Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-25 / 12. szám
Negyvenötödik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1934 március 25. DDNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ....................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAi FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A ?—18 éves gyermekek vallásváltoztatása. (Észrevételek a m. kir. Belügyminiszter javaslatához.) Az 1894: XXXII. t.-c. az 1868-tól fogva szünetelt reverzális intézményét — mivel annak hiánya az egyes felekezetek között súrlódásokra vezetett — állami törvénnyel látta célszerűinek szabályozni és bizonyos törvényes határokon belül módot nyújtott a szülőknek arra, hogy gyermekeiket egy vallásban — a szülök valamelyikéinek bevett vagy elismert vallásában — neveljék, másrészt utólagos áttérésük esetén Ts módot nyújtott a család vallási egységének lehető biztosítására. Ennek a szempontnak azonban nem rendelt alá minden más szempontot és nem is rendelhetett. így pl. a gyermekek vallásos nevelésének szempontjait semmiesetre sem rendelte alá ennek a szempontnak, pláne oly mértékben, hogy ennek a szempontnak még a gyermekek vallásos nevelésének megzavarása árán is érvényesülnie kell. Az állam, noha nem kíván favorizálni egy bevett vagy elismert vallásfelekezetet sem s a lelkiismereti szabadság elvéből folyólag megtűri a felekezetenkivüliséget is, azt azonban a saját érdekében is kívánatosnak tartja, hogy az állampolgárok pozitív vallásos meggyőződésisel birjamak, arra meg épen különösen súlyt helyez s még a felekezetenkivüíi szülőktől is megköveteli, hogy a gyermekek vallásos nevelést kapjanak. Ebből a szempontból pedig nem helyeselheti a gyermekek vallásos nevelésének megzavarását, mert ennek könnyen az tehet a következménye, hogy a vallásos nevelésé5- ben megzavart gyermek felnőtt korában vallástalanná válik, ami tnem kívánatos állapot az államra sem, de még kevésbbé kívánatos a gyermekre. A gyermekek áttérésének megengedésénél épen azért kötötte ki a gyámhatóság beleegyezését, hogy a gyermek netaláni vallásváltoztatása esetében is az állam erkölcsi szempontjai mellett egyedül a gyermek szellemi és erkölcsi érdekei jöhessenek számításba. A gyermek szellemi és erkölcsi érdekei pedig semmiképen sem engedik meg a viallásváltoztatást akkor, ha a gyermek egy felekezet vallásoktatását már megkezdte. A gyermekiélek az első benyomásokra a legfogékonyabb s a gyermeklélek a leghűbb és legragaszko,dóbb. Ha arra gondolunk, hogy a gyermek már az elemi iskola előtt tudomást szerez az ő vallási hovatartozandóságáról és már akkor a nagyobb gyermekek után ő is némi önérzettel és büszkeséggel vallja magát valamelyik vallásfelekezetbe tartozóinak, — az iskolai vallásórákoo is ezt tanulja meg legelőször és bizonyos idegenkedéssel néz a más felekezethez tartozó gyermekre s még a szülők egyvallásuvá válása folytán hét éven alul vallásváltozást szenvedő gyermekkel is előfordul, hogy az új vallásfelekezetében benne született gyermekek korábbi vallási hovatartozandósága miatt gúnyolják, amely eset fokozottabb FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK mértékben fordul elő a 7 éven felül vallásváltozást szenvedő gyermeknél, —■ akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy az elemi iskola első osztályának elvégzése után a gyermek vallásváltoztatása — esetleges szülői kényszerítés mellett is — a gyermek vallásos érzületének és vallásos felfogásának oly súlyos megzavarásával jár, hogy ekkor már a gyermek szellemi és erkölcsi érdekei az áttérés megengedésének határozottan ellentmondanak. Ha az ilyen gyermek áttérését megengedjük — kialakult más vallásos meggyőződés hiányában —, a gyermek új vallása a legritkább esetben képes elnyomni vagy visszafejleszteni a gyerímekben a legintenzivebb első benyomásokat és az ilyen gyermekből válik felnőtt korában pozitív vallási meggyőződés nélküli egyén, ami nem kívánatos Eredmény az egyházakra, de nem kívánatos Eredmény az államra sem. Mivel úgy az egyházak, mint az állam is, pozitív vallási meggyőződés kialakulását tartják kívánatosnak minden állampolgárnál, a törvény az áttérések megengedésénél korhatárt — a 18-ik életévet (annus discretionis) — állapít meg, amely korban levő egyénnél már feltételezhető, hogy kialakult vallási meggyőződése van és áttérését érett megfontolás előzte meg. Enélkül az áttérést az állam nem tartja kívánatosnak, mert hiszen az áttérés a lelkiismereti szabadságból folyó jog, így az áttérést csak érett megfontolás és kialakult vallásos meggyőződés indokolhatja. Ha azonban az áttérés egy eszmei .magasságban levő jogintézmény, amely tehát az áttérőtől érett megfontolást s kialakult vallásos meggyőződést kíván meg és ha az áttérésnél egyedül a lelkiismeret szavát fogadhatja el indokul az állam is és az egyházak: is s e téren minden erőszakos beavatkozást perhorreszkálnak, — akkor nem lehet a 7—18 éves gyermekek áttérésénél sem más mértéket alkalmazni, mint a felnőttek áttérésénél, hacsak a fogalom súlyát és értelmét veszélyeztetni nem akarjuk. Nem lehet tehát a kérdést akként felfogni, hogy a 7 évet -alig meghaladott gyermek áttérésénél az áttérés megengedésének jogi és erkölcsi indokát nem kell vizsgálni, mert hiszen az ilyen gyermek — érettségét tekintve — alig áll valamivel feljebb a 7 éven aluli gyermeknél. Ez a felfogás a jogintézmények és jogi fogalmak összezavarására vénét. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a kérdést, akkor lehet szó esetleg a 7 éves korhatár felemeléséről, — bár ez' a korhatár a fentiek szerint egy évvel is alig emelhető, ha a jgyermek valamelyik egyház vallásos oktatását már megkezdte, — de semmiesetre sem lehet a kérdést akként kezelni, hogy a 7 évet kevéssel meghaladott gyermekek áttérésénél kisebb mértéket alkalmazzunk, mint a felnőttek áttérésénél. Vagy áttérésről beszélünk, vagy nem, — s ha áttérésről beszélünk, akkor ehhez a lelkiismereti szabadságból folyó aktushoz érett meg
