Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-21 / 16. szám

Negyvenhatodik évfolyam.

16. szám.

Pápa, 1935 április 21.

DÜNÁBTŰLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

.....................—.....MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —-----------------------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Jézus feltámadott*

Minden élet érthetetlen a feltámadás hite nélkül. De nem volna-e érthetetlen a Krisztus Jézus, az Istenfiú, az isteni kijelentések hordozójának élete, ha azt a sír fejezné be? Krisztus földi élete azt jelenti, hogy kijelenti magát az Isten sok szent szóval, jelekkel és csodákkal. Krisztus halála azt hirdeti, hogy mindnaíálig szeret az Úr minket, hogy rábízhatjuk minden bűnünket, összes terheinket. A Megváltó sírja azt bizonyítja, hogy sírba viszi Ő minden nyomorúságunkat. De ha a Krisztus maga nem jönne elő a sírból, akkor nem volna teljes az Atya munkája, mert a Krisztus a halálon való győzedelme által vezet teljes diadalra. A mi Megváltónk azonban nemcsak a kisértés, nemcsak a szenvedés, nem csupán a bűn, hanem a halál felett is diadalmat aratott.

Krisztus feltámadott. Ez az az igazság, mely boldogsággal tölthet meg minden Istenben bízó szívet. Isten nem engedte, hogy az ő szente rothadást lásson. Az az isteni erő, mely másokra hatva is megbizonyította csodatevő erejét, amikor halálra szánt betegeket gyógyított, feltámasztotta a Jairus leányát, kihozta a koporsóból a naini ifjút és kihívta a rothadásnak indult Lázárt sírjából az életre; aki ezt mondotta magáról: »Én vagyok a feltámadás és az élet, a'ki hisz én bennem, ha meghal is él«, nem maradhatott a sírban. Az Istenfiú, akinek kínjai megindították a földet, széthasították a templom kárpitját, elsötítették az eget és a keresztjéről lesugárzó erő feltámasztotta a halottakat, maradhatott-e a sírban? A Megváltó, aki a keresztről egyenesen a paradicsomba vihette a latrot, halál és bűn martaléka lehetett-e? Nem! A Krisztus feltámadott.

A feltámadott Jézus sokaknak bebizonyította, hogy él. Mária Magdaléna és a többi kegyes asszonyok megrettentek, amikor nem találták helyén a nagy követ. Arra gondoltak, hogy elrabolta valaki az Urat. A tanítványok gondolni sem mertek arra, hogy még viszontlátják őt. Még akkor is, amikor megjelenik Péternek, majd az örvendező asszonyok hirdetik, hogy látták a feltámadott Urat, nem hívének. Megjelenik az Emmausba igyekvő két szomorú tanítványnak és azok csodálkozva ismerik fel Őt. Majd megjelent a tíz tanítványnak. Azok megrémültek és félvén azt hivék, hogy valami lelket látnak. Csak akkor hitték el, hogy feltámadott, amikor kezeit és lábait megtapogathatták és evett előttük. Bizony nem voltak képzelődök és hiszékenyek a tanítványok. A Mester Krisztus feltámadása után előttük megjelenvén szemökre hányá az ő hitetlenségüket és keményszivüségüket, hogy azoknak, akik Őt feltámadva látták vala, nem hívének. Majd mikor újra mejgjelenik nekik,

* Mikos Lajos: Csak Jézust egyedül c. kötetéből, melyet lapunk mai számában ismertetünk.

a kételkedő Tamásnak ezt mondja: »Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet és hozd ide a te kezedet és bocsássad az én oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hívő«. És felele Tamás és monda néki: »Én Uram és én Istenem!« A két tanítvány a kenyér megszegéséről, Mária a hangjáról ismeri meg, amikor néven szólítja Őt. Maga a Megváltó bizonyította, hogy tényleg Ő az, és nem csak a szelleme jelent meg. Ezért mutogatta meg a tanítványoknak kezeit és lábait. Pál apostol is bizonyságot tesz róla, hogy nemcsak Kéfásnak és a tizenkettőnek, hanem több mint ötszáz atyafinak is megjelent egyszerre a feltámadott Krisztus. (I. Kor. 15:6.)

Az első keresztyének így köszöntötték egymást: »Feltámadott a Krisztus!« És ez üdvözlésre ez volt a válasz: »Bizonnyal feltámadott!« Testvéreim, most, amikor az Írások szerint hirdetem tinektek a Krisztus feltámadását, megvan-e szívetekben a válasz: »Bizonnyal feltámadott!« Pál apostol ezt mondja: »Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a íni prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is« (I. Kor. 15:14.) Jézus jövendölése beteljesedett és a feltámadás után csodálkozva hittek a tanítványok, mert látták, hogy amit az Úr a feltámadásról előre megmondott, valóságra vált igazság.

Egyházi beszéd.

Irta és a püspökszentelési istentiszteleten elmondotta: Medgyasszay Vince püspök.

Alapige: I. Kor. 2:2. „Nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.“

A felolvasott alapige a lehető legidőszerütlenebb programm volt Pál apostol idejében. A zsidóknak botránkozás, a görög-római pogányoknak pedig bolondság. Az egyik a világ legdölyfösebb koldusa, a másik műveltségében és katonai erejében elhízott világhatalom. Az Izrael gőgjét még a római járom sem törhette meg. Egy több évezredes nagy múlt és egy csodálatos nagy jövendő reménye táplálta ,azt. Még a legkisebb zsidó is tudta és a lelke mélyén hitte, hogy Izrael a Jehova választott népe, az egy Isten hitének áldott letéteményese, a világ tanítómestere. Maga Isten vezette felhőben és tüzoszlopban, mikor hazát keresett, maga Isten adott neki törvényt a sinai hegyen, maga Isten tette naggyá és dicsővé Salamon alatt, halhatatlanná Dávid zsoltárai által. lÉs mikor a nemzeti nagyság napja aláhanyatlott, ellenségei úrrá lettek felette, városai letörettek, mezői pusztasággá változtak, a templom fénye is elhalványult, s a régi hitnek csak láncai maradtak meg a szolgai külső szertartásokban: ez a nemzet a nagy múlt romjain és prófétáik Írásaiból valami hatalmas és csodálatos jövőről álmodott. Messiásról, ki Isten