Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-15 / 15. szám
Negyvenötödik évfolyam. 15. szám Pápa, 1934 április 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE---------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Örvendetes jelek. Az újságok az elmúlt hetekben híreket közöltek, hogy a gazdasági helyzet javulóban. Miniszterek nyilatkoznak, hogy elértük a mélypontot és most már felfelé megyünk. A gazdasági helyzet jobbrafordulását mi még nem igen érezzük, de már a biztatás is éltet és reménységgel tölt el bennünket. Az egyházi életben azonban tényleg határozottan örvendetes jelek mutatkoznak. És pedig nem külföldön, hanem itt, a mi szükebb környezetünkben. Az egyházi sajtó figyelmes olvasói értesülhettek arról, hogy egyházkerületünkben az egyházmegyék belmissziói bizottságai fokozott erővel dolgoznak az ifjúság között. Egymásután rendezték meg a nagyszabású KIE-komferenciákat, a tatai egyházmegyében ezer ifjú jött össze, hogy halljon a mai református élet nagy kérdéseiről. De nem maradt hátra érdeklődés tekintetében a többi egyházmegye sem, Belsősomogyban, Mezőföldön, Őrségben sokat ígérő magvetés történt és a munka állandóan folyik. Csak múlt számunkban közöltük a székesfehérvári ifjúsági körzeti konferencia lefolyását és mire e sorok nyomtatásban megjelennek, javában tárgyal 400 ifjú a pápai körzeti konferenciáin. A vezetőség bízó lélekkel fogott hozzá ez utóbbi konferencia megírendezéséhez. Merészein arra számított, hogy sikerül a Pápát környező református gyülekezetekből 100—150 ifjút behívni és Isten csodálatosan megszégyenített bennünket. 320-an jelentkeztek, ehhez a számhoz jönnek a helybeliek. Valóban örvendetes jelek. Találkoztam tegnap este az utcán egyik vidéki lelkészbarátommal, fellobogott a szemében a mélységes hála Isten iránt, amikor beszámolt, hogy az ő gyülekezetéből 44-ein jönnek be a gyűlésre. Valami van a levegőben. Isten Szentlelke dolgozik közöttünk. Ifjúságunk ébredőben és azt kívánja, hogy a lelki vezetők sokat törődjenek vele, többet, mint eddig. Elérkezett a stnategikus pillanat, hogy ifjúságunk lelkét szilárdan az egyházhoz kapcsoljuk. A Lélek, ahová akar, fú. Mi lesz, ha gyülekezeiteiinkben, presbitériumainkban a lelkész mellett Lélektől újjászületett emberek százai és ezrei fognak dolgozni a magyar Sión ügyéért!? Jövel, óh áldott Szentlélek, gerjeszd fel híveidet! Miles Christi. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Magyar ritmust! Kénytelen vagyok Hodossy Béla fenti című cikkével foglalkozni. Alapvető tévedésekre kell rávilágítanom. A tisztánlátás érdeke az olvasóknak is, a szóbanforgó ügynek is. 1. A cikk ezt mondja: »...semmi adat sincs rá, hogy a genfi dallamokért, vagy épen azoknak >;eredetű, tehát, idegen ritmusáért fordította volna le magyarrm Szemezi Molnár Albert a zsoltárokat. Ezzel az állítással szemben idézem a Psalterium Ungaricum címiratából: »...az franciái nótáknak és verseknek módgyokrm ... Valamint hivatkozom az előszóra, amely felvilágosít afelől, hogy a zsoltárfordító az addigi magyar »paraszti« zsoltárversek helyett méltó »zubenköntöskébe« óhajtotta öltöztetni a zsoltárokat. A dolog tehát világos: Szemezi Molnár magyar nyelvű zsoltárokat akart az addigi magyar verseknél művészibb formában »az frmiciai nótáknak és versekinek módgyokrm. Ezen nincs mit vitázni! Ezt tüdomásuí kell vennünk annyival is inkább, mert zsoltárfordítónk kitűzött feladatának mesteri módon megfelelt. 2. A cikk a következőket állítja: »A zsoltárok genfi dallamai .. .korálkótákkal jelentek meg, mely írásmód a ritmust nem jelzi«. »A korálkótákat az épek valódi jellegének megmásításaa nélkül nem lehet a mai hangjegyek módjára értékelni... A nyugateurópai zene sok századon át nem ismerte a menzurál, vagyis a ritmikus beosztást.« A cikkíró ezekben a mondatokban a zeneelmélet és a zenetörténet alapvető, elemi tényeit 2a var ja összevissza: egyetlenegy állítása sem felel meg a valóságnak ! íme: a) a zsoltárok genfi dallamai nem »korálkótákkaU jelentek meg, hanem menzarális hangjegyekkel. A korálkóták ugyanis a gregomw-dallamok lejegyzésére szolgáltak, mig a protestáns korálokat egytől-egyig mind a már akkor 'is évszázados menzarális »fehér« kótaírással jegyezték le, sőt a XVI. század első felében már az egészen modern kerek kótafejek is megjelennek. Vájjon látta-é valaha valaki a genfi korálokat az úgynevezett »koráikét ás c., tehát gregorián-lejegyzésben? b) Szemezi Molnár énekeskönyve menzarális hangjegyekkel, Kálvin 1562-i énekeskönyvével a legutolsó pontig megegyezően közli a genfi korálokat. Ezek ;aj hangjegyek pedig igenis, a mai hang fegyek 'módfán a hangok ritmikus értékviszonyainak a megjelölői. c) A nyugateurópai zene a memzurális distinkciókat már a XIII. századtól kezdve ismeri. A párizsi (vagy kölni?) Franco már 1260 táján tractatust ír Ars cantus mensurabilis címmel. A XVI. században pedig már nemcsak a hangjegyek időtartamának, hanem a
