Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-06 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. dagon mindaz, amit élete előbbi folyamán magként elvetett, majd ápolt. Járatos volt e világ dolgaiban, de mindent egyházkerülete javára használt fel. A lét és nemlét határán mozgó kis falusi gyülekezetek, a házon kívüli gyermektaníttatás szörnyű nehézségeivel küzdő lelkipásztorok és tanítók, az Isten dicsőségére itt is, ott is megszólaló templomi és énekkari harmoniumok és orgonák mind bizonyságot tesznek, hogy Antal Gézának pásztori szíve volt, aki felvette az elhagyottak és árvák gondját. És r hogy harcolt a pápai főiskoláért ez a pásztor! Éjjelente, amikor felébredt, a négyszázesztendős kollégium képe jelent meg szeme előtt és nem engedte aludni. Fáradt, dolgozott, kért, sürgetett és a magáéból is áldozott, hogy ez az intézmény necsak éljen, de fejlődjék, virágozzék. Mint végrendelete mutatja, élete legbensőbb érzéseivel, intézmények közül, a legszorosabban a pápai főiskola forrt össze. Végül felemelő tudattal búcsúzunk az anyaszentegyház szolgálatában önmagát elégető hívő embertől. Sokan úgy ismerték őt, mint aki első sorban az ész embere. Kérdezzük, lehet-e igazán alkotni hit nélkül? Antal Géza hitéről alkotásai tesznek bizonyságot. Mint hivő, azok közé a szemérmes lelkek közé tartozott, akik kevesít beszélnek lelkűk legmélyebb meggyőződéseiről. Az ilyeneknél a tettek a vallomások és bizonyságtevések. Ő is keresztülment még férfikora delén a tudatosan Istenhez fordulás megrendítő és életetadó tapasztalatán. Megtanulta, hogy nincsen nagyobb dicsőség, mint Isten dicsősége és karácsony másodnapján, amikor az Űr szent vacsorájával élt, lelke ujjongott, hogy neki van Megváltója és megérezte, hogy a halál hazamenetel az örökkévaló hajlékokba. Dr. 'Pongrácz József. Dr. Antal Géza életrajza és temetése. Felsőgelléri dr. Antal Géza 1866 március 17-én Tatán született. A gimnáziumot Tatán és 1878/9-től Pápán végezte. 1885-ben az utrechti egyetemre ment, ahol három évet töltött. Tanult még Tübingában és Berlinben is. A bécsi egyetemen böicsészet-tudori rangot nyert. 1888-ban pápai gimnáziumi, 1896-tól theologiai tanár. 1904-től 1924-ig gazdasági tanácselnök, 1914- 1924-ig egyházkerületi lelkészi főjegyző. 1924 október 29-én iktatták be a dunántúli egyházkerület püspöki székébe. Az 1934. évi őszi kerületi közgyűlés melegen ünnepelte szeretett püspökét tíz éves püspöki szolgálata alkalmából. Az egyházi közéleti tevékenységén kívül jelentős politikai, közgazdasági és társadalmi munkát is végzett. Pápa városa és Veszprém vármegye közgyűlésein szava döntő súllyal birt. 1910-ben Pápa város országgyűlési képviselőjévé választotta, az ország;gyűlés egyik legtekintélyesebb tagja volt. A világháború alatt a hadbavonultak családtagjainak segélyezése foglalta el ideje java részét. 1919-től 1924-ig felbecsülhetetlen értékű munkát végzett külföldön, főleg Hollandiában, hazánk érdekében. E munkában hűséges munkatársa volt felesége, Opzoomer Adél, Hollandia egyik legnagyobb írónője. Mint püspök 1925-ben sorra járta az egyházkerület összes egyházmegyéit és az egyházmegyei közgyűléseken felszólalt a pápai főiskola megmentése érdekében. Püspöki munkásságának eredménye, hogy az egyházkerület és a főiskola baj nélkül átjutott a legterhesebb időkön. Hivatalos püspöklátogatási kőrútjain egy egyházmegye — a veszprémi — kivételével meglátogatta a gyülekezeteket. 1931-ben megszervezte a főiskola 400 esztendős jubileumát. Pápán megépíttette és berendezte a püspöki székházat, ez évben pedig saját költségén levéltárat építtetett a kerületnek. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagjává, majd a megye felsőházi tagjává választotta. Révész Kálmán püspök halála után hivatalánál fogva lett a felsőház tagja. Irodalmi téren is nagyszabású munkásságot fejtett ki. Szépirodalom, bölcsészet, történet a főszakjai és azonkívül számos fontos holland és német munkát fordított le magyarra. Egyik fordítását a Magyar Tudományos Akadémia, másikat a Kisfaludy-Társaság adta ki. A Jókai-körnek tíz évig volt elnöke. 1928-ban ünnepeltük meg 40 éves lelkészi működésének évfordulóját országos ünnepség keretében. A szakadatlan, lázas iramú munka megviselte szervezetét. Már a tatai egyházmegye meglátogatásakor jelentkeztek a baj tünetei. De ő bámulatos akaraterővel hordozta szenvedéseit és dolgozott egész a legvégsőkig. Az 1934. évi kerületi közgyűlésen mindvégig elnökölt, azóta is résztvett minden munkában. Párszor ágyba dőlt, de hamarosan* lábra állt. A szívbaj végre teljesen elhatalmasodott rajta. Hiába volt unokaöccsének, dr. Nagy Ernőnek szakavatott, állandó orvosi kezelése, híres professzorok konzultációja, hiába a szerető ápolás, melyben nővére, özv. Nagy Sándorné részesítette, december 30-án éjjel fél tizenkét órakor visszaadta lelkét Teremtőjének. December 31-én megérkezett Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző, aki dr. Balogh Jenő főgondnok úrral beszélte meg a temetés részleteit. A megboldogultat ideiglenesen a püspöki székházban ravatalozták fel, majd január 1-én este átszállították a ref. templomba. A ravatalra intézmények és egyesek 54 koszorút helyeztek el. A halálesetről az egyházkerület a következő gyászjelentést adta ki: A B. F. R. 1. A dunántúli református egyházkerület mély fájdalommal, de a felséges Isten szent akaratában hívő szívvel megnyugodva, jelenti, hogy hőn szeretett püspöke felsőgelléri Antal Géza a bölcselet doktora, a debreceni Tisza István tudományegyetem tiszteletbeli theologiai doktora, volt pápai ref. gimnáziumi és theol. akadémiai tanár, a magyar országgyűlés felsőházának tagja, volt országgyűlési képviselő, az arany Signum Laudis tulajdonosa, Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagja, Pápa város díszpolgára, az Országos Református Tanáregyesület és a Petöfi-Társaság tiszteletbeli tagja, számos bel- és külföldi egyházi, irodalmi, tudományos, társadalmi és közgazdasági intézmény tagja, illetve vezetője folyó hó 30-án éjjel fél 12 órakor, életének 69-ik, lelkészi hivatásának 46-ik, püspökségének 11-ik évében, hosszas szenvedés után az Úrban elhunyt. Temetése 1935 január 2-án délután 1 órakor lesz a pápai ref, templomból. A megboldogult a legsúlyosabb körülmények között vette át az egyházkerület kormányát. Vezéri tehetségével, alkotóerejével egyházkerületünket és annak intézményeit Istenben bízó erős hittel, az evangéliumtól megedzett nemes alkotóerővel bátran vezette a fejlődés út
