Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-15 / 50. szám
226. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. a hitvallás szükségét,6 tagadásuk megokolásában kénytelenek a régi helyett újat állítani. Közösség csak ott lehet, ahol közös átélések és közös célok vannak. Valamely egyházhoz, vallásos közösséghez csak azok tartozhatnak, akiknek közös a vallásos felfogásuk, a hitük. De hogy megtudják, tényleg közös-e a hitük, ki kell jelenteniük, hogy mit hisznek. Ez a kijelentés lesz a vallásos közösség hitvallása. Ilyen kijelentés, azaz hitvallás nélkül vallásos közösség, vagyis egyház létezése elképzelhetetlen. »Az egyház valóságos egysége a hittételekben és Krisztus evangéliumának igaz, összhangzó hirdetésében és magától az, Úrtól világosan rendelt szertartásokban határozódik.«7 Láthatjuk, hogy egyház és hitvallás között kölcsönös viszony áll fenn. Egyház nélkül nincs hitvallás és hitvallás nélkül nem lehet egyház. Egyik sem lehet hit nélkül. Természetesen az egyház alatt itt nem külső törvényekkel, vagy a történelem és hagyomány kijegecesedett külsőséges formáival összetartott szervezetet kell értenünk, hanem közös hitben élő társadalmat.8 így egyháznak és hitvallásnak közös előfeltétele a hit. És pedig nem egy, hanem több ember lelkében élő közös hit. De a ‘hitvallás csak akkor állhat elő, ha van hivő közösség, azaz egyház. Létezésének alapját is ettől az egyháztól kapja, nem pedig fordítva. Ha nincs egyház, amelyik egy tant elfogadna hitének alapjául, akkor az a tan nem hitvallás. A helyes logikai sorrend tehát ez: először van a hit, aztán a hitközösség (egyház) és végül a közös hit kifejezése: a hitvallás. A hitvallás tehát függ értékére nézve a Bibliától, létére nézve az egyháztól. Az elsőtől kapja igazságértékét, a másodiktól létezését. Mivel minden függő dolog módosítható annak alapján, amitől függ, világos, hogy a hitvallás is megváltoztatható a Biblia és egyház alapján.9 Általában három fő esetben javíthatja az egyház hitvallását: ha nem fejezi ki világosan a Biblia igazságát; ha az egyház hite bővül és új kérdéseket kell felvennie; és végül, ha új tévelygések ellen kell védekeznie. A történelem folyamán legtöbb változtatást ez utóbbi ok tette szükségessé. ___________ (Folyt, köv.) 6- Dr. Vass Vince: Ebben a világban, de nem e világból. 1925. 144. 1. 7 Második Helv. Hitv. XVII. r. 35. L. még Heidb. Káté 54. kérdést. 8 E. \Brunner: Um die Erneuerung der Kirche. Bern- Leipzig, 1934. 5—31. 1. 9 Dr. Vass Vince: Keresztyénség világnézete. I. 80. lap. Az egyetemes imahét. Irta: Cash W. W., az Egyházi Missziói Társaság főtitkára és a Brit Missziói Társaságok Konferenciájának végrehajtó-biz. elnöke. Az elmúlt esztendőkben sok szó esett a keresztyén egyházak uniójáról. A lambethi konferencia áldását adta a délindiai javaslatokra és buzdította Perzsiát, hogy tovább is keresse az egység felé vivő utakat. A nagy terveknek és nagy gyűléseknek a napjaiban könnyen megfeledkezünk azokról a dolgokról, melyek lehetségessé tették a missziói területen az egyházak unióját. A különböző társaságok misszionáriusai a ropppant ném-keresztyén tömegek közt az egyház kiépítésében súlyos problémákkal találták magukat szemben és ezeknek megoldására mind közelebb húzódtak egymáshoz, közös tanácsra és közös cselekvésre. Azok közt az eszközök közt, amelyek ezt elősegítették, volt az Egyesült Keresztyén Tanács megalakulása és az Egyetemes Imahétnek minden év első teljes hetében való megtartása. Ezt a gondolatot, hogy minden új esztendőt az imádságnak egy hetével kezdjük, az 1846-ban alakult Evangéliumi Világalliance vetette föl. Ez az alliansz, amelyben a különböző állam- és szabadegyházak képviselve vannak, évről-évre programmot küldött ki a missziói mező munkásainak, egyesült imádkozásra. Ezt a programmot sok nyelvre lefordították és ez nagyban elősegítette a felekezeti korlátokon felülemelkedő egység szellemének a megteremtését, mert az egyházakat és missziókat közös imádságban vonta közel egymáshoz. Sokat tett a nemzetek és fajok közti testvériségért is, mert ezeket az imaprogrammokat felhasználták az indiaiak, kínaiak, afrikaiak, arabok, perzsák és így tovább, akik csatlakoztak imádságaikkal az európai misszionáriusokhoz. Az én célom ezekkel a sorokkal az, hogy itthon és külföldön felhívjam barátaimnak a figyelmét a legközelebbi januárban tartandó imahétre. A legnagyobb fontosságúnak tartom ezekben a napokban, mikor annyi elválasztó erő fejti ki hatását, elszakítva keresztyént: I keresztyéntől, hogy álljunk oda a mellé a szervezkedés mellé, amely együttes imádságra vezet bennünket | A munkamezőn levő misszionáriusoknak azt üzenem: tegyetek rfieg mindent a magatok körzetében az Egye>temes imahét támogatására. Ha eddig ott még nem tartották meg az imahetet, kezdjétek el a legközelebbi januárban. Hívjátok meg a nemzeti keresztyén egyházat, hogy csatlakozzék hozzátok és helyezzetek j súlyt azoknak a meghívására is, akiktől talán felekeze- I tileg különböztök. Kezdődjék számunkra az uj év I annak a megváltásával, hogy meg nem tudtunk igazán eggyé lenni és a magunk odaszentelésével az egységnek a munkálására, hogy új és munkárakész egységben egymásra találva, a világ hinni tudjon a mi Urunkban, akit ma olyan tökéletlenül képviselünk. Itthoni barátainknak is csak ugyanezt mondhatom. A nyugati népek, sőt a világ összes népei fokozódó mértékben egyesülnek (vagy legalább is egvformásodnak) gondolkodásban és életmódban és az egyház ott marad némán és tehetetlenül a modern világ Ínségeivel szemben, hacsak mi keresztyének össze nem tudunk forrni igazi lelki egységben és az Istennek olyan megtapasztalásában, amely felülemelkedik a köztünk levő különbözőségeken. Az Egyháznak végeredményben vagy eggyé kell lennie, vagy el kell puszztulnia. Nem tudnánk-e ezentúl bőségesebben felhasználni a közös imádságnak ezt az eszközét, mint eddig? Jó alkalom ez az egész világot átfogó keresztyén közösség gyakorlására, hiszen azon a héten sok nép fiai járulnak az Úr elé ugyanazokkal a könyörgésekkel. Ha hívek vagyunk Istenhez az imádságban, akkor ez a hét igazi megelevenedést indíthat meg köztünk. Egy lépés ez Krisztus testének egysége felé, amelyért Urunk imádkozott. Fordította : Vargha Tamás. <F*-------------------------------7--------^ * KONYVISMERTETES 4 lV> Dr. Kuyper Á.—Dr. Horváth L.: Szeresd az Urat. 1935. 1—70. Ára 90 fill. A holland szigorú református egyház kiemelkedő egyéniségének, dr. Kuyper Ábrahámnak a magyar református egyházra való hatását már több magyarul is megszólaltatott munkája bizonyítja. A kálvinizmus lé-
