Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-17 / 11. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 47. oldal. építette fel Vajdahunyad várát, melyet az író érdekesen nevez »erdélyi Sion«-nak; ez a gyulafehérvári székesegyházat, melyet sokszor feldúltak törökök, tatárok és németek; ez tartotta meg ezer veszély közepette is — melyek közül talán legsúlyosabb a román impérium, — a nagyenyedi ősi kollégiumot; ez őrizte meg Marosvásárhely kollégiumában, Kolozsvár református kórházában, Dés gótikus templomában, Nagybánya köveiben az evangélium tisztaságát, a hit építő hatalmát s az örök értékek biztos megmaradását. A magyar kultúra terjesztésének s a nemzetiségi politikának helyes, egyben heroikus küzdelmét Máramarossziget vállalta a múltban; de vállalja most is száz meg száz református falu, mely a román tengerben féltve őrzi nemzeti hagyományait: a földből, vízből, iskolákból, intézményekből és templomokból előtörő erdélyi lelket. Ä munkában a városok története folyamán végigvonulnak előttünk a Hunyadiak, Tinódi Sebestyén, Fráter György, Bethlen Gábor, Alvinczi Péter, Geleji Katona, a Rákócziak, a névtelen kuruc hősök, Páriz Pápai Ferenc, Misztótfalusi Kis Miklós, a Bolyai testvérek, Szenczi Molnár Albert, Apácai Csere, Sylvester János, Bőd Péter, majd Petőfi. Mind dicső, ragyogó nevek! Míg a második oldalon a Habsburgok, a Caraffák és Básták; a németek, labancok, törökök és — románok. A munka végén »Erdélyi papok« cím alatt érdekes lelkifényképfelvételek vannak, melyeken az író optimista megjegyzése szerint több a fény, mint az árny. A könyvből sok tanulságot meríthetünk, sőt szép leíró részeiben, különösen ahol a líraiság fölbukkan hacsak félve is, gyönyörködünk is. Aki ismeri Erdélyt, annak gyönyörűség olvasni a Fekete Magyarországot; aki nem ismeri, annak tanulságos e könyvecske forgatása; de mindenkinek élvezetes. A szöveget 19 jól sikerült kép illusztrálja. Melegen ajánljuk a könyv megszerzését. Kapható a Bethlen könyvkereskedésben (Budapest, Kálvin-tér 8.) a 1.20 P. Sándor Pál. @$)®@®®®@S)®®®®®®@®®®®®®®®®@®®®®®®@®(e!®S@© ® ' ® 1 VEGYESEK S’ © ® @©©®®®@®®©®®@©®@®®®®®®®®@@®®®@®©®©s®©s® — A kultuszminisztériumban a kormányátalakítással kapcsolatban fontos változások történtek. Dr. Petri Pál politikai államtitkár, kerületi intézményeink igaz barátja és támogatója megvált ez állásától és távozása alkalmából a Kormányzó Úr Öfőméltósága az I. oszt. magyar érdemkereszttel tüntette ki. Amikor távozása alkalmából melegen köszönjük neki mindazt, amit intézményeinkért tett, a magas kitüntetéshez pedig szívből gratulálunk, egyúttal szeretettel és bizalommal köszöntjük utódját dr. Tasnádi Nagy András államtitkárt, aki az igazságügyminiszterium államtitkárságából került a kultuszminisztérium e fontos vezető állásába. Tasnádi Nagy András eddig is tevékeny részt vett az anyaszentegyház munkájában. A Bethlen Gábor Szövetségnek elnöke. Többször szerepelt egyházi gyűléseken és konferenciákon. Kultuszminiszteri államtitkári állását amikor elfoglalta, a napilapok híradása szerint, többek között beszédében hangsúlyozta, hogy „az a minisztérium, amelynek munkásává lett, neve szerint elsősorban vallásügyi minisztérium. A minisztériumnak elsőrendű feladata, hogy a nemzet széles rétegeinek hitét erősítse. Meggyőződése, hogy magyar hitves, magyar anya csak hitvallásos nö lehet és teljes értékű magyar férfi csak az lehet, akinek egész hite van. Az élet nehéz útját ingadozás nélkül csak az járhatja, aki Isten kezébe tette sorsát. Örvend, hogy azt a munkát, amelyet a hit ki mélyítése tekintetében eddig egyházi téren tett, a minisztériumban folytathatja tovább. Hangsúlyozta, hogy bár ragaszkodik református hitéhez, csak a béke szellemében tudja az egyházak működését elképzelni ... Hő vágya, hogy eleget tehessen annak a nagy parancsnak: Áki első akar lenni közületek, legyen a ti szolgátok !“ isten gazdag áldása legyen munkásságán! — A kecskeméti ref. egyházmegye gyülekezetei, nagy egyértelműséggel egyházmegyei gondnokká dr. Lázár Andor m. kir. igazságügyminisztert, egyházkerületünk világi tanácsbiráját választották meg. — Egyházkerületünk április 10-én szerdán, Pápán tartja püspökbeiktató közgyűlését. 9-én d. u. bírósági ülés lesz. — Mezőföldi egyházmegye közgyűlése. Folyó hó 12-én a mezőföldi ref. egyházmegye közgyűlést tartott, amelyen majdnem minden illetékes lelkipásztor ott volt. Megjelent volt esperese, Medgyasszay Vince, megválasztott dunántúli püspök is. Az esperesi szék megüresedésének bejelentése után Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnok hálás szavakkal emlékezett meg püspök úrnak az egyházmegye érdekében végzett sok munkájáról és tollúácsolta az egyházmegye örömét és kifejezte, hogy ragaszkodással és szeretettel őrzik mindig emlékét az egyházmegyében. Püspök úr válaszában kijelentette, hogy bár ha búcsúzik is, távozása csak testi. Lelkileg itt marad, ahol évtizedeket töltött, ahová a munka közben szövődött szeretet arany szálai mindennél erősebben idekötözik. Hálásan emlékezett meg az egyházmegye minden gyülekezetének, összes híveinek meleg ragaszkodásáról, amelyet esperessége alkalmával számtalanszor tapasztalt. A tanítóság magas színvonalú kulturális és nevelő munkásságát meleg szavakkal és mély elismeréssel dicsérte meg. A lelkészi karhoz fordulva hagsúlyozta, hogy őt lelkésztársaival nem a pajtásság, hanem mindig az igazi, tiszta baráti szeretet fűzte össze. „Sosem felejthetem el — mondotta — azt a meleg szeretetek amellyel Mezőföld lelkészei körülvettek. Ha hivatásom most máshová állít is, a közöttünk fonódó baráti szálakat soha semmi szét nem tépheti. Szeretetükért fogadják cserébe hálás köszönetemet és az én holtig tartó, mélységes szeretetemet.“ A közgyűlés kimondotta, hogy az esperes-választási szavazatokat március hó 31-ig kell beküldeni. Gyűlés után a lelkészek megbeszélést folytattak az esperesválasztásra vonatkozólag. —ó —ö. — 40 esztendős jubileuma. Jakab Áron nagypiriti lelkész, a pápai egyházmegye esperese e napokban tölti be nagypiriti lelkipásztori szolgálatának negyven évét. Negyven esztendei szolgálat megérdemli, hogy mellette megállapodjunk és a hosszú pályafutásra visszatekintsünk. Fiát még mikor olyan szolgálatról van szó, mint Jakab Áron esperesé ! Az ő szolgálatának e nevezetes határkövénél valóban meg kell állanunk és vissza kell tekintenünk arra a gyönyörű pályafutásra, amelyet megfutott a mindnyájunk szeretett, kedves „Áron bácsija“. Negyven esztendő egy községben, egy eklézsiában! Még normális viszonyok között is mennyi fáradtságot és milyen elfáradást jelenthet negyven esztendőnek egy helyben való eltöltése és az emberekkel meg az élet bajaival való sok küzködés. De Jakab Áron szeretett esperesünk nem fáradott el. Nem fáradott el sem a lelkészi, sem az esperesi szolgálatban. Oda tartozik a legfrissebb emberek közé, a fiatalok közé. Agilitása fiatalemberre, közismert erélye élete delén levő férfiúra vall. Kedélye és szeretete, szivének aranyderüje, egész egyéniségének
