Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-08-18 / 33. szám

148. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. betegeinknek. Karácsony estjén nőegyleti tagok rész­vételével karácsonyi ünnepélyt rendeztünk ottani be­tegeink számára énekléssel, bibliaolvasással, rövid beszéddel és imádsággal és a végén mindegyik beteg­nek adtunk egy-egy szeretetcsomagot. Ez a munka nagyon áldásosnak bizonyult, mert ezzel láthatóan vigasztalásukat, megerősödésüket és felüdülésüket szolgáltuk betegeinknek, elvivén hozzájuk a kórház szomorú falai közé a lelket Istenhez emelő, boldogító karácsonyi evangéliumot. Karácsonyi ünnepélyt többet is tartottunk, így például a nőegyesület karácsonyi ünnepélyét a gyüle­kezet szegényei számára, mikor a karácsonyi ajándé­kokat osztotta ki a nagyszámú szegényeknek és isko­lásgyermekeknek, akik az iskola nagytermét zsúfolá­sig megtöltötték; a leányegyesület karácsonyfa-ünne­pélyét a vasárnapi iskolások számára, mikor minden 'gyermeknek szeretetcsomagot is adtunk; a KIÉ kará­csonyfa-ünnepélyét, amikor minden KIE-ifjű részesült a karácsonyfa alól valami kedvességben; a nőegylet nagy, gyülekezeti karácsonyi ünnepélyét hatalmas mű­sor keretében a nőnevelő-intézet dísztermében, amely­nek jövedelme éppen a szegények karácsonyi felru­házását szolgálta; a nőegylet szeretetházi karácsonyfa­ünnepélyét; a Hatvani Gitta-féle kis árvaház kará-: csonyi ünnepélyét; az óvoda feltűnően szép és érdekes karácsonyfa-ünnepélyét és végül a női patronage kará­csonyfa-ünnepélyét a leányegyesületben. Énekkar három működött gyülekezetünkben a múlt évben és pedig a gyülekezeti énekkar Kiss Árpád vezetése alatt, amely hetenként kétszer tartotta össze­jöveteleit az iskolában; másodszor a leányegyesületi vegyeskar Császár Ede vezetésével; harmadszor a női énekkar Lenke diakonissza testvér vezetésével, ez is kétszer tartotta hetenként az összejöveteleit az is­kolában, egyszer bibliaköri jelleggel. Ez a női ének­kar szerepelt a legtöbbet a múlt évben: templomban, vallásos estélyeken és más műsoros estélyeken. Áldá­sos munkát végzett betegeknél és a megszomorodott családoknál. Ez egy egészen új formája a gyüleke­zeti missziói munkának: súlyos betegeknél, vagy a halál által megszomorított családoknál ünnepeken és vasárnapokon megjelent a női énekkar és a szegény fájó telkeknek Istenhez való fölemelésére és vigaszta­lására elénekelt egy-egy szép kedves éneket. Amikor a missziói munka során a szegénygondo­zásra térünk, különösen meg kell emlékeznünk két nagyszerű munkáról: a szeretetházról és a szeretet­­konyháról. A pápai gyülekezetben állandó gondozásban a szeretetházi szegények részesültek, kiknek a száma 13. Alkalmi segélyben részint a nőegylet, részint a leányegyesület útján, de mindenkor a gyülekezet tag­jainak közadakozásából részesültek szegényeink. És pedig: a) a riőegylet útján 60 család élelmezési se­gélyben; 36 fiú és 45 leány ruhasegélyben; b) a leányegyesület útján különféle segélyben 32; február 1-től május 1-ig a presbitérium által létesített és a leányegyesület által vezetett szeretetkonyhán napon­ként ebédben részesült 61. Tehát a két egyesület út­ján alkalmi segélyben részesült összesen 234.. E két pont alatt felvett szeretetmunka mellett nem lehet megindulás nélkül elmenni, mert a refor­mátus lélek szerető készségét, az Ínségesek iránt való részvétét és cselekvésben nyilvánuló kegyességét olyan felemelő módon bizonyítja, amelyről érdemes a magyar református egyháznak tudomást venni. Azt mondottuk tehát, hogy állandó, gondozásban 13 szegény részesült. Kérjük tudomásul venni, hogy a pápai református \egyháznak tisztán a maga erejé­ből létesült Szeretetháza van (Szladik János utca 24. szám alatt). Ezt a szeretetházat egyik élő hitben mun­kás szerve: a nőegyesület útján közadakozással léte­sítette a gyülekezet. Az alapot ehhez a szeretetházhoz két egyszerű, de igazán bibliai Ikegyességü közegy­­háztag: Francsics Antal és Nagy Károly teremtette meg ‘három évig tartó havonkénti gyűjtéssel, biblia­körökben való perselyezésekkel; ehhez a fillérenként való gyűjtéssel megteremtett alaphoz hozzáadta az egyházközség a maga szegénygondozási alapját. És ezzel indultak el a gyülekezet körében a nőegyesület áldozatos vezetői és választmányi tagjai és az ö hó­napokig tartó lankadatlan fáradozásuknak lett az ered­ménye a gyülekezeti Szeretetház. A pápai református egyházközség tagjai közül sokan megértették a hoz­zájuk forduló női lelkek felhívását és csodálatos mó­don nyilvánították ki az egyház szociális feladatai iránt érzett felelősségérzetüket akkor, amikor már erőteljesen megindult a gyülekezetben a templom­építési akció! Tudniillik, amit most leirtunk, az 1929 őszén történt, amikor már nagy hullámokat vert a pápai gyülekezetben a templomépítés iránt való moz­galom! Akkor már javában gyűjtöttünk a templomra; akkor már a várossal is megszavaztattuk a 60.000 P segélyt erre a célra; akkor már a gyülekezet tagjai; között mintegy 65.000 P ajánlást gyűjtöttünk a temp­lomépítésre; akkor már elkészítettük a templomtervet, mélyet október 13-án tartott népes közgyűlésben nagy lelkesedéssel elfogadott a gyülekezet. Tehát mozgott, forrott, templomépítési lázban égett a gyülekezet akkor, amikor a buzgó lelkes nők elindultak a gyü­lekezet tagjai közé, hogy a Szeretetház jegyében tör­ténő adakozásra kérjék fel őket. És a pápai gyüleke­zet tagjai a templomépítés lázában is, a templomépí­tésért való szörnyű, erőfeszítések között is össze tud­tak adni annyi pénzt, hogy a 16.000 pengő vételárú. Szeretetházat meg tudtuk teremteni! Volt olyan, aki 300 P-t adott, pedig a templomhoz 5000 pengővel járult hozzá; maga a leányegyesület 400 P-t adott a Szeretetházra. Ebben az otthonban nyert teljes ellá­tást, testi és lelki gondozást az a 13 elaggott szegény, akiket »állandó gondozás alatt« kimutattunk. Minden reggel áhítat van, melyet a diakonissza és a lelkész vezetnek. (Folyt, köv.) Ólé Sándor ' lelkipásztor. A tatai egyházmegye közgyűlése. Folyó évi július 24-én Tatán tartotta rendes évi közgyűlését Löké Károly esperes és Thaly Dezső egy­házmegyei gondnok elnöklete alatt a tatai egyházmegye. 9 órakor a LXV. zsolt. első versének eléneklésével, esperes biblia olvasásával és buzgó imájával kezdődött a gyűlés. Thaly Dezső egyhm. gondnok rámutatott meg­nyitó beszédében a múlt ülés óta történt gyászos és örvendetes eseményekre, a változásokra, melyeket egy­házkerületünkben a halál és választások eredményeztek. Fájdalom hangja csendül meg beszédében dr. Antal Géza, nagy püspökünk haláláról szólva, a hit, a biza­kodás és reménység hatja át szavait, amikor Med­­gyasszay püspök úr választásáról beszél. Szól a fele­kezeti békét veszélyeztető türelmetlenségekről, amelyek különösen az állásbetöltések alkalmával észlelhetők. Beszél a vegyesházasságkötések alkalmával ellenünk adott reverzálisokról. Hangsúlyozza, hogy lelkipásztorok­

Next

/
Thumbnails
Contents