Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-06 / 18. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. bői és szeretetmunkából is elsősorban éppen a presbitereknek kell kivenni a maguk részét, nem csak azért, mert az egyházi törvény ezt határozottan e'lő is írja, hanem azért is, mert nekik kell mindenben előljárniok és a szeretet gyakorlásában is példát mutatniok a gyülekezet többi tagjai előtt. A presbitereknek missziói és szociális téren kifejtendő tevékenysége körében még egy fontos dologról kell szótanom. A magyarságnak és ezen belül a magyar reformátusságnak is van egy nagyon veszedelmes betegsége, mely nagy nemzeti veszély csiráját rejti magában, mely hol itt, hol ott üti fel a fejét a nemzet testében. Ez a rendkívül káros és veszedelmes jelenség, mely egyes vidékeken, illetőleg községekben jelentkezik a szaporodás meggátlása a születések számának mesterséges korlátozásával, amit röviden egykének nevezünk. Ma már kétségkívül be van bizonyítva, hogy az egyke egyáltalában nem a szegénység következtében áll elő, hanem mindenütt épen a vagyonosabb, jobbmódu lakosság körében keletkezik, .és pedig sajnos épen a nemzet gerincét és ezzel együtt egyházunknak is „gerincét képező falusi lakosság, a kisgazdacsztály körében. A legszegényebb vagyontalan osztályokban ezzel szemben mindenütt nagy a gyermekáldás, Nyilvánvaló, hogy ahol egy vagy két gyermek van egy családban, ott szaporodásról szó sem lehet, sőt állandó fogyásnak kell bekövetkeznie, és ha a gyermeklétszám korlátozása nagy mérveket ölt, mint egyes községekben, úgy lassú kihalásra van ítélve az egész lakosság. Az egyke a leggyilkosabb kór, amely egy nemzet testét pusztíthatja, ez rendszeres öngyilkosság, a legnagyobb bűn, melynek elkövetői vétenek a mindnyájunk sorsát szeretettel és bölcsen intéző Teremtő akarata ellen, vétenek nemzetük és egyházuk ellen. Ez ellem íehát teljes erővel küzdeni kell magyar református egyházunknak, nem csak saját és hívei, hanem a magyar nemzet életérdekében is. Ebből a küzdelemből is ki kell venniök részüket a református egyház elöljáróinak, presbitereinek és ott, ahol ennek szüksége felmerül, minden erejüket latba kell vetni a gyilkos kórral szemben, újból az apostolnak a törvényben idézett szavaira hivatkozva, szeretettel figyelmeztessék, intsék azokat, akik rendetlenül járnak, intsék mint atyjok fiait és ha kell, erély- Ivel és az egyházfegyelem eszközeivel is szorítsák őket Isten törvényeinek megtartására, családi életükkel példaként kell világolniok, e tekintetben is az egyháztagok előtt. (Folyt, köv.) Az Országos Református Presbiteri Szövetség pápai egyházmegyei fiókja nagyszabású presbiteri konferencia keretében április 25-én alakult meg. Jakab Áron esperes lelkes buzgólkodása következtében az egyházmegye gyülekezeteiből 300 presbiter jött össze, akikhez csatlakoztak a pápai presbiterek és érdeklődő hívek, úgyhogy a templom teljesen megtelt. Az igét Szabó Imre budapesti esperes, a központ képviselője hirdette hatalmas, bizonyságtevő erővel. A konferencia a nőnevelőintézet dísztermében folyt le, sokan álltak kint a folyosón. A konferenciát közének és Győry János takácsi lelkész, egyházkerületi tanácsbiró áhítatos imádsága után Jakab Áron esperes nyitotta meg, aki megkapó szavakban mutatott rá, hogy az egyházban a Léleknek kell munkálkodnia és hogy a lelkek egyesülésében van a megtartó erő. Az első előadást dr. Incze Gábor budapesti vallástanár tartotta, aki a presbitériumok történeti fejlődését ismertette. Szabó Imre esperes az önvizsgálat szükséges voltára mutatott rá és hangsúlyozta, hogy bibliaolvasó, úrvacsorával élő, templombajáró presbiterekre van szükség. Dr. Jókay Ihász Miklós egyházmegyei gondnok a presbiter tisztéről olvasott fel. Széleslátókörű tanulmányának közlését lapunk múlt számában kezdtük meg. Ólé Sándor pápai lelkész szerint a megújulást saját magunkon kell kezdenünk. Végli János egyházmegyei főjegyző, a konferencia jegyzője indítványát, mely szerint az egyházi törvényeknek a presbiterekre vonatkozó pontjai és a presbiteri eskü szövege adassék minden presbiter kezébe, a konferencia egyhangúlag elfogadta. Jakab Áron esperes örömmel mutatott rá, hogy a pápai egyházmegyében a Tóth Ferenc kálvinizmusának a népe él. Kiss Zoltán nyárádi lelkész a presbitériumokra vonatkozó zsinati törvények újabbkori fejlődését mutatta be értékes tanulmányban, melynek időrövidsége miatt csak befejező részét olvashatta fel egész terjedelmében. Szabó Imre jelentést tett a konferencia kiküldötteinek főtiszteletü dr. Antal Géza püspök úrnál tett tisztelgő látogatásáról. Püspök úr legmelegebb üdvözletét küldte a konferencia résztvevőinek. Az egész konferencia lelkesen üdvözölte ebből az alkalomból a Püspök urat. Az egyházmegyei presbiteri szövetség megalakulása a következőkép történt: örökös tiszteletbeli elnök dr. Antal Géza püspök; elnökök: Jakab Áron esperes, dr. Jókay Ihász Miklós egyházmegyei gondnok; igazgató: Ólé Sándor pápai lelkész; tudósító: Barabás Árpád tapolcafői lelkész; az intézőbizottság tagjai: Kiss Zoltán nyárádi, Végh János adorjánházai lelkészek, Elekes Gyula rédei, Kovács Sándor pápai presbiterek. Szabó Imre a Magyar Presbiter cimii lapot és az őszi, Budapesten tartandó Országos Ref. Kiállítás ügyét ajánlotta a jelenvoltak figyelmébe. A konferenciát Olé Sándor imádsága és közének fejezte be. Délben a főiskolai köztartáson volt közebéd. Falukonferencia Székesfehérváron. A székesfehérvári Konfirmáltak Egyesülete elsőrangú feladatává tette a falumissziót. Csak két éve végzi intenziven ezt a munkát, de a március 18-án rendezett második falukonferencia máris életképes, sőt nagyrahivatott jövőjét sejttette meg. A konferencián összegyűlt a mezőföldi és veszprémi egyházmegyékből Ába, Csór, Csősz, Falujbattyán, Fehérvárcsurgó, Füle, Iszkaszentgyörgy, Lepsény, Moha, Sárkeresztes, Sárszentmihály és* Soponya, a vértesaljai egyházmegyéből Gárdony, Kápolnásnyék, Pákozd, Pátka, Seregélyes, Sukoró és Velence református ifjúságából összesen 400 leány és legény. A konferencia 9 órakor istentisztelettel (kezdődött. Igét László Levente pákozdi lelkész hirdetett. Végigvezetett Sámuel ifjúságán. A zsidók akkori, politikailag és vallásilag mélyre sűlyedt korában., vele közli isten kijelentését. Á mai, nem kevésbbé lehanyatlott korban is csak annak adja tudtára az Úr a maga akaratát, aki készségesen, sámueli lélekkel áll elő hívására: »Szólj Uram, mert hallja a te szolgád«, Istentisztelet után külön vonultak a falusi legények és leányok. A legényeknek Laky László KIÉ titkár tartott bevezető előadást, illetve ismerkedést célzó beszélgetést. Konkrét kérdéseket tett fel a falu élete felől. A sok baj és kiáltó nyomorúság megszüntetése csak
