Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-06 / 18. szám
Negyvenötödik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1934 május 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •....*-------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A presbiter törvényszerinti tiszte* A presbitereknek a lelki gondozás és misszió körébe eső munkájuk keretében részt kell venniök a családok látogatásában, a családi körben való lelki gondozás munkájában. E látogatások végzését elsősorban a lelkipásztornak kell megkezdeni, de el kell kisérni őt egy-két presbiternek is a családokhoz. A család-látogatásokat később az arra alkalmas és hivatott presbiterek a lelkész felügyelete mellett és utasítása szerint önállóan is végezhetik és e végből fel lehet közöttük osztani körzetekre az egyháztagokat. Elsősorban azokat a családokat kell rendszeresen látogatni, ahol betegség, bánat van, ahol tehát vigasztalásra van szükség, továbbá, ahol viszálykodás, békétlenség van, ahol tehát a krisztusi szeretet szellemében való békítés és kiegyenlítés szüksége merül fel, vagy ahol más eltévelyedés, a vallástól, egyháztól való elidegenedés, elhidegülés jelei mutatkoznak, esetleg kitérés vagy kárunkra szolgáló reverzális-adás veszélye forog fenn. A presbiterek itt igen hathatós és jótékony befolyást gyakorolhatnak a hívekre és az esetleg tévelygő egyháztagokra az ő komoly és mély hithűségükkel, kálvinista jellemszilárdságukkal, szeretetteljes fellépésükkel, egyéni tekintélyükkel; dehogy ez a jótékony eredmény meglegyen, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy a presbiterekből az említett előnyös és őket a gyülekezetnek igazi elöljáróivá tevő tulajdonságok ne hiányozzanak. A presbitereknél igen nagy szerepe lehet különösen a kitérések megelőzésében és a különféle szekták terjedésének megakadályozásában. A presbiterek hamarabb vehetik tudomásul az efféle szándék rejtett kialakulását, vagy vehetik észre a szektáskodás alattomos befurakodásáüak első jeleit, mint a lelkész, mert hiszen főleg kisebb helyeken rokoni és baráti kapcsolat fűzi őket a hívek jelentékeny részéhez; nagyobb helyeken pedig áll az, hogy több szem többet lát, úgy hogy ilyen nem kívánatos egyházellenes jelenségek felfedezése itt is sokkal könnyebb, ha a presbiterek e téren megfelelő felderítő munkát végeznek. Az esetleges káros jelenségeket természetesen jelenteniük kell a lelkipásztornak, de ettől függet: lenül, saját hatáskörükben is kötelesek mindent megtenni az iránt, hogy az egyházellenes jelenségek csirájukban fojtassanak el és az elszakadni készülő egyháztag az anya kebelére visszatéríttessék. Főleg ki kell itt emelnem a presbiterek szerejaét és kötelességeit a reverzálisokkal kapcsolatban. Ezt * Irta és az Országos Presbiteri Szövetség pápai egyházmegyei fiókjának megalakulásakor előadta dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok. az I. t.-cikk is külön kiemeli, amidőn a 44. § f) pontja a presbiterek kötelességévé teszi, hogy a vegyesházasságokat figyelemmel kísérjék és a vegyes házasságra lépő egyháztagot a házasságból születendő gyermekek vallása tekintetében az egyházra nézve káros megegyezés létesítésétől visszatartani igyekezzenek. Ilyen esetben is természetesen kötelesek tapasztalataikra a lelkipásztor figyelmét felhívni, azonban az is kötelességük, hogy saját hatáskörükben is minden lehető befolyást latba vessenek a kárunkra adandó reverzális meggátlására és e tekintetben is áll az, hogy elsősorban szeretettel figyelmeztessék, a Biblia szavaival élve testvéri módon intsék, mint atyjok fiait a tévelygőket, de ha ez nem használ, úgy fel kell lépniök megfelelő eréllyel, szigorúsággal és keményebb eszközökkel. A reverzálisadások folytán egyházunkat érhető veszteség oly súlyos természetű, amely feltétlenül teljesen megokölttá teszi az ellene folytatott legerélyesebb és leghatározottabb küzdelmet. Az aki egyházából kitér, apái ősi hitét tagadja meg, fiúi szeretetét levetkőzve fordít hátat az anyaszentegyháznak, amely őt szerető édesanyaként nevelte és táplálta emlőjén. De sok tekintetben még ennél is rosszabb az, midőn látszólag megmarad ugyan váTaki régi egyháza kebelében, de őseitől örökölt legdrágább kincsét, ősi hitét, melyet tovább kellett volna hagynia neki is a jövendő nemzedékre, eladja egy tál lencséért, ez nem csak saját, de gyermekei és unokái hitének lesz árulója, Ez ellen küzdeni és ezt megakadályozni, az esetleg könnyelműen tévútra készülőket e végzetes ballépéstől visszatartani elsőrendű kötelessége a perbitereknek, akik az egyház vezetői közül a lelkipásztorral együtt a gyülekezethez legközelebb állanak. Nem támadó, hanem védelmi harcról van itt szó, amelyet azonban teljes vértezettel kell megharcolnunk és amelyben, miután a legszentebb dolog, egyházunk élete, jövendője forog kockán, minden lehető eszközt és fegyvert meg kell ragadnunk. Akié a jövő nemzedék, azé a jövő boldogulása, ha elvesztjük a jövendő generációt, úgy el kell buknunk, ha biztosítani tudjuk magunknak, úgy élni és virágozni fogunk. Krisztus egyházának fel kell vennie a szegények és elesettek gondját; szeretettel, keresztyén testvéri érzéssel kell felkarolni a szegény-ügyet, az anyagi erőkhöz mérten gondoskodni kell a tehetetlen, elaggott, vagy munkaképtelen szegényekről, árvákról, elhagyatott betegekről. Éreztetni kell a segélyre rászorultakkal egyházunk meleg szeretetteljes segítő kezét, még ha az anyagiak szerény volta ezt csak csekély mértékben teszi is lehetővé. Ide tartozik az is, hogy saját szegénysorsú munkás, vagy dolgozni kívánó hitsorsosainkat igyekezzünk tőlünk telhetőleg munkához juttatni, vagy segíteni. Ebből a szociális tevékenység
