Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-10-27 / 43. szám

Negyvenhatodik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1935 október 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________---------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A belraissziói munka egyházkerületünkben. A harmadik komoly lépés, mely missziói jelen­tésünkbe kívánkozik, az új mezőföldi esperesnek, nagy­­tiszteletü Vargha Kálmán úrnak esperesi jelentéséből az a részlet, mely az esperesi egyházlátogatás reform­járól szól. Már 1927. évi jelentésünkben, mely ak­kor még az egyházkerületi közgyűlés jegyzőköny­vében is megjelent, kifejezést adtunk annak a kívána­lomnak, hogy egyházi hatóságaink a missziói munka vezetését, irányítását önként iktassák jog- és hatáskö­rükbe addig is, mig erről törvényhozásilag nem tör­ténik intézkedés. 1929-ben az egyetemes konvent (37. sz.) elrendelte, hogy az esperesek kanonika-vizi­­tációjuk alkalmával lehetőleg vigyék magukkal az egy­házmegyei missziói bizottság előadóját is, hogy az előadó az esperessel egyetértésben az egyes gyüle­kezetekben a misszió érdekében szolgálatot tehes­sen. 1932 .évi jelentésünkben rámutattunk arra, hogy milyen nagyszerű és páratlan alkalom a 'kanonika vizi­­táció a hitélet elmélyítésére, a különböző missziói munkáknak az egyházi életbe bevezetésére. Múlt évi jelentésünkben pedig örömmel említettük meg a belső­somogyi egyházmegye egyik missziói körének kez­deményezését az iránt, hogy az esperesi egyházláto­gatás gyülekezeti ünnepéllyel legyen összekötve és magvetés legyen a gyülekezet életében. Most azonban egy esperes veti fel saját egyházmegyéje előtt konk­rét formában a kérdést és tesz javaslatot az esperesi egyházlátogatás gyümölcsözővé tétele érdekében. Hadd szóljon maga az esperes úr: »Az egyházláto­gatás törvényszerinti elvégzéséről nekem már régeb­ben meg volt az egyéni véleményem, mefy szerint annak az eddigi módon üres sablonos betartásával, a jegyzőkönyv egyes pontjaira adott feleletek beírá­sával, vagy az előre beirt válaszok felolvasásával, az időjárás és terméskilátások megbeszélésével való vég­zését nem tartom a mai kor szempontjából kielégí­tőnek. Ügy érzem, hogy ezt a módszert túlnőtte az élet és ennek is meg kell változni az élet követelmé­nyei szerint. Az esperesi látogatást ünnepélyessé kell tenni. Adni kell annak a gyülekezetnek valamit a lelki éhség és szomjúság kielégítésére, hogy az egész gyülekezet legyen tanúja és résztvevője a kanonika­­vízitációnak. Ügy kell azt végezni, hogy óhajtsa, várja és szinte hívja a maga körébe. Be kell állítani a misz­­szió szolgálatába, hogy az hasson ki a gyülekezet lelki életére, nevelje, erősítse az egyházhoz való ragaszko­dását, áldozatkészségét, termékenyítse meg hitéletét és ezzel szolgálja Krisztus ügyét és református anya­­szentegyházunk érdekét. Időnként vegye fel prog­­rammjába azokat az eszméket, tárgyakat, melyek az egyházi közéletet foglalkoztatják, uralják, hogy falusi j híveink tájékozódjanak felőlük és el tudjanak igazodni I közöttük; tárgyalandók és ismertetendők lennének a missziói munka különféle nemei, eszközei. Felemlí­tendők lennének az egyházi élet hiányai, fogyatékos­ságai, orvosszerei, gyógyításmódjai, szóval be kel­lene kapcsolni az esperesi látogatást a gyülekezeti életbe, hogy az legyen annak a hitbuzgóság terén elmélyítője, a közönyösségnek megszüntetője és jó alkalom a hitbuzgóság emelésére ... Igaz, hogy ez az egyházlátogató munkáját megnehezítené, egy-egy he­lyen esetleg meghosszabbítaná, de inkább menjen az esperes ritkábban, két három évben felváltva az egyházközségekbe, de látogatása legyen egyházépítő, hiterősítő, vallásos életre és jócselekedetekre ■ buz­dító, mint száraz és léleknélküli formaság«. Ennek a nagyszerű, szinte korszakalkotó kezde­ményezésnek az alapján legyen szabad tisztelettel ja­vasolnom: missziói bizottságunk üdvözölje szeretettel Vargha Kálmán esperes urat javaslatáért és mint misz­­sziói bizottságunk új tagját, az egyházkerületi közgyű­lés pedig hívja fel az egyházmegyei missziói bizott­ságokat, hogy esetleg az egyházmegyei lelkészérte­­kezletekkel egyetértve, tárgyalják meg a kanonika­­vizitáció reformját és az erre vonatkozó javaslataikat az egyházmegyei közgyűlés útján a jövő évi egyház­kerületi közgyűlésre terjesszék elő. * /. Kiemelkedő mozzanatok az egyes egyházmegyékben. A belsősomogyi egyházmegye szép missziói je­lentése megjegyzi, hogy a lefolyt munkaévben a missziói tevékenység nagyobb elhajlást az elmúlt esz­tendei rovására, vagy vele szemben haladást nem mutat. A gyülekezetek megtartották az evangelizálás alkalmasnak bizonyult kereteit és a misszió munkásai a különböző talentumok mértéke és a helyi adottsá­gok szerint ezeket a 'kereteket becsületes hűséggel igyekeztek kitölteni. Bár nem található meg mindenütt a missziói lélek feszítő és nyugtalanító ereje és né­melyek külső körülményekre igyekeznek áthárítani a hiányokat, általában azt az impressziót nyerhetni a beszámoló jelentésekből, hogy a lelkipásztorok fele­lősségérzete egészséges, a viharok között is vannak apostoli buzgóságú, bátor lelkű, vén és ifjú munká­sok, akik célegyenest haladnak előre a Jézus Krisztus elhívása szerint. Az egyházmegyében ifjúsági konfe­renciákon és a köri értekezleteken kívül Kaposvárott 1934 okt. 25-én egyházmegyei missziói konferencia volt az egyházmegyei missziói bizottság rendezésé­ben. Kiemelkedő mozzanat volt az egyházmegye és az egyes gyülekezetek nőtagjainak megszervezése, a gyü­lekezeti énekkarok eszméjének oly értelmű irányítása, hogy a missziói segélyalap terhére elő kell segíteni a versenyző és a református napok tartásában segéd­

Next

/
Thumbnails
Contents