Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-01 / 13. szám
52. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. ő énekeik nagy része szintén kiegyenlített ritmusú; de megbecsülik, megelégedéssel éneklik és nem gyalázzák ezeket. Csak a reformátusoknál akad néhány olyan ember, aki zsoltárainkból a magyar ritmust szeretné kinullázni. Erre inkább ráillenék az, hogy »szégyen!« Ellenkezik ez Kálvin demokráciájával is. Kálvin egyenest követendő elvül állította fel, hogy minden nép a maga (nemzeti nyelvén énekeljen. Ponori Thewrewk Emil szerint (A magyar zene tudományos tárgyalása) '»a magyar nemzetnek anyanyelvén kívül még egy másik anyanyelve is van: a magyar zene. A zene nemzetiségének megítélésében pedig »a leges legfőbb kritérium a ritmus«. Ezt a magyar ritmust a templomból idegien ritmussal ki kell szorítani? Szabó Imre esperes 1934. évi március 15-én a kálvintéri templomban tartott ünnepi beszédjében a magyar nyelvre vonatkoztatva nagyon találóan mondotta: »csak a konyhában és az istállóban legyen a helye?« A magyar ritmusból nem engedünk. Ez nekünk az édes anyanyelvűnkhöz tartozik, melyhez ragaszkodunk s képesek vagyunk érette akár gályarabságot is szenvedni. A magyar népnek jelentékeny nagy része ez idő szerint megszállott területen lakik. Fájdalom, ki akarják őket mindenképpen forgatni magyar nemzeti volutkból. E romboló munkához minek segítség? Akik a még meg nem szállott csonka hazában itthon vannak, miért kell azoknak legalább a lelkét idegen ritmussal megszáll ami? Komáromban nem hallják a Dunán keresztül az új dallamot, mellyel Krisztus Urunknak áldott születésén kezdetű dicséretet odaát éneklik? Ősi magyar dallamát a túlsó oldalon már elhagyták, mert magyar! Most már itthon is üldözni kell a magyar ritmust? Életem legnagyobb, legszomorúbb és legfájdalmasabb csalódása, hogy egyházi énekeink magyar ritmusának jogaiért néhány, éppen református pappal kell viaskodnom. Amely nép könnyen lemond nemzeti sajátságairól, az könnyen lemond vallásáról is. Kálvin sohasem mondotta azt, hogy a templomi énekeket idegen ritmusban kell énekelni. Hodossy Béla. A mi álmaink. (KIÉ konferencia.) Kemény a derékalja s könnyéi áztatott a párnája a mai magyar ifjúságnak. Mégis álmai csodálatosak! Álmának varázslatos szépségét semmi és senki nem rabolhatja el tőle. Még az sem, hogy nem lát példát maga előtt, csak a közöny' süppedő talaján mindjobban alámerülő embervilágot! Rózsaszínű álmát még az sem zavarja meg, hogy a horizontot a kilátástjalanság, a reménytelenség sűrű, sötét fátyla fedezi el. Túl minden földiséglen, minden nyomorúságon, a fásultság érzéketlen, kérges világán túl, biztató Fényességet lát. Érzi lennek ja mai fiatalságnak rendíthetetlenül hinni tudó csoportja, hogy álmai egyszer tényleg valóra válnak. Tűzoszlopot lát, melynek melegét érzi! Hangokat hall, melyek elementáris erővel rezegtetik meg dobhártyáját! Testileg ugyan itt van ez az ifjúság az örök panaszok és a keserű sóhajok világában, de a lelke, halhatatlan lelke a jövőben él és innét meríti reménységét. Igen, mi fiatalok.— bár sokan tán a reális .élettel leszámolni nem tudó idealistáknak neveznek! — álmodunk és mint szépet, kedveset álmodó kisgyermek felnevetünk, kezdünk beszélni, mert Valaki biztat, mert Valaki ott ül myoszolyánkon és simogatja lázas homlokunkat. Most csak egy kis ifjú-csoportnak álmáról szólok röviden, amelyik álom, boldogan tapasztaljuk, kezd napról-napra csodálatosan valóra válni. A pápai ref. KIE-ről (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) van szó. Ifjú legényke ez, még igazán a kezdet kezdetén van, de hiszi és tudja, hogy Istennek nagy céljai vannak életével. A pápai RKIE pár héttel ezelőtt bátran ajkára emelte a harsonát s hívja szent küzdelemre, látásokat látni a környékbeli falusi testvéreket. A trombita elég biztos zengést tészen, most már csak halló 'fülekre van szükség! A pápai KIÉ a lelkészi hivatal írógépjén keresztül leadta a morse-jeleket. Azt üzente mindenfelé (ahonnan csak reméli, hogy a távolság miatt jöhetnek várva várt testvérei), hogy április 15-én, vasárnap — talán gyönyörű napsütésben, vagy áldásos tavaszi záporban — konferenciát rendez; találkozót akar a helybeli és vidéki ref. ifjaknak. Mindenkit testvéri szeretettel vár a pápai KÍE, minden ifjúnak meleg fogadtatást igér és ad a pápai egyház! Kérjük a gyülekezetek pásztorait és őreit, szíveskedjenek szivük dobbanásán keresztül minden ifjúnak leadni a meghívást (sajnos, kevesekkel találkozhatunk személyesen) . Ahova levél nem ment, annak egyszerűen az a magyarázata, hogy nagy útra senkit nem akarunk kényszeríteni. Mostan csak egy napos találkozóról van szó, majd tán a közel jövőben lehet hosszabb időről is beszélni. A konferencián Dobos Károly és Kovács Péter, a református ifjúság kedvelt emberei is jelen lesznek, kik velünk együtt hiszik és remélik, hogy több mint száz kedves vidéki testvér előtt tehetnek bizonyságot Őróla, Akinek szenvedése és dicsőséges feltámadása Ünnepére készülődünk mindannyian. Kérjük a lelkész urakat, hogy úgy küldjék Pápára az ifjakat, amint már a levelekben kértük is. Vasárnap reggel 8—9 órára itt legyenek a templomudvaron. A programmot úgy intézzük, hogy estére már mindenki otthon lehessen falujában. Ha egyes közeli gyülekezetekből már szombaton délután is tudna jönni 2—3 komolyabb ifjú, a legnagyobb szeretettel várjuk őket s elszállásolásukról is gondoskodunk. Jelentkezési díj 50 fillér (40 fillér az ebéd, 10 fillér a jelvény). A jelentkezés végső terminusa: április 7, szombat. Boldogan reméljük és várjuk álmaink valóraválását, a ref. fiatalság áttisztulását és Isten segítségével a kálvinista jövendő megmaradását. Vajha minél többen mellénk állnának! Hatvani Lajos s.-lelkész, a pápai K1E iigyv. alelnöke.---------- 1 — t KÖNYVISMERTETÉS * ^ Mándi Márton István tudományos munkássága. Irta dr. Trócsámyi Dezső theol. akad. tanár. Pápa, 1931. Azoknak a munkáknak megismertetésére, melyeket főiskolánk négyszázados jubileumára fhieologiánk tanárai írtak, legmegfelelőbbnek tartalmuk megismertetését tartottam. Márton István tudományos munkásságánál pedig, kinek hatása — diákjaira gyakorolt mérhetetlen hatásánál fogva — egy századig is meglátszik Dunántúl lelki arculatán, még fokozottabbnak tartom ezt. Hadd lássa Dunántúl százados múltjának szellemi forrását. Márton István tanulásának éveivel foglalkozik a mű bevezető része. Szentkirály szabadjai, kecskeméti. majd debreceni neveltetését, ezen iskolák szel-
