Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-22 / 51. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 231. oldal. nak. A Biblia mellett ez volt az egyházak legdrágább kincse és a reformáció legerősebb fegyvere. Mi tette ilyen értékessé? Az, hogy nemcsak felszívta a Biblia drága kincseit, hanem azl vissza is sugározta. A hitvallás nagy jelentősége mindig abban volt, hogy új értékeket adott a vallásos életnek.10 Olyan az, mint a fénytörő hasáb. A rábocsátott értékes sugarak összességét az értékek egész sorozatára bontja fel. A Biblia értékeit átsugározza a mindennapi életbe. Átfonja az egyház épületét és a hívők életét. Ösztönöz a hit magasságai felé és véd a szédítő mélységektől. Erejével összekapcsol távollevőket és az egység tudatában erőssé teszi az egyeseket. Szabályozó ereje kiterjed úgy a szellemi, mint az egyházi életre. Hatással van az összes tudományokra.17 Még a természettudományra is. Világnézetet ád, ami a tudományok kiindulási pontjánál érezteti legjobban hatását. Maga a dogmatika is csak akkor nyugszik helyes alapokon, ha a hitvallást figyelembe veszi.18 Míg a hitvallás rendszerint csak a főbb kérdéseket tárgyalja és azt is sokszor elasztikus módon, azaz több felfogást is megenged egy-egy kérdésben, addig a dogmatika a hitnek lehetőleg egész területét felöleli rendszeresen kidolgozott kérdésekben. Itt a tételek viszonylag kijegecesednek, lezáródnak. A hitvallás értéket ád az egyesek és a közösség életének is. Az egyesekre nézve az erkölcsi felfogásnak és a keresztyén etikának, a közösségre nézve a szociális életnek irányt szabó alapja lesz. Az egyházra nézve a közös hittételek az egység kifejezői. Ez lehet térbeli és időbeli egység. Mint a térbeli egység kifejezője jelentheti az egy helyen élő egyháztagok összetartozását, hitbeli és hitéleti közösségét. De ugyanígy jelentheti egy országban, vagy különböző országokban és világrészekben alakult, azonos hitű egyházak egységét is. Az időbeli egység azt jelenti, hogy összeköti a múltat a jelennel, a jelent a jövővel. Az ősök hitét megőrzi és átadja az unokáknak. A jelenben élő egyháznak utat mutat a jövő felé. Változó korszakok és az egyházi élet fejlődése közepette is biztosítja a folytonosságot. Az egyházi élet változó formai megnyilvánulása mellett is maradéktalanul szolgáltatja át egyik korszakból a másikba a lényeget: a közös hitfelfogást. így lesz a hitvallás a legteljesebb egység kifejezője. Az egység fogalma kizár minden széthúzást, szakadároskodást az egység keretén belül. Ösztönöz a közös cél öntudatos elérésére és munkálására. Útját állja tévelygő gondolatok elterjedésének. De ha mégis lenne valaki, aki az egyházzal s annak tanaival szemben foglalna állást, anélkül azonban, hogy a maga állításának helyességét, vagy az egyház tanának helytelenségét a Bibliából be tudná bizonyítani, azzal szemben érvényesül a hitvallás fegyelmező ereje. Az ilyent, ha van élet és hit az egyházban, épen az egység megóvása érdekében, kirekeszti tagjai közül. A hitvallás nem csak célt ad, hanem fegyelmez is, nem csak ösztönöz, hanem fékez is. Ez következik a hitvallás fogalmából is, mert az egyház tana a saját híveire kőtelező erejű. ___________ (Folyt, köv.) 16 S. van Velsen: De Waarde van Symbolische Schriften 2. s. köv. 1. 17 Dr. H. Bouwman: De beteekenis van de belijdenis voor de wetenschap. V. ö.: Dr. A. Kuyper: Encyclopedie der heilige godgeleerdheid. Kämpen 1909. II. 122 122. 1. 18 Dr. H. Bavinck: Gereformerde Dogmatic. 1928. 1.63. 1. Az ökumenikus mozgalom köréből. Beszámoltunk annak idején az ökumenikus tanácsnak a múlt év augusztusában a dániai Fanöben tartott gyűléséről, s most az ökumenikus munka további fejleményeiről kívánjuk tájékoztatni olvasóinkat a „Die Kirchen am Werk“ c. folyóirat alapján. Ennek az évnek augusztusában a végrehajtó bizottság ülésezett a svájci Chamby-ban, s tanácskozásai két főtárgy körül forogtak: az egyik az 1937-ben tartandó oxfordi egyházi világgyűlés előkészítése, a másik a veszélyes nemzetközi helyzetben való állásfoglalás. 1. A Tanács megtárgyalta és elfogadta azt az előkészítő programmot, amelyet a kutató-bizottság előterjesztett. Miről van szó? A mai modern államok „totális“ igényekkel lépnek fel, azaz a nép „teljes“ életét irányítani akarják. E célra a szorosan vett politikán kívül a faj-javító törekvések (eugenika), nevelés, irodalom, rádió és sajtó eszközeit is felhasználják, .a népet szervezetekbe tömörítik, s parancsuralmi tendenciákat mutatnak. Az emberiség jövője szempontjából fontos kérdés mármost, hogy ezek a törekvések, s az a világnézet, mely hátterükben áll, a keresztyénség felfogásával összefér-e, vagy nem. Ezt a kérdést az egyházaknak együttesen meg kell beszélniük. Az ehhez szükséges szerv már működik az 1925-ös stockholmi konferencia óta, s nem más ez, mint az Ökumenikus Tanács, amely a maga kutatóbizottságában a legkülönbözőbb országokból 2—300 embert foglalkoztat a kérdés tanulmányozásával, előkészíti az „egyház, nép és állam“ ügyével foglalkozandó oxfordi világgyülést, s ami még fontosabb, világszerte mobilizálja a keresztyén erőket, hogy tisztába jöjjenek és számot vessenek a feltörő új eszmékkel. A programúi kilenc feladatra mutat rá: ezek közül 3—3 közelebbi kapcsolatban ál! egymással. a) Ki kell mutatni, hogy miféle meggyőződések állnak az embert és élete értelmét illetőleg a nemkeresztyén alapú mai világnézeti irányok hátterében (pl. ideálizmus, naturálista humánizmus, marxizmus, életfilozófia, fajelmélet), s ezeket szembesíteni kell a keresztyén felfogással. b) Szembesíteni kell a történet értelmére vonatkozó ideológiákat a keresztyénség történetfilozófiájával. c) Tisztázni ke l a „létrendek“ keresztyén tanának, — amely szerint állam, nép, nemzetközi jogrend, gazdaság, család Istennek „teremtésbeli rendjei“, létrendjei — és az államra, népre stb.-re vonatkozó politikai ideológiáknak viszonyát. d) A konferencia főtárgya az „egyház, nép és állam“ közti kapcsolatok megbeszélése. Első teendő itt, hogy külön tárgyaljanak az egyházról, a népről és az államról Az egész tárgyalás főfő kérdése az: miképpen adjon kifejezést az egyház a maga bizonyságtevésének és cselekvésének a szociális és politikai kérdésekkel szemben. E kérdést megelőzőleg tisztázni kellene a résztvevő különböző egyházak egyházfelfogását, megállapítani: miben egyeznek meg erre nézve és miben nem. e) Mivel a „nép“ fogalmat a különböző országokban nagyon eltérő módon értelmezik, meg kell keresni a „nép“ fogalmának keresztyén jelentését, s el kell határolni az álkeresztyén és nemkeresztyén értelmezéstől. S ha így megkaptuk a „nép“ fogalom igazi jelentését, keresnünk kell a nép és egyház helyes viszonyát, hogy ebből levonjuk a nép és állam mai viszonyát illető következtetéseinket. Ezután meg kell gondolni, melyek azok az eszközök, amelyekkel az egyház betöltheti -a nép iránti misszióját.
