Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-20 / 3. szám

Negyvenhatodik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1935 január 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •---------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az ideges ember lelkigondozása. Előadás, tartotta Maller Kálmán soproni lelkész a pápai lelkészértekezleten, Itt kell megemlítenünk, hogy ez a belső nyomorú­ság majdnem mindig valamilyen rekompenzációs tö­rekvést vált ki a betegből. Az illető valamilyen tu­lajdonságot, szokást vesz magára. P. o. a félénk, bi­zonytalankodó ember kemény, durva hanghordozást vesz fel. Ezzel belső gyengeségét iparkodik átken­dőzni. Lelkésznél láttam: nagyon gúnyos természetű ember; hosszas baráti beszélgetés kapcsán e természet oka így lesz világossá: gimnazista korában igen kelle­metlen betegsége volt. Ezt osztálytársai előtt rejte­getni iparkodott. Érezte velük szemben kisebbértékü­­ségét. A torna alól felmentett embernek egy fegyvere maradt, a gúny. De megnyilvánulhat ez a rekom­penzációs törekvés nagyzoló allűrökben, művészi am­bíciókban stb. Herczeg Ferenc Aranyhegedü című re­gényének Milka századosa mesterien sikerült rajza a belső fogyatékosságait durvasággal rekompenzáló egyéniségnek. 3. Harmadik vonás gyanánt említettük meg a rapszódikus hangulatváltozásokat. A gátlásokkal küzdő személyiségben is élnek, sőt még erősebben élnek vágyak, ambíciók stb. Mivel gátlásai miatt úgy érzi, hogy ezeket egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen tudja elérni, félszeg, túlzott alázatosság ruhájában jár legtöbbször. Ha aztán valami nehézségeit feledteti, vagy — mondjuk így .— könnyebb napja van, akkor túlzott örömmel ujjong, de egészen rövid időn belül ugyanolyan reősen lendül ki a szomorúság irányá­ban. Nagy ellentétek, sokszor pillanatok alatti vál­takozása. Ez is jellemző vonása az ideges alkatnak. Az elmondott vonások az ideges alkat külön ki­emelt színei. Ha ezeket összevegyítjük, így írhatjuk le a psychogén eredetű ideges típust. Ember, akinek nincs szilárd alapja. Energiáját belső tépelődései emésztik fel. Ennek következtében szórakozott és fel­színes. Igazán dolgozni, vagy igazán örülni egyfor­mán képtelen. Konjunktúra ember. Döntéseiben na­gyon erősen függ másoktól. Érdekes lenne az ilyen ember világszemléleté­nek, vallásosságának boncolgatása. Az eddigiekből néhány vonás úgyis kiviláglott. Bizalmatlan, Isten­nel és emberrel szemben egyaránt. Hajlandósága van a »vallásosságra«, de nehezen sikerül keresztyénné lennie. Gondolataival misztikus játékot űz. Egyik is­merősömnél tapasztaltam, hogy fantáziájának fekete színeivel valósággal vallásos cselekmény^?) végez. Készakarva, hosszú időt szentelve erre, tépi meg ma­gát az életéből kiválogatható fekete gondolatokkal. És teszi ezt abban a »hitben«, hogy ezzel a »szenve­déssel« valamiért eleget tesz. A másik esetben a kö­vetkező álláspontot láttam: tervszerűen kell a leg­rosszabbra gondolni, mert a dolgok sohasem úgy következnek be, ahogy azt mi. elképzeljük. Igv'az elképzelt legrosszabb már nem következhet be. (Egész meggyőződéssel mondotta: »Nem következhet be!«) Mivel az emberektől erősen függ az ideges ember, Istenről való képét gyakran színezi egyik-másik, nála erősebbnek érzett embertársa lelki arca. Különösen értelmezett bibliai helyek stb.... Sok vonás mutatja, hogy az ideges ember vallásossága erősen színező­­dött vallásosság. Ezeket a vonásokat egyénenként kell tanulmányozni, mert közöttük vannak olyanok, amik meglétükkel gátjai, mások meg elősegítői le­hetnek a keresztyénségnek. Az elsőbe sorozhatjuk a fentebb említett szenvelgést,. határozatlanságot rej­tegető túlzott alázatosságot stb., az utóbbiba a lát­ható dolgokon túlra irányuló orientálódást, látható és láthatatlan dolgok közötti' lelki összefüggés fel­­tételezését stb. Ha ezekkel a psychogén eredetű zavarokkal aka­runk foglalkozni, mindenekelőtt szilárd, hivő állás­pontot kell elfoglalnunk. Ez az álláspont így hang­zik: Isten soha semmit sem enged meg valamilyen cél nélkül rásúlyosodni az ’ő gyermekei életére. Sok­szor láttam, hogy az ideges félelem lépcsőfokul szol­gált felfelé. Az első feladat minden esetben, hogy ezt a meggyőződésünket, ami a Bibliából bőven bi­zonyítható, iparkodunk átvinni a beteg leikébe. A beteget beszédre kell bírni! Ez nem Is olyan •nehéz dolog, lévén az ideges ember dédelgetett énje amúgy is központi jelentőségű. Csak meg kell ta­nulnunk az ideges ember beszédjéből, mondanivalói­ból inkább az érzések beszédét kihallani. Bizonyos energiáknak kell tekintenünk az érzéseket, amik sok­szor nagyon messziről jönnek, csak a »ma«, vagy a »tegnap« történésein keresztül érik el a tudat szint­jét. Ezeknek az érzéseknek a vonalát kell követni óvatosan, hogy valamely félelem, vagy más nyomo­rúság gyökeréig eljuthassunk. így aztán rájövünk, hogy nem minden esetben az »itt és most« problé­máját kell gyógyítgatni, hanem Isten áldott igéjével régibb történéseket kell kapcsolatba hozni. Ezeknek jegyei sokszor egészen elhalványultak, csak a nyo­mukban keletkezett érzések, beteges tépelődések, lelki félszegségek beszélnek róluk. Az ilyen embereknek igazán nem szabad mást adni, mint a tejnek italát. Gyakran panaszkodnak arról, hogy lelki szétszórtságuk miatt nem tudnak imádkozni. Nálam bevált módszer az, hogy egyrészt meggyőzni iparkodok az illetőt arról, hogy a lélek maga esedezik érettünk, másrészt elmondom, hogy nemcsak az értelmes, szavakban elmondott gondola­tok alkotják az imádságot, hanem Isten csodálatos hatásának kitett lélek »napkúrája«, Istennek a leiken végzett munkája az, ami lényeges. Ide pedig nem szavak, csak Isten előtt megállásunk tudatosítása szükséges.

Next

/
Thumbnails
Contents