Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-20 / 3. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1935 január 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •---------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az ideges ember lelkigondozása. Előadás, tartotta Maller Kálmán soproni lelkész a pápai lelkészértekezleten, Itt kell megemlítenünk, hogy ez a belső nyomorúság majdnem mindig valamilyen rekompenzációs törekvést vált ki a betegből. Az illető valamilyen tulajdonságot, szokást vesz magára. P. o. a félénk, bizonytalankodó ember kemény, durva hanghordozást vesz fel. Ezzel belső gyengeségét iparkodik átkendőzni. Lelkésznél láttam: nagyon gúnyos természetű ember; hosszas baráti beszélgetés kapcsán e természet oka így lesz világossá: gimnazista korában igen kellemetlen betegsége volt. Ezt osztálytársai előtt rejtegetni iparkodott. Érezte velük szemben kisebbértéküségét. A torna alól felmentett embernek egy fegyvere maradt, a gúny. De megnyilvánulhat ez a rekompenzációs törekvés nagyzoló allűrökben, művészi ambíciókban stb. Herczeg Ferenc Aranyhegedü című regényének Milka századosa mesterien sikerült rajza a belső fogyatékosságait durvasággal rekompenzáló egyéniségnek. 3. Harmadik vonás gyanánt említettük meg a rapszódikus hangulatváltozásokat. A gátlásokkal küzdő személyiségben is élnek, sőt még erősebben élnek vágyak, ambíciók stb. Mivel gátlásai miatt úgy érzi, hogy ezeket egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen tudja elérni, félszeg, túlzott alázatosság ruhájában jár legtöbbször. Ha aztán valami nehézségeit feledteti, vagy — mondjuk így .— könnyebb napja van, akkor túlzott örömmel ujjong, de egészen rövid időn belül ugyanolyan reősen lendül ki a szomorúság irányában. Nagy ellentétek, sokszor pillanatok alatti váltakozása. Ez is jellemző vonása az ideges alkatnak. Az elmondott vonások az ideges alkat külön kiemelt színei. Ha ezeket összevegyítjük, így írhatjuk le a psychogén eredetű ideges típust. Ember, akinek nincs szilárd alapja. Energiáját belső tépelődései emésztik fel. Ennek következtében szórakozott és felszínes. Igazán dolgozni, vagy igazán örülni egyformán képtelen. Konjunktúra ember. Döntéseiben nagyon erősen függ másoktól. Érdekes lenne az ilyen ember világszemléletének, vallásosságának boncolgatása. Az eddigiekből néhány vonás úgyis kiviláglott. Bizalmatlan, Istennel és emberrel szemben egyaránt. Hajlandósága van a »vallásosságra«, de nehezen sikerül keresztyénné lennie. Gondolataival misztikus játékot űz. Egyik ismerősömnél tapasztaltam, hogy fantáziájának fekete színeivel valósággal vallásos cselekmény^?) végez. Készakarva, hosszú időt szentelve erre, tépi meg magát az életéből kiválogatható fekete gondolatokkal. És teszi ezt abban a »hitben«, hogy ezzel a »szenvedéssel« valamiért eleget tesz. A másik esetben a következő álláspontot láttam: tervszerűen kell a legrosszabbra gondolni, mert a dolgok sohasem úgy következnek be, ahogy azt mi. elképzeljük. Igv'az elképzelt legrosszabb már nem következhet be. (Egész meggyőződéssel mondotta: »Nem következhet be!«) Mivel az emberektől erősen függ az ideges ember, Istenről való képét gyakran színezi egyik-másik, nála erősebbnek érzett embertársa lelki arca. Különösen értelmezett bibliai helyek stb.... Sok vonás mutatja, hogy az ideges ember vallásossága erősen színeződött vallásosság. Ezeket a vonásokat egyénenként kell tanulmányozni, mert közöttük vannak olyanok, amik meglétükkel gátjai, mások meg elősegítői lehetnek a keresztyénségnek. Az elsőbe sorozhatjuk a fentebb említett szenvelgést,. határozatlanságot rejtegető túlzott alázatosságot stb., az utóbbiba a látható dolgokon túlra irányuló orientálódást, látható és láthatatlan dolgok közötti' lelki összefüggés feltételezését stb. Ha ezekkel a psychogén eredetű zavarokkal akarunk foglalkozni, mindenekelőtt szilárd, hivő álláspontot kell elfoglalnunk. Ez az álláspont így hangzik: Isten soha semmit sem enged meg valamilyen cél nélkül rásúlyosodni az ’ő gyermekei életére. Sokszor láttam, hogy az ideges félelem lépcsőfokul szolgált felfelé. Az első feladat minden esetben, hogy ezt a meggyőződésünket, ami a Bibliából bőven bizonyítható, iparkodunk átvinni a beteg leikébe. A beteget beszédre kell bírni! Ez nem Is olyan •nehéz dolog, lévén az ideges ember dédelgetett énje amúgy is központi jelentőségű. Csak meg kell tanulnunk az ideges ember beszédjéből, mondanivalóiból inkább az érzések beszédét kihallani. Bizonyos energiáknak kell tekintenünk az érzéseket, amik sokszor nagyon messziről jönnek, csak a »ma«, vagy a »tegnap« történésein keresztül érik el a tudat szintjét. Ezeknek az érzéseknek a vonalát kell követni óvatosan, hogy valamely félelem, vagy más nyomorúság gyökeréig eljuthassunk. így aztán rájövünk, hogy nem minden esetben az »itt és most« problémáját kell gyógyítgatni, hanem Isten áldott igéjével régibb történéseket kell kapcsolatba hozni. Ezeknek jegyei sokszor egészen elhalványultak, csak a nyomukban keletkezett érzések, beteges tépelődések, lelki félszegségek beszélnek róluk. Az ilyen embereknek igazán nem szabad mást adni, mint a tejnek italát. Gyakran panaszkodnak arról, hogy lelki szétszórtságuk miatt nem tudnak imádkozni. Nálam bevált módszer az, hogy egyrészt meggyőzni iparkodok az illetőt arról, hogy a lélek maga esedezik érettünk, másrészt elmondom, hogy nemcsak az értelmes, szavakban elmondott gondolatok alkotják az imádságot, hanem Isten csodálatos hatásának kitett lélek »napkúrája«, Istennek a leiken végzett munkája az, ami lényeges. Ide pedig nem szavak, csak Isten előtt megállásunk tudatosítása szükséges.