Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-17 / 11. szám

48. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. csodálatosan vonzó ereje adja a magyarázatát annak, hogy egyházkerületi gyűlések alkalmával is mindenki az ő társaságát keresi, mindenkinek jólesik, ha vele kezet foghat és érdeklődhetik a kedves Áron bácsi hogyléte felől. Valami egészen rendkívüli kapocs a régi és az ifjabb lelkészi generáció között. Megvan benne a régi vágású kálvinista, puritán papi nemzedéknek minden nemes, karakterisztikus vonása és megvan benne a teljes fokú megértés az ifjabb papi nemzedék iránt, sőt megvan benne az, hogy lelkiségénél, frisseségénél, a kor szellemével való haladásánál fogva ő maga is egé­szen modern ember. Otthon van a régi és otthon van az újabb papi nemzedék között, ezért képez élő kap­csolatot a kettő közötf. Szivét, lelkét a szeretet érzése, egyéniségének tiszta puritánsága teszi szeretetreméltóvá, de amellett az igazságnak erős bajnoka volt ő egész életében, az igaz ügyet védelmezte teljes erejével éppen egyéniségének karakterisztikusan határozott voltánál fogva. Most, mikor nagypiriti híveinek és szeretteinek szemében könny csillog az ő március 17-i ünnepi prédi­kációján, most, mikor az ő szivén is kimagyarázhatat­­lan érzések vesznek erőt a negyven éves határkőnél, most mi is odajárulunk lélekben mindnyájan, akik tisz­teljük és szeretjük őt az ő nagypiriti hívei közé, oda­járulunk tisztességet tenni annak az eklézsiának a tagjai közé, amely szintén magán viseli az ő szeretett lelki­­pásztorának bélyegét, a rend, a fegyelem, a határozott­ság és a kálvinista puritánság bélyegét. Odajárulunk mindnyájan és leborulunk a kegyelmes Isten trónja előtt és áldjuk Őt az Ő kegyelméért, melyet megdicsőí­tett Jakab Áron életében és kérjük Őt, hogy az Ö kegyelmét még igen sokáig tündököltesse az ő életének megtartásában ! —é —/'. —• A nagysápi ref. egyház folyó hó 3-án, vasár­nap délután meleg ünneplésben részesítette 41. évét szolgáló lelkipásztorát, László Zsigmondot. A református iskola tantermét valláskülönbség nélkül zsúfolásig töl­tötte meg a község lakossága s az ünnepélyről mit sem sejtő lelkipásztort és családját öt tagú küldöttség kérte fel az ünnepélyen való megjelenésre. A gyülekezet hálaadóéneke után a község jegyzője köszöntötte az ősz lelkipásztort s átadta a gyülekezet tagjai által vá­sárolt ezüst veretű szent bibliát, mint a megemlékezés és tisztelet szimbólumát. A r. kath. egyházközség és tantestület küldöttségileg tolmácsolta jókivánatait a jubi­láló lelkipásztornak, akit láthatólag meghatott az ün­neplés s szerényen hárította el magától a négy év­tizedet meghaladó munkásságának szóló ünneplést, amidőn válaszában többek között ezeket mondotta „Nem is illik egy lelkipásztorhoz, Isten szolgájához, aki egész életét Isten-országának szolgálatára szánta, hogy ünneplésre várjon. Egyedül a Mindenható jó Is­tennek és különös kegyelmének szóljon e mai ünnep­szentelés, aki őt immár négy évtizeden át szolgálni engedte, mely idő alatt legjobb tudása szerint kívánta szolgálni Istent és a magyar Haza érdekeit“. Az ün­nepélyt az egyházi dalárda alkalmi énekei emelték. — Ólé Sándor — huszonöt éve lelkész. Belső­­séges ünneplésben részesítette múlt vasárnap a pápai ref. egyház szeretett lelkipásztorát, Ólé Sándort, aki e napon érte meg lelkészkedése 25-ik évfordulóját. A lakásán teljes számban megjelent presbitérium élén dr. Pongrácz József theol. tanár, presbiter szívből fakadt szavakkal üdvözölte őt, méltatva nagy belső és külső építő munkáját. Ólé Sándor elháritva magáról minden érdemet, boldognak vallotta magát, hogy a pápai gyüle­kezet körében munkálkodik Isten dicsőségére. Szerető szívből fakadó szavai mélységesen meghatották a meg­jelenteket. — A keszthelyi ref. gyülekezetben a böjti hetek­ben minden pénteken esti áhítatot tartanak evangéliumi elmélkedéssel a templomban. Nagyhéten pedig minden este lesz áhítat. — Húsvéti legáció. Mély tisztelettel kérem a Nagytiszteletü Lelkész Urakat, hogy ahol husvétkor a legátus fogadás leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék, e körülményt legkésőbb április 1-ig tudatni szíveskedje­nek a theologiai igazgatósággal, Dr. Tóth Endre igaz­gató. l=| HIVATALOS RÉSZ' |=i A tatai ref. egyházmegye elnökségétől. 273/1935. szám. Meghi vó. Alulírottak a tatai református egyházmegye pres­bitereit — ideértve az egyházmegye tisztviselőit, a lelkipásztorokat, tanítókat és gondnokokat — tiszte­lettel meghívjuk a tatai református templomban folyó évi március hó 26-án délelőtt 10 órakor tartandó egy­házmegyei presbiteri szövetség alakuló közgyűlésére. Az alakuló közgyűlés sorrendje a. következő: 1. Délelőtt fél 10 órakor istentisztelet a tatai református templomban. Igét hirdet dr. Ferenczy Ká­roly, a nyíregyházai Kálvineum igazgatója. 2. Bibliaolvasás és imádság: Besse Lajos egy­házmegyei főjegyző. 3. Közgyűlési megnyitó: Lőke Károly esperes. 4. Görömbey Péter országos presbiteri szövet­ségi «alelnök előadása: »a presbiteri tiszt bibliai,, kálvini és magyar egyháztörténeti kifejlődése«. 5. Egy egyházmegyei presbiter előadása. (Ehhez hozzászólások.) 6. Dr. Ferenczy Károly előadása: »Milyen le­gyen a mai falusi és városi presbiter és mit akar az országos református presbiteri szövetség?«. (Ehhez hozzászólás). 7. Az egyházmegyei ref. presbiteri szövetség megalakulása, az elnökség mellé két lelkészi és két világi tag, egy igazgató és egy tudósító választása. Előadó Baráth József missziói előadó. x 8. Az országos református presbiteri szövetség nagyválasztmányába egyházmegyei tagok választása. Előadó Baráth József. 9. Zárószavak: Thaly Dezső egyházm. gondnok. 10. Imádság: Tapsonyi Sándor egyházmegyei al­jegyző. A közgyűlés az egyházmegye tanácstermében lesz. Nyomatékosan kérjük az összes gyülekezetek lelkipásztorait, hogy feltétlenül találjanak módot arra, hogy a belhivatalnokokon ikiviil a legkisebb presbitérium is legalább két taggal képviselve le­gyen. Akik a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő közebéden részt kívánnak venni, ebbeli szándékukat a tatai ref. lelkészi hivatallal legkésőbb március 22-ig közölni szíveskedjenek. Szomód-Tóváros, 1935 március 13-án. Thaly Dezső sk. Lőke Károly sk. egyhm. gondnok. esperes. Pápa, 1935. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető: Nánik Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents