Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-01 / 13. szám

1934.

DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP.

53. oldal.

remét, a gonclo latszabadság eszméjének s Wolff bölcsészeiének hatása alá kerülését, kritizáló természetét s ebből kifolyólag tanáraival összeütközését, tanárait, azok szellemét, furcsaságait s diákélete keserűségeit tárgyalja. Hajdúnánási rektorságával kapcsolatban az iskola szervezetét, létszámát, a Ratio Edit cation is megkedvelését s annak általa alkalmazását. Majd göttingai diákságát, tanárait, azoknak theologiai irányát, különösen Less-t, kinek tanítása M. I.-nak »menyín yei világosságul szolgált«, a 300.000 kötetes gyö- Inyörű könyvtárt, melyből a jó hírnévnek örvendő magyar diákok könnyen kölcsönözhettek (említi, hogy Göttingából több száz forint értékű könyvet hozott haza!), a wolffiáinus theologusokat s általában a szellemi indításokat, melyek a theologia, bölcselet ésl filológia iránt érdeklődő M. I.-t érhették.

Rátérvén pápai tudományos munkásságára, érdekesen világítja meg tudós hajlamait ama könyvek felsorolásával, melyeket a könyvtár részére 1791 — 1801-ig bevásárolt, a tantárgyak sokaságával, melyeket az akkori kis egyetemszerű főiskolán egy tanártársával előadott. Azután foglalkozik előbb nyelvkönyveivel. Leírja a nyelvkönyvek címét, ajánlását, beosztását, forrásait is 'a szerző saját egybevetéseinek \al\apján. idézi és magyarázza nyelvtani alapfogalmait: nincsenek magyar nyelvtani műszók, nincsenek mondattani fogalmak, a nyelvtan szótani alapon épül, a mondatrészek közül csak az alany és állítmány szerepel; a syntaxis csak szóvonZattan. A német nyelvtan a latin nyelvtan formáiba van szorítva. A Phaedrus-kiadványban a műszók magyarosításában nagy az előhaladás; ez foglalja magában a trópusok tudományát, mely akkor a modern kor tudománya volt, de a tudomány mai álláspontjáról nézve elhibázott. E könyvben van a Periódusok tudománya, mely vegyüléke az összetett mondat tanának, a fogalmazástannak és a stilisztikának; ebben van a levélírás tudománya is. Az oratióval röviden foglalkozik s benne rhetorikai alapfogalmainkat adja. A deák-poézis reguláinak megírására Láczay Józsefet‘kérte fel, aki szót emel a nemzeti költészet mellett is. A Connelius-Phaedrusból a De eloquentia poéticfa érdemli meg figyelmünket; e szerint a művész hivatása a természet utánzása, a költészet közhasznú tevékenység, a tragédia valamely nevezetes és igaz cselekmény utánzása, melyben csak fejedelmi emberek szerepelhetnek, — a komédia polgári rendű emberek köréből vett valószínű cselekmény utánzása. Az olvasókönyvek szelleme: Langius Colloquial pietista, német olvasókönyve enciklopédikus: természetrajz, földrajz, költemények, történet, hittan is van benne. Phaedrust nagyon szerette; görög olvasókönyve erkölcsnevelő új humanista, általában könyveiben különböző szellemi irányok: pietizmus, wolffi racionalizmus, kantizmus és némileg a filantrópizmus jutnak kifejezésre, melyeknek közös nevezői a fölvilágosodás nagy varázsigéi: a közhaszon, az ész erkölcse, a természeti vallás. M. I. örökké mozgó, munkás ember. Tankönyvei újak, úttörők, mert nemzeti érzés sugallja őket s magyar nyelvűek. Tudatos nevelési programm alapján írta őket s leZért a miagyar neveléstudomány úttörője, a magyar nemzeti nevelés fanatikus apostola. Könyvei a módszert is megjelölik, melyen lehet nyelveket tanulni. Bár filantróp, megmarad a nemzeti nevelés hívének. Ellensége a szájkóztatásnak. Az oktatásnak a természet útmutatása szerint kell végbemenni. Lélektanának elméleti alapja gyönge, de, mint gyakorlati nevelő, ismeri a gyermeket s ezért pedagógiai építménye szilárd. A gyermek cselekvő készségét naponként gyarapítandónak tartja. Összefogó cél: az értelem kiművelése. A vallásnak is értelmesnek kell lennie, ennek pedig a bölcselet mellett a filológia, a görög nyelv tudása a másik leghatalmasabb eszköze. Pedagógiai fejtegetéseinek alapját a racionalizmus adja, erre az alapra épül a filantrópizmus és új humanizmus gondolatainak bevonásával a további építmény. A XVIII. századbeli ref. iskolák uyelvtanítási bajai közt erős világító fáklya-számba mentek könyvei s mivel sok ref. iskolába bejutottak, hatásuk megújító volt az egész magyar ref. tanügyre. A formális képzést ő vezeti be a magyar tudományba, bár ez nála igen erősem racionális, intellektuális. Latint még a falusi iskolában is tanítani kell, mert egy idegen nyelv tanulása mindenkinek nagy segítsége a művelődésben, — görög iftakül pedig művelt ember nem képzelhető. Mind a latin, mind a görög tanulása a magyar nyelv szépítésére szolgál. A nyelv megújításának követelésében M. I. egy a nemzet legjobbjaival. Pedagógiai programmja az új humanizmus és filantropizmus sajátságos egyesítése. Leírja a módszert, melyet M. I. állapított meg az iskolai nyelvtanításra. M. I. egységes közoktatási rendszert óhajt: megalkotja elemi, közép- és főiskolai tantervét.

Nyelvkönyveit félszázadig használták, nyomain tankönyvírók indultak; a Generale Consijstorium »Tainításmódja« egészen hatása alatt áll; hatása volt Udvardi Jánosra, Zsoldos Ignácra. Barátja volt a nyelvújításnak, de nem a nyelvrorntásnak. Kazinczy a »Moindolat« szerkesztésében való részvétellel vádolja. Munkáit Simái olyanoknak mondja, mint a 'fundamentum falait, melyeket csak addig látunk, inig rakják.

A könyv második fele Márton István bölcseleti és hittudományi munkáival foglalkozik. Fölsorolja nyomtatásban (8) és kéziratban (15) meglevő munkái címét. E munkák nagyobbrészt fordítások, részben átdolgozások, prcpedeutikus metafizikája pedig egyenesen Kant nagy munkájának, a Tiszta ész kritikájának szakaszonkénti kivonata. Megjelöli munkái forrásait. Nagy hatása miatt külön cím alatt foglalkozik könyvünk a németből (Schmid I. W. Theologische Moral) fordított »Keresztyén theologusi Moral« c. 51 íves nagy munkával. Fordítása a szaknyelv kialakulatlansága miatt óriási nehézségekkel járt s nemcsak a benne levő gondolatok súlyossága s újszerűsége, de nyelvezete miatt is nehezen érthető volt. E munkájával M. I. a hittételeket a vallásban, a vallásos erkölcstanban másodrendűeknek tartja; a kötelesség vallása az ő szívügye, tudományos hitvallása. Isten, magunk s felebarátaink iránti kötelességeink teljesítése »a ntf hitünknek s hittudom,árnyunknak is s jövendő örök boldogságunk reménységéinek mozdulhatatlan fundamentoma; hogy ha a szeretet pontján megállunk: minden hitvány spekulativa vélekedések világát egyszerre sarkokból kirúgjuk s felforgatjuk, — (amint cselekedett édes Idvezítőnk is, Jézus«. Diákkorában indult hosszú fejlődésen át M. I. Kanthoz jutott, kinek eszméit ő hirdette először a hazában. Schmid is, a Morál szerzője, Kant híve. De a kanti eszmékért M. I.-nak meg kellett szenvednie. Dunamellékről és Tiszántúlról egyházi hivatalos úton kegyetlen bírálatok jöttek Dunántúlra a Morálról, különösen annak Márton által írt Ajánló leveléért. A Helvét Hitvallással és Heidelbergi Kátéval ellenkezőnek tartják. Még azt is kéri a dunamelléki superintendentia a dunántúlitól, hogy e könyv »auctorát és respective fordítóját a pápai oskolában theologiát tovább tanítani ne engedje«. A pápai főiskolában tanult Farkas Benjámin Dunamellékre vitetvén, a nagy-