Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-23 / 38. szám
Negyvenötödik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1934 szeptember 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Dunántúli egyházkerületünk szeptember 25-én összeülő közgyűlésére vár a feladat, hogy méltókép megemlékezzék Püspök urunk áldásos püspöki működésének tizedik évfordulójáról, de úgy érezzük, hogy e lap hasábjain is kedves kötelességünk a vezetőhelyet igénybe venni és kifejezést adni Isten iránt érzett hálánknak és köszönetünknek, hogy szeretett főpásztorunknak az elmúlt tiz esztendőben adott erőt és egészséget felelősségteljes feladatainak sikeres végzéséhez. Püspök urunk egyenes kívánságára az évfordulóról való megemlékezés a legszerényebb keretekben történik, de a szív őszinte szeretetéből fakadó egyszerű köszöntés felér minden hivatalos küldöttséggel és zajos ünnepléssel. Az elmúlt tiz esztendő a szakadatlan lelki és anyagi építés ideje volt. A fiatalos hévvel megkezdett és erős akarattal, gyors ütemben hat egyházmegyében végrehajtott püspöki egyházlátogatás már magában véve megörökíti dr. Antal Géza emlékét egyházkerületünk történetében, itt nyilt bő alkalom a gyülekezetek ügyeinek megismerésére, nehézségeikben bölcs tanácsadásra, a presbitériumok, lelkészek és tanítók lelkes buzdítására, az örök Igének szószéken és azonkívül való ékesszavú hirdetésére. A sötét gyász, melybe a szeretett élettárs elvesztése borította egyidőre a családfőt, a férjet, arra biztatta mint püspököt, hogy még teljesebb erővel dolgozzék a rábízott nagy család, az egyházkerület gyülekezeteinek és intézményeinek érdekében. Mindjárt püspöksége első évében sorra járta az egyházmegyéket, megjelenvén azok közgyűlésein, feltárta a főiskola súlyos helyzetét. E látogatások eredményeképen vállalták a gyülekezetek a főiskolai járulékok nehéz terhét. Örök dicsősége ez az apró dunántúli falvaknak, hogy e célra mindig össze tudták szedni, ha nagy fáradsággal is, a kivetett összegeket, példát adván ezzel a nagy alföldi gyülekezeteknek a teherhordás evangéliomi kötelességére és az ősök példájához való ragaszkodásra. A legszigorúbb takarékosságot léptetve mindenütt életbe, e válságos időkben a főiskola és az egyházkerület soha nem jutott anyagi zavarokba, kötelezettségeit mindenkor pontosan teljesíthette, sőt adományok és alapítványok jelentősen gyarapították a tőkevagyont. Az áldozatkészségben Püspök úr járt legelői, a püspöknek új típusát teremtvén meg hazánkban. Püspöki tiszteletdíja az egyházkerület saját alapjaiból ma is csak 768 P, ellenben mintegy 20.000 P-re rúg azoknak az alapítványoknak és adományoknak összege, melyeket nemes bőkezűséggel egyházkerületünk gyülekezeteinek és intézményeinek juttatott e tíz esztendő leforgása alatt. A pénzügyek elsőrangú szakértője, egyúttal a szív embere is. Mindig határozottan ellentállt, még a jogos kisérleteknek is, melyek a taníttató szülőkre újabb terhet akartak rakni, sőt
