Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-28 / 43. szám
Negyvenötödik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1934 október 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............—...................—--...... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Hálaadás. Róm. 7., 25 : Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Visszagondolva a reformáció korszakára, önkéntelenül is Pál apostol fentebbi szavai jutnak eszünkbe. Mélységes hála ébred jel lelkűnkben. Hála azért, hogy az evangéliom mennyei világossága újból teljes erővel fényleni kezdett ebben a világban. Hogy új élet támadt és a Szentlélek hatalmas erővel hivta létre az ismeretlenség homályából a reformátorokat, akiknek nem volt más fegyver kezükben, csak az! örök ige és mégis hódítottak. Hálát azért, hogy akkor is bebizonyosodott az apostol állításának igazsága: »a teljes irás istentől ihletett és hasznos a tanításra, az igazságban való nevelésre« (2Tim. 3, 16). És a hála egyedül Istent illeti, mert Ö az, aki hatalmasan cselekedett. Nem embereket magasztalunk e napokban, akik csak az ige gyarló szolgái voltak, hanem az örökkévaló Istent, aki akkor ás, mint mindig atyának bizonyította magát, aki törődik gyermekeivel, gondját viseli egyházának. Nem engedte, hogy a bűn, az emberi okoskodások és az elvilágiasodás mindvégig megbénítsák a Krisztus egyházát. Isten lelke zúgott szerte a világban és valósággal új teremtés kezdődött. Oly nehéz volt a munka, hogy azt emberi erővel nem lehetett végrehajtani. Erasmus megpróbálta, de félrendszabályok, megalkuvások nem segítettek. Isteni határozottság, bátorság és erő kellett és ez meg is jött a kellő időre. Hálaadásunk a mi Urunk Jézus Krisztus által kell, hogy történjék. »Nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk« (ACs. 4, 12). A reformátorok erőteljesen rámutattak, hogy értéktelen minden emberi közvetítés, egy lehetséges és valódi közvetítő van: az áldott név, a Jézus Krisztus! Nem az egyházszervezet, nem emberi jócselekedetek mentenek meg bennünket a kárhozattól, hanem Istennek a Jézus Krisztusban megnyilvánult kegyelme. A keresztfán elszenvedett halál az üdvösség egyedüli, de elégséges biztosítéka. Áldjuk azért az Istent a mi Urunk Jézus Krisztus által. Áldjuk Őt, aki ma is ugyanaz, aki volt öröktől fogva: irgalomnak és kegyelemnek atyja, aki »úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen« (Ján. 3, 16). P. J. — A Református Külmissziói Szövetség utazólelkésze meghívásra szívesen meglátogatja a gyülekezeteket, hogy külmissziói kérdésről vallásos est keretében előadást tartson. Levélcím: Református Külmissziói Szövetség, Budapest, IX., Ráday-utca 15, XI1/27. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Kálvin János levele Grinaeus Simon baseli professzorhoz. Eredetiből fordította: Fáber Kovács Gyula s.-lelkész Marburg. Corpus Reformatorum vol. 38. pars posterior-Thesaurus'jEpistolicus Calvinianus-tom. I. epistolae ad annos 1528 — 1539. pertinentes. Columna 402—406. Kálvin ürinaeusnak.1 Arra gondolok most, hogy mi egyszer három év: vei ezelőtt ’ az Írás-magyarázat leghelyesebb módjáról beszélgettünk egymás között bizalmasan. S akkor ugyanaz a módszer tetszett neked is legjobban, amelyiket én is mint legalkalmasabbat fogadtam el. Mindketten megegyeztünk abban, hogy az Irásmagyarázónak legnagyobb erénye a rövidség és érthetőség. És mivel határozottan legfőbb kötelessége az apostolok és evangélisták magyarázatra váró gondolatait valóban meg is értetni, abban a pillanatban célját téveszti s eltér tulajdonképeni feladatától, amint a saját gondolataival az olvasó figyelmét az evangéliomról eltéríti. Azt kívántuk azért annak idején — bárcsak akadna legalább egy azok között a tudósok között, akik manapság a theológia ezen szakcsoportjával (in hoc laboris genere theologiam) szándékoznak foglalkozni, aki érthetőségekre törekszik és azt tűzné ki maga elé, hogy az olvasót nem fogja hosszú és körmönfont magyarázatokkal terhelni. Tudom ugyan, hogy ezt a véleményt nem mindenki osztja és megengedem, hogy nem éppen utolsó érdek hatása alatt alakult ki bennük az ellenkező vélemény: én azonban a magvas rövidségnek mindenek fölé helyezésében tántoríthatatlanul kitartok, Mivel hogy az emberi elme veleszületett különbözősége magával hozza, hogy az egyik ezt, a másik azt helyezi előtérbe, ám éljen mindenki a saját véleményével, de ne úgy, hogy mindenki mást a maga álláspontjának elfogadására akarjon kényszeríteni. Ezért mi, akik a magvasságot és egyszerűséget helyezzük előnybe, nem vetjük meg és nem ócsároljuk azok munkáját, akik a Szentkönyvek interpretálásánál nem mellőzik a részletezést és bőbeszédűséget — de ugyanakkor ők is legyenek megértéssel miirántunk, ha még annyira bűnünkül rójják is fel stílusunk nehézségét és sürítettségét. Én nem voltam képes visszatartani magam annak megkísérlésétől, hogy az egyháznak használni próbáljak. Nem gondolom magamról, hogy elértem az akkoriban megállapított ideált s most, a munka kezdetén 1 Különös fontosságot ad a levélnek az a tény, hogy benne Kálvin a szentirásmagyarázat princípiumait érinti, urynaeus (Gryner) Simon (1493—1541.) a reformáció első követői közétartozott. 1529-ben Oecolampadius hívására bázeli lelkész és az ottani egyetemen a Görög nyelv és Újszövetségi Tudományok professzora. Kálvin bázeli tartózkodása alatt az ő vendégbarátságát élvezte. Innét a levél belsőséges hangja. (Forditó.)
