Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-18 / 33. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1935 augusztus 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK-------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA] FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Á vasárnap megünneplésének akadályai. Ezek mellett az általános, elvi, világnézeti sikba helyezhető okok mellett vannak egyéni okok is. Ezek az okok a világháború után vetődtek fel túlnyomó részben. Ezek sorában nem kívánunk szólni azokról a régi típusokról, akik a miatt nem mennek templomba, mert haragusznak a lelkipásztorra, vagy a tanítóra, esetleg akik kibuktak a rosszul betöltött presbiteri tisztségből és mivel mellőzve érzik magukat, egészen kikapcsolódtak az egyházi életből. Üjakként jelentkeznek azok az idős emberek, kik elvesztették fiukat a világháborúban és nagy veszteségükben úgy elkeseredtek, hogy megrendülve szivükben és lelkűkben meghasonulva Istennel, valóságos templomkerülőkké váltak. Elvesztették támaszukat, reménységüket, gazdaságuk tönkrement, elvesztették hitüket is és kerülik a templomot. Öreges okoskodásuk, primitív lelkűk semmiféle ellenérvet nem fogad el, a vigasztalás még jobban keseríti őket. Igen nagy tehertétel e tekintetben is népünk nagy részének elszegényedése. Az eladósodottaknál, a munkanélkülieknél, sőt még az alsóbb dolgozó néposztályoknál is nem kerül a mindennapi életszükséglet beszerzése mellett ruhára és lábbelire. Viseltes ruhában nem épen hiúságból, hanem bizonyos tisztességérzetből az a szegény ember restell templomba menni, inkább távolmarad az istentisztelettől. Előbb fáj neki, hogy kiesik a gyülekezeti közösségből, később azonban ez ép oly természetes lesz az ő és a gyülekezet számára is, mint amilyen természetes volt, hogy a jobb időkben mindig ott volt a templomban. A falusi gyülekezet és a református ember konzervativizmusa alig befolyásolható jó és helyes irányban. Ugyancsak a nehé^z gazdasági viszonyokkal és a megélhetés gondjával van összefüggésben városon és falun a házasságkötések számának csökkenése. Ez két irányban jelent veszedelmet. Szaporodnak egyfelől a törvénytelenül együttélő párok, másfelől az idős leányok és az agglegények. Az előbbi talán inkább városi, az utóbbi inkább falusi jelenség. A törvénytelenül együttélő párok maguk is érzik, hogy vétkeznek a polgári és az isteni törvények ellen és ezért menekülnek az emberek tekintete elől. Menekülnének az Isten elől is és ennek azt az útját választják, hogy nem mennek a templomba. Falun pedig az idős leányok és az idős legények a falusi megrögzött szokások miatt maradnak távol az istentiszteletről. Jóllehet az újabb időben kitolódott a korhatár az öreg legény és az öreg leány fogalmában, de egy 30—35 évet betöltött leány restel odaülni a leányok padjába, épígy az idősebb legény a fiatal legények közé, viszont amaz nem ülhet az asszonyok, emez a házas emberek padjába, mivel a falusi felfogás szerint őket ott hely nem illeti meg. Ha odaülnének, bizonyosan megrónák őket. Egyedül célravezető lenne a gyülekezet közszellemének a megváltozott viszonyok szerinti átváltoztatása és egy bizonyos korhatáron túl a leányoknak és a legényeknek a házasemberek, illetve az asszonyok padjába utalása. A legsúlyosabb.személyi akadályok közé tartozik az apák és fiák ellentéte, amiről annyi szó esik. Más világ a fiák világa, mint volt az apáké és nagy ür van a kettő között. A régibb nemzedéknek szokatlan a mai istentiszteleti rend, az új énekeskönyv, az új dallamok és az új istentiszteleti szokások. A falusi öregember így okoskodik: új énekeskönyvet venni nekem már nem érdemes, az új énekeket nem tudom, így nincs értelme, miért menjek templomba. Olyan sokat kell állani az új templomi rend szerint, mondják mások, én nem bírom ezt a sok állást, azt meg nem akarom, hogy engem csodáljanak, ha leülök, mikor mások állanak, inkább itthon maradok. Vegyük ehhez még hozzá azt, hogy a modern lelkipászdor rendszerint az ifjúság barátja és ennélfogva az öregekkel való kapcsolata nehezen alakul ki, minek következménye a háttérbeszorultság érzése és az istentiszteletről való elmaradás. Ha tekintettel vagyunk társadalmunk minden osztályára, a különböző korú és rendű egyénekre, tekintettel kell lennünk a háziasszonyokra is. Ma azok is, akik valamikor fel voltak mentve a háztartás gondja alól, könnyen hódolhattak szórakozásaik mellett vallásos lelki szükségleteik kielégítésének is, ma egészen házhoz vannak kötve. Fokozott mértékben érzik a háztartás terhének hordozását és éppen vasárnap, aminek oka a vasárnapi jobb és nagyobb ebéd. Ennek elkészítése fokozottabb mértékben igénybeveszi a háziasszonyok idejét, mint egyébkor. Ezt elsősorban a férjeknek kell belátni es lehetővé tenni, hogy egyszerűbb és lehetőleg már szombaton elkészített ebéddel megelégedve, feleségeik résztvehessenek a vasárnapi istentiszteleten. Vezessék ezt be legelőször a lelkészcsaládok, bizonyára lesznek követőik. (Folyt, köv.) Győry Elemér. Jelentés a pápai ref. gyülekezeti misszió életéről az 1934/1935. évről. A kórházi betegek látogatásáról a nőegylet gondoskodott az elmúlt évben a diakonissza utján, aki minden szerdán délután látogatást tett ref. vallású betegeinknél a kórházban; többször megjelent ott a gyülekezeti lelkész is, aki ünnepeken mindenkor és kívánatra bármikor az úrvacsorát is kiszolgáltatta
