Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-22 / 51. szám
230. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1935. Nagy szakadékok tátonganak a világ és az egyes ember életében, de a legborzalmasabb ezek közül az Istentől való távolság. Hogy a süllyedő ember szilárd talajt találhasson, a bűnei terhét vonszoló ledobhassa rettenetes terhét, a meghasonlott, elidegenedett szív megbékélhessen Istenével, csend, béke legyen ott, ahol annyi harc dűl, halandó ember, az örökkévalóság vándora lásson biztos célt szemei előtt: váltságra van szüksége. A meg nem váltott ember életében úgy vannak a kínzó problémák, mint a mesebeli sárkánnyal való küzdelemben, amelyikben a levágott sárkányfejek helyett mindig kinőtt másik hét. Jézus a váltságot hozta. Benne ez a váltság öltött testet. Harsogjon hát úgy be a világba a nagy hír ,mozgassa meg úgy a sziveket az ő földreszállása, mint ahogyan amaz éjszakán az egész menny megmozdult és örömujjongásban tört ki. Akik ennek a váltságnak részesei, azok boldogsága nem foszló illúziókból áll. Függetlenül a körülményektől, bent a szívben székel. Elidegeníthetetlen tulajdona hívő szivemnek. Ki kell állania és ki is áll minden próbát. Azért megváltott a megváltott nép, mert bűn, fájdalom, halál nem tartják már uralmukban; ők az Isten fiainak boldog szabadságában élnek. II. Ez a váltság az enyém lehet. Sok mesés kincsről hallottunk már. Mily mérhetetlen értékű egy-egy világhíres gyémánt. Tudjuk, hogy vannak mérhetetlenül gazdag emberek, akik a vagyonukat össze sem tudják már számolni, olyan sok az. Fel-felsóhajtanak ilyenkor az emberek: Mit ér, ha nem az enyém mindez? Elhihetem, hogy nagy dolog a váltság. Szent áhítattal hallgatom, milyen dicső a megváltott élet. De az a legfőbb, hogy az enyém legyen, az én ajkaimon szülessenek meg a boldog vallomások: Jézus levette rólam bűneim terhét, szabad a lelkem és szent bizonyossággal megyek égi célom felé. Az én kiaszott életem most már gyümölcsöt terem az én Uram dicsőségére. A megromlott, porbatiport embernek mindig csak illúziója lett volna a felemelkedés, elérhetetlen álom a szabadulás, ha testté nem lesz az Ige. De mert testté lett és éretted lett azzá, azért ott állasz egy végtelen gazdagságú kincsesház nyitott ajtajában, tárva-nyitva van előtted minden. Mondhatod: amit embermilliók hiába kerestek, mindez az enyém. — Egy fogházi karácsonyestén vettem részt. Az ünnepély végén a fogházügyész kihirdette, hogy a szeretet ünnepén elenged minden fegyelmi büntetést. Milyen örömhullám zúgott végig a foglyok szomorú csapatán. A nagy amnesztiába, amit a karácsony hozott, beletartozol te is. Az örömtől túláradt szívvel hallgathatod a nagy karácsonyi híradást: Született néktek a Megtartó, ki az Ür Krisztus a Dávid városában. Hogy Jézus leszállóit a földre, az egy nagy kegyelemhirdetés; az örökkévaló király milyen tágkeblüséggel hirdette meg a kegyelmet: »Valakik pedig befogadták őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek«. Az ég csodás ajándoka Mily csendben szállt le itt. Így hinti ránk dicső Atyánk Egének kincseit. Nincs fül, mely hallja jöttét, De bűn, ha elgyötört, Megtört szíved hozzá siet, Krisztus halkan betölt. Karácsony van. Hirdeti, hogy az Ige testté lett. Kitárod-e szívedet előtte? Hittel, szíved odaadásával elfogadod-e azt a váltságot, amit neked, bűnösnek Isten benne adott? Ámen. Hitvallásaink általános értékelése. Irta : Szabó Dezső ref. hitoktató lelkész. Az első keresztyén hitvallások azt fejezték ki, hogy Krisztus Istennek fia, Megváltó. Már a Bibliában több helyen találunk ilyen személyes hitvallást. Ap. Csel. 8. r. 37. v.-ből úgy látszik, hogy a keresztelendőnek ki kellett jelentenie: »Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten fia«.10 11 Ez volt az első keresztyének hitvallása. Később a zsidózók és gnosztikusok miatt ki kellett bővíteni. így alakult ki Rómában a római, vagy apostoli hitvallás, mely a III. század végén általánosan ismert a keresztyének között.11 Irenaeus, Tertullianus is készített ehez hasonló tant és a keresztyénekre kötelezővé akarta tenni.12 Az első egyházi zsinat által is elismert hitvallás a niceai, amit Árius felfogása ellen hoztak 325-ben.13 Ennek kibővítése a Niceano-Constantinopolitanum (Kr. u. 381). Körülbelül a Vili. sz. végéig mindig javították a hitvallásokat, vagy újakat is alkottak. Ezeket aztán az egész keresztyénség elfogadta s ma is magáénak vallja. Ezért ökumenikus hitvallásoknak nevezzük. Az első századokban megalakult fiatal egyház és hitvallásai szoros összeköttetésben állottak egymással. Fia valaki a hitvalláshoz csatlakozott, az az egyháznak is tagja lett, ha valaki az egyházat támadta, az ellen hitvallásban védekeztek. A VIII. sz.-tól nem állt elő hitvallás. Csak amikor a reformáció korában felmerült a tan megtisztításának gondolata, akkor vált megint fontos tényezővé. Ebben a korban sok és jól kidolgozott tan állott elő.14 A hit egyes kérdéseit részletesen tárgyalták nagy felkészültséggel, tiieológiai tudással. De erre szükség is volt. Vallásos kérdések szőtték át egyformán a politikai és egyházi életet. Gyakran tartományi és birodalmi gyűlések tárgyát valamelyik hitvallás képezte. Sok helyen nemcsak az egyházi, hanem a világi hivatalnokoknak is alá kellett irniok a hitvallást.15 A hitvallások nagy erőt képviseltek a reformáció korában, épen ezért, ahol csak lehetett, tűzzel vassal irtotta is az ellenfél, a római katholikus egyház. ■ De a hitvallók rejtve őrizték és adták tovább. Ha kellett, mártírhalált is haltak érte. Quidq de Bres is felemelt fővel lépett a máglyára. Öt megégették, az általa készített Confessio Belgicat ki nem irthatták. Az elterjedt, átélte az évszázadok enyészetét és még ma is fontos szimbolikus irata a németalföldi ref. egyháznak. Abban az időben, aki valamelyik hitvalláshoz csatlakozott, annak az lett vezető csillaga, iránytűje s biztosan állott a szellemi tévelygések forgatagában. Apák átadták fiaiknak, egyik nemzet küldte a másik10 Lásd még: Máté 16 : 16.; Márk 8 : 29.; Lk. 9:20.; Ján. 6:69.; Ján. 11:27. 11 A. Harnack: Dogmengeschichte. 1922. 45. 1. 12 A. Harnack: i. m. 88. 1. 13 Dr. Erdős József: A Második Helv. Hitv. 1907. 117. 1. 14 Nevezetesebb református hitvallások: Catechismus Genevensis. 1545. — Confessio Gallicana. 1559. — Confessio Belgica. 1559. — Confessio Hungarica sive Csengerina. 1557. — Confessio Scoticana: Prior 1560.; Posterior 1581. — Catechismus Palatínus. (Heidelbergi Káté.) 1563. — Confessio Anglicana. 1562. — Confessio Helvetica Posterior. 1566. — Canones Synodi Dordrechtanae. 1618—19. — Confessio Puritana. 1647. — Formula Consensus Helvetici 1675. — Evangélikus hitvallások: Catechismi (Luthertől): Maior 1529.; Minor 1529. — Confessio Augustana. 1530. — Apologia Confessionis Augustanae. 1531. — Articuli Smalcaldici. 1537. — Formula Concordiae. 1580. 15 F. S. Knipscheer: De invoering en de waardering der Gereformeerde belijdenisschriften in Nederland voor 1618.
