legmunkásabb tagja volt egyházközségünknek. Az 1836 február 21-én tartott presbiteri gyűlésen »előadatott, hogy oskola inspektorokat szükséges volna választani, akik idő szerént az oskolabeli tanítást megvizsgálják és tapasztalataikról a konventnek jelentést tegyenek, melyre tekéntetes Kovács Pál orvosdoktor és Horváth Kristóf chyrurgus urak elválasztattak«.'Szükség is volt erre, mert az iskolatanítók úgyszólván három évenként változtak. Így 1836-ban Szűcs Károly, 1840-ben Tót Dániel, 1843-ban Baki Gábor, 1846-ban Csonka Ferenc, 1850-ben Gőzön Ede és így tovább voltak a tanítók. Legtovább működött Veres Benő, 1816-tól 11836-ig, ekkor is csak azért volt kénytelen 20 éves hivataloskodás után a szomódi tanítóskodást elfo-< gadni, mert egyházunkban »az orgona felállittatván;, nem birt képzettséggel, a művészet ezen ágában«. Dr. Kovács Pál oskolainspektor derekasan őrködött a reá bizott virágos kert felett. 1838 február'2-án újra megválasztották oskolainspektornak. Hogy milyen Kitűnően tölthette be ezen hivatalát, annak legbeszédesebb bizonysága az, hogy az oskolainspektor dr. Kovács Pált szokatlanul ifjan, 32 éves kofában, Ti 842 szept. 28-án a győri református egyház főgondnokává, vagy amint akkor nevezték, első gondnokává választották. Ez annyital inkkáhb feltűnő, mert abban az időben igen kiváló közéleti férfiakkal ékeskedett egyházközségünk, kiknek sorából Szűcs Antal Győr vármegye első alispánja, nemes Szentmihályi Ferenc, Horváth István táblabíró, nemes Kálmán Károly táblabíró nevét említem meg. Két év múlva — ez időben meg két éves volt a gondnoki ciklus —, 1844 február 16-án újraválasztották. 1846 január. 26-án gondnoki tisztéről lemondott és mint presbiter szolgálta tovább az egyházat. Ebben a minőségében több üdvös javaslatot terjesztett a presbitérium elé, melyekre később visszatérünk. 1855 március 14-én dr. Kovács Pál újra első gondnokká Választatott. Ebben a jegyzőkönyvben szerepel legelőször a Tőgondnok megnevezés és aláírás. Magyarhoni református egyházunk Debrecenben 1860 szeptember 26-án tartott egyetemes értekezletében, majd egyházkerületünknek ugyanezen évben Székesfehérváron tartott nagygyűlésében a valódi presbiteri rendszer felelevenítését és minél célszerűbb alkalmazását mondották ki. Ennek folytán az eddigi gyakorlat helyett szükségessé Vált a "hívek egyeteme alta!l való választás. A győri presbitérium is újra alakult; 1862 január 26-án, amikor más tárgy nem lévén, megválasztatott az első alkotmányos presbitérium. A választás eredménye ez: Gondnok dr. Kovács Pál, pénztárnok Varga János, jegyző Beöthy Károly, ügyvéd Szentmihályi Sándor; elöljárók: Fülöp Endre, Jelinek Ferenc, Kutas István, Major József, Rózsa Sándor, Szabó Károly, Szalacsy Lajos, Szentmihályi Ferenc, Szűcs Pál, Varga Lajos, Végh Pál egyháztagok. Az így megválasztott és vasárnapi istentisztelet alkalmával ünnepélyesen felesketett egyháztanács 1862 május 4-én tartotta első alkotmányos ülését. 1866 április 22-én Szalacsy Lajos lett a főgondnok, amikor dr. Kovács Pál 108 szavazattal presbiterré választatott. Szalacsy székfoglalójában kinyilvánította, hogy ő »ugyan uj díszes hivatala pontos betöltéséhez buzgalomteljes akaratot érez magában, de mégsem fojthatja el afeletti félelmét, hqgy ily érdemteljes előd nyomdokait követni kellőleg “képes nem leend«. De az egyházközség dr. Kovács Pál jól kipróbált munkaerejét nem kívánta nélkülözni. Az 1860. évben hozott már előbb említett egyházkerületi törvényeid a ''községi iskolákra gondos felügyeletet rendelvén el, »miután a győri református gyülekezet községi iskolájára eddig is kiváló figyelmet fordított, igyekezvén azt a nevelés kívánalmainak és az egyház díszének megífelelően tökélyesbiteni, hogy a gyülekezet annál sikeresben érvényesíthesse e nemes igyekezetét, lelkész úr iskolafelügyelők kinevezését 'indítványozta, mely indítvány elfogadtatván, iskolafelügyélőkül három évi tartamra dr. Kovács Pál és dr. Karika Antal elöljárók oly meghagyással neveztetnek ki, hogy az oktatás folyamát az egyházközség iskolájában figyelemmel kisérve, az egyháztanácsnak koronként a nevelésügy állásáról, az iskolák állapotáról jelentéseket, nemkülönben a nevelésügy emelésére netán szükségeséknek mutatkozó javításokról javaslatot terjesszenek elő. Mely megbízatást a nevezettek köszönettel elfogadják«, ú 875 április 18-iki tanácsülésen Szalacsy Lajos főgondnok lemondott és újra dr. Kovács Pált választották főgondnoknak. Ez volt főgondnoki működésének utolsó szakasza. 1883 május 27-iki gyűlés jegyzőkönyvének 2. pontja alatt ezt olvassuk: »T. dr. Kovács Pál ur, egyházunk eddig is még fáradhatatlan főgondnoka határozott szóval és pedig többszörösen kijelenté a jelenlévők előtt, mely szerént a jövőre ő a, közbizalmat, mely talán ismét őt emelné az elnöki, illetve a főgondnoki helyre, megköszönvén, azt semmi körülmény és szin alatt nem leend hajlandó tovább elfogadni, mit különösen azzal indokol, hogy az uj zsinati ’törvények értelmében a pénztár felelős kezelését is a megválasztott főgondnoknak keilend majd kezelnie, mire ő teendőinél fogva nem hajlandó. A jelen voltak t. dr. Kovács Pál urnák e nyilatkozatát' többszöri felkérésük után sajnálattal voltak kénytelenek tudomásul venni s ugyanezen alkalommal a multbani szives és fáradalmas működéséért, mint egyháztanácsunk s egyházunk főgondnokának egyhangúlag; köszönet és bizalom szavaztatott meg.« Még ugyanez év december 23-án tartott egyházi népgyűlésen Pereszlényi János elnöklő lelkész felmutatja és ismételten felolvastatja dr. Kovács Pál levelét, melyben a presbiteri állásról való lemondását jelentette be. Ezek a dátumok képezik azt a keretet, melyet dr. Kovács Pál működése töltött meg élettel. Hogy megérthessük az ő igen nagy jelentőségű egyházi ténykedését, ismernünk kell a múlt század protestantizmusának helyzetét. A múlt század első fele a békés fejlődésnek és a nagy nemzeti reformoknak ideje volt, amely egyházi életünkben a nyugodt, a fejlődő élet korszakát inaugurálta. A francia forradalom, majd Napoleon tüneményes nagyságának bukása után egész Európában a restaurálás^ a konzerválás és az alkotás lett az uralkodó gondolat. Metternich keze hiába
