Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-25 / 8. szám

Negyvenötödik évfolyam.

8. szám

Pápa, 1934 február 25.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

. --------------------------------— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..................—— -FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Luther és a Biblia.

i.

Ünneplő gyülekezet!1

Luther Márton, egyszerű, szászországi polgárcsalád fia, huszonkét éves fejjel beállt szerzetesnek. A szerzetesi szabályok buzgó bibliatanulmányozásra kötelezték el. A források azt sejtetik velünk, ekkor került először szemtől-szembe a Bibliával;2 s Márton barát nem magában a szerzetesi életben, hanem a Bibliában találta meg lelke nyugalmát. Évek hosszú során át, cellák csendjében végzett vezeklés és lázas-szenvedelmes keresés után a Római levél egy sokáig érthetetlennek talált helyén, az első rész tizenhetedik versében úgy érezte, hogy Isten szól hozzá.3 És Isten szava tiszta értelmet adott a versnek s a versen át a Római levélnek, a Római levélen át a egész Szentírásnak, az íráson át Márton barát életének, s Márton baráton át — az anyaszentegyháznak. A római egyház azonban ó tömlőnek bizonyult, amely nem bírta el az új bort, Isten igéjének egy gyarló eszközön: Márton baráton át ömlesztett új borát.

II.

Hogy tisztán álljon előttünk Luther Mártonnak a Bibliához való viszonya, élettörténetéből néhány fontosabb mozzanatot külön is ki kell emelnünk.

Márton barát annak idején elöljárói akaratára szerezte meg a theologiai doktori fokozatot. Doktorrá avatásakor a Szentírásra kellett felesküdnie. Szent esküvés kötelezte arra, hogy az írást híven és elegyítetlenűl

1 A pápai református theologus ifjúság Tóth Ferenc-Körének 1933. október 31-i műsoros estélyén tartott előadás.

2 Az utóbbi évtizedek igen élénk Luther-kutatása főképpen Luther szerzetesi éveinek vizsgálatára összpontosul, és a „fiatal Lutheréről s egyben a reformáció kezdeteiről, theologiai-lelki gyökérzetéről sokkal teljeseb és reálisabb képet nyújt, mint a korábbi életrajzok. Scheel Ottó, e kutatás egyik úttörője, eloszlatja egyebek között a „láncra vert Biblia“ legendáját és meggyőzően érvel azzal a szokásos beállítással szemben, hogy a Biblia után sóvárgó fiatal szerzetes csupán „száraz skolasztikus és szofisztikus könyveket“ olvashatott. Lásd O. Scheel: Martin Luther. Vom Katholizismus zur Reformation. Tübingen 1916/17, 2. kötet 9. skv. és 70. skv. lapokon. — Scheel arról is tud, hogy Luther már gyermekkorában is hozzájutott egyszer a Bibliához, s kíváncsian olvasta Anna történetét (I. Sám. 1.); lásd i. m. 1. köt. 91. skv. lap. (E két kötetes munka 1921/30-ben már harmadik, átdolgozott kiadásban jelent meg.)

3 L. Scheel i. m. 2. köt. 318. skv. lapján. — Érdekes, hogy ennek a döntő jelentőségű hítélménynek az időpontja mennyire bizonytalan. A Luther-kutatók 1508-tól 1518-ig terjedő évtizeden belül keresik; még legáltalánosabb az 1513. év melletti érvelés. Legújabban Kurz Alfred foglalkozott a kérdéssel, Die Heilsgewissheit bei Luther, Eine entwicklungsgeschichtliche und systemetische Darstellung, Gütersloh 1933 c. munkájában és Luther nem régiben felfedezett 1515/16-i Római-levél magyarázatának, valamint más egykorú Luther-íratnak az elemzése alapján az 1516. évre teszi a fordulópontot. Az indíttatást az a feltűnő jelenség adta, hogy Luther a Római-levél magyarázatában még nem reformátori értelemben exegetálja az 1. r. 17. verseit. — E szerinf tehát a kolostorba lépéstől számítva 8—10 éven át tartott Luthernél a „keresés11.

prédikálja és tanítsa,4 s ő ezt az esküt nagyon komolyan vette. — A római egyház adta tehát kezébe a Bibliát, a római egyház kötelezte a Biblia hív és igaz hirdetésére — s milyen különös sors! — a Biblia pápai átok alá vetett eretneket csinált Márton barátból.5

Atyai barátjához, Staupitz Jánoshoz intézett leveléből idézek, hogy felelevenedjék emlékezetünkben, mit jelentett reá nézve az eretneksors: „Javaim nincsenek, nem is vágyom rájuk; hírem, nevem, ha lett volna is, vesszen, hiszen már úgy is veszendőbe jutott. — Egy maradt meg, — gyenge és örökös küzködésben elepedt testem. Ha azt erőszakkal, vagy fortéllyal elveszik, minthogy ezzel Istennek tetsző dolgot vélnek cselekedni, hát jó . . . Tudom, hogy Krisztus igéje miatt sokminden érhet. De lelkemet el nem vehetik“.6 — S amikor Staupitz féltő szeretettel csillapítani igyekszik, azt válaszolja Luther: „most nem annak ideje van, hogy féljünk, hanem hogy hangosan kiáltsunk, amikor a mi Urunkat, a Jézus Krisztust elítélik, kifosztják és káromolják . . . Most sorra kerül az evangéliumi mondás: Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én Atyám előtt; aki pedig megtagad engemet, azt én is megtagadom“.7 — És Márton barát nem mert a bizonyságtevés kockázata elől elmenekülni; így lett belőle reformátor.

Ezekben a válságos időkben már a wittenbergi egyetemen a szentírásmagyarázat tanára volt.8 Egyik tanítványa írja róla, haza, szeretteihez intézett levelében : Boldog vagyok „hogy Isten vezetésével erre a helyre jutottam. Úgy látszik, a keresztyén vallást manapság egyedül csak itt, Wittenbergben ismerheti meg az ember, ahol az a kiváltságos férfiú él, aki — amint naponta kézzelfoghatóan tapasztalom — a Bibliát csakugyan érti“.9 — Mi lehet a titka ennek a megértésnek, amelyről az egykori wittenbergi diák olyan áradozva írt ? Erről sokmindent lehetne beszélni. Először is elmondhatnék, hogy Luther mekkora súlyt helyezett a bibliai nyelvek ismeretére, mivel — szemléletes indokolás szerint — a nyelv az a hüvely, amely az Ige kétélű kardját rejti.10 Beszélhetünk továbbá arról, hogy minden ren4 D. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe, Weimar 1883. skv. (Idézve: WA) 30, III, 386. lap.

5 V. ö. Schempp Paul: Luthers Stellung zur Heiligen Schrift. (Forschungen zur Geschichte und Lehre des Protestantismus c. kiadványsorozatban) München, 1929, 1. lap.

6 Dr. Martin Luthers Briefwechsel. Bearbeitet und mit Erläuterungen versehen von L. Enders, Frankfurt 1884 skv. (Idézve: Enders) 1, 199. lap. Az Enders szerinti eredetit nem teljesen fedő Masznyik-ié\t fordításban; v. ö. D. Luther Márton Művei, kiadta a Luther-Társaság, sajtó alá rendezte Dr. Masznyik Endre, (I—VI. kötet, Pozsony 1904—14) 1. köt. 37. lapjával.

7 Enders 3, 84. lap.

8 Lásd erre nézve Wicziún Dezső: Luther, mint professzor (Luther-Tanulmányok c. sorozat I. kötete), Budapest 1930 c. müvét, mely egyben jó bevezetést nyújt a modern Luther-kutatásba.

9 Friedensburg Walter: Geschichte der Universität Wittenberg, Halle 1917, 152. lap.

10 WA 15, 38. lap.