Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-12-15 / 50. szám

Negyvenhatodik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1935 december 15. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.____________________________------—--------------------------— FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA> FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Hitvallásaink általános értékelése. Irta: Szabó Dezső ref. hitoktató lelkész. A magyar hitvallás szó a latin confessio fordí­tása, mely confiteor (com ■-]- fateor) igéből szárma­zik. Fateor a régies fari, fatus alak rekonstrukciója­ként állott elő, mely a görög 9echos, cpäpi-val függ össze, (prjfií (cpapLÍ) jelentése: mondani, beszélni, ki­mondani; erősíteni, bizonyítani; vélni, gondolni; cé­lozni; parancsolni. A vele rokon fateor jelentése: be­ismerni, elismerni; nyilvánosan ismertté tenni, kinyil­vánítani. Confessio pedig elismerést, bevallást, ki­­nyilvánítást jelent. Jelentheti magát a cselekvést, vagy pedig azt a tárgyat, írást, beszédet, amely bizonyos felfogást, eseményt nyilvánvalóvá tesz. Mint theolo­­giai műszónak, három főbb jelentését különböztetjük meg. a) Bűnbevallás, gyónás a r. kath. egyháznál. b) Confessio fidei: hitvallástétel, vagy irat. c) Confessio névvel jelölték az óJkeresztyén egy­ház martyrjainak és confessorainak sírját is. Confes­­sornak pedig azt a szentet nevezte a r. kath. egyház, aki nem halt martyrhalált. Különbséget tett conf. pontifex és non pontifex között a szerint, hogy az illető szent püspök volt-e, vagy sem. Mi ez alkalommal a b) pont értelmében beszé­lünk confessioról, magyarosan hitvallásról. Idegen el­nevezések közül általában ismertek még a követke­zők. A görögös szimbólum. 2vfißolov olyan jel, ami­ből valamit ki lehet olvasni. Használták apró pénz, tessera hospitalis, katonáknál pedig jelszó jelölésére. De már az egyházi atyáknál hitvallást jelent, mint tó tfjg TtiGTíws ovfißoXov. Kr. u. 400 körül az apos­­tolicumot is így jelölik. Consensus név pedig az! egységet juthatja kifejezésre. Catecliismus az olyan hitvallás, mely a tanítás megkönnyítése érdekében kérdés-felelet alakot kap. Magyarosan káténak hívjuk. A felsorolt idegen nevek közül legáltalánosab­ban confessiot és szimbólumot használják. Ez iratok­kal foglalkozó tudományos munkákat is' rendszerint a két név valamelyikéről nevezik el.1 Mi a következőkben a hitvallás elnevezést hasz­náljuk. Ha megkíséreljük fogalmát meghatározni, ak­kor először úgy tűnik fel, hogy az nem más, mint a vallásos felfogás nyilvánossá tétele, megvallása.2 De 1 Főbb művek: J. S. Seniler: Apparatos ad libros symbo­­licos. 1775. — E. Köllner: Symbolic aller ehr. Confessionen. 1837. — Guericke: Alig. ehr Symbolik. 1837. — G. Plitt: Grundriss der Symbolik. 2."kiad. 1888. — H. Schmidt: Handbuch der Sym­bolik. 1890. — F. Kattenbusch: Lehrbuch d. vergleich. Confes­­sionskunde 1892. — E. F. K. Müller: Symbolik. 1896. —■ K F. Nösgen: Symbolik. 1897. — P. Biesterveld: Schets van de Sy in­­boliek. 2. kiad. 1912. — H. Millert: Konfessionskunde. 1927. 2 Dr. Vass Vince: A keresztyénség világnézete. 1. 79 1. rögtön szembetűnik, hogy ez nagyon általános meg­határozás. Egy ember vallásos felfogását nem szok­tuk hitvallásnak nevezni, hanem csak az egyházakét. Ezért helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a hitvallás az egyházak vallásos tanításának a kijelentése. Ke­resztyén, különösen pedig református szempontból még ez sem elég pontos. Szerintünk a vallás csakis Istennek az igéjén épülhet fel s így azzal a hitvallás­nak is kapcsolatban kell állania. Ezek szerint a hit­vallás: a hitnek olyan rendszeres foglalata, melyben egy vagy több egyház a saját híveire nézve kötelező­­leg kijelenti, hogy Isten igéje alapján a hit főbb ágazataira és a vallásos életre nézve mit tart igaz­ságnak.3 Tárgyalásunkban a hitvallásnak mindig erre az utóbbi fogalmi meghatározására gondolunk. Ebből a meghatározásból látjuk, hogy a hit­vallás értéke nem önmagában rejlik, hanem függ Isten igéjétől és az egyház kijelentésétől. Kötelező erejű norma ugyan, de nem elsődleges (norma nor­­mans), hanem másodlagos (norma normafa). A hitvallás tehát nem egyenlő értékű Isten igé­jével, hanem arra épül. Az Ő igéje kötelező erejű, abszolút értékű, örök érvényességű kijelentés. Ez a Bibliában van előttünk. A hitvallások nem tartalmaz, zák a Biblia egész anyagát. Kegyes lelkű, vallásos férfiak azokat a kérdéseket foglalták rendszerbe, melyek vagy nagyon fontosak voltak, vagy tévesen fogták fel őket. De ők maguk is rendszerint a Bib­liára utalnak: »Hitbeli dolgokban ...nem ismerünk el más bírót, csak egyedül az Istent, aki a szentj­­írásban kijelenti, mi az igaz, mi a hamis, mit kell követni, mit kell kerülni«.4 »Semmiféle emberi iratot nem szabad, még ha szentektől származik is, az isteni írásokkal egyenlővé tenni, sem a szokást Isten igazságával.«5 Ha tehát a Szentirás nem támogatja a hitvallást, akkor az elvesztette értékét. De ha a Biblia igazságai vannak benne, értékes és mint ilyen, érvényesülnie kell az egyház életében. Különböző szellemű hitvallások azért keletkeznek, mert Isten kijelentése azono.s ugyan mindenki számára, de a bűnben megromlott emberi értelem nem egyformán fogja fel. A hitvallás létének a forrása az egyház, illetve a benne élő hit. Valamely vallásos tan csak akkor lesz hitvallás, ha azt az egyház elismeri. Ha nincs egyház, akkor megszűnt a hitvallás is. Az egyház kebelében élő tagok hite teszi élővé a hitvallást és így lesz ez az egység kifejezője, szimbóluma. Ha kialszik a hit, akkor többé nincs egység, nincs szimbólum, nincs hitvallás. De nincs egyház sem! Mert egyház csak ott van, ahol hitvallás is van. Ha némelyek tagadják is 3 P. Biesterveld: Schets van de Symboliek 1912. 1. lap. 4 Második Helvét Hitvallás II. 3. 5 Confessio Belgica 7. §.

Next

/
Thumbnails
Contents