Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-07-29 / 30. szám

Negyvenötödik évfolyam. 30. szám Pápa, 1934 július 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •------------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............................................. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA) FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Megnyitóbeszéd. A tatai ref. egyházmegye Komáromban, július 18-án tartott köz­gyűlésén elmondotta Thaly Dezső m. kir. gazd. főtanácsos, egyházmegyei gondnok. Amidőn üdvözlöm a közgyűlésünkön megjelente­ket, első szavam a hála szava. A hála szava főtiszteletü és rnéltóságos dr. Antal Géza püspök úrnak, mert az ő apostoli buzgalmának köszönhetjük, hogy ez a templom ma itt áll és mi itt tarthatjuk közgyűlésünket Kérjük a Mindenható gazdag áldását főtiszteletü és rnéltóságos püspök urunk drága életére és áldásos munkálkodására. Mindnyájunk nevében szeretettel és büszkeséggel köszöntőm elnöktársamat esperes úr Öméltóságát, ab­ból az alkalomból, hogy a felsőházba történt be­hívása óta először jelenik meg közgyűlésünkön. Nagy az én büszkeségem, mert az én elnöktársam az első esperes, aki a felsőháznak rendes tagja. Kívánom, hogy törvényhozói működése is oly eredményekben gazdag legyen, mint amilyen eredményesen munkál­kodott évtizedeken át egyházmegyénk, főiskolánk és egyetemes egyházunkért. Noha Öméltósága esperesi jelentésében bővebben tárgyalja azon nagy veszteséget, mely egyetemes egy­házunkat Dókus Ernő őnagyméltóságának váratlan bal­eset folytán történt hirtelen halálával érte, mégis szükségesnek vélem, hogy pár szóval én is megemlé­kezzem azon nagy férfiúról, aki egy emberöltőn át dolgozott egyházunkért; tapasztalatokban gazdag, pu­ritán férfiút vesztettünk benne, kérjük az Istent, ad­jon neki csendes, békés nyugovást. Örömmel állapítom meg, nagytiszteletü és tekin­tetes egyházmegyei közgyűlés, hogy azon egy évtized aíatt, mióta az egyházmegyei életben részt venni sze­rencsém van, de különösen az utóbbi években a bel­­missziói munkálkodás évről-évre örvendetesen foko­zódik, s arra kérem Önöket, igyekezzenek ezen mun­kát minél jobabn fokozni, mert nagy szükség van arra, hogy eredményesen megküzdhessiink a hitetlen­séggel, s még nagyobb belső ellenségünkkel, a kö­zönnyel. Ma, amidőn a civilizált világban úrrá lett az erkölcsi romlottság, a legtöbb helyen igazságtalan­ságot, csalást, sikkasztást és hazugságot tapasztalunk, szükséges, hogy azok, akik mint vezető egyének sze­repelnek, tudással, szeretettel, felelősségérzettel és példaadással vezessenek, s ez által elősegítsék egész­séges közállapotok kialakulását, mi pedig egymás munkájának megbecsülésével, megértéssel és szere­tettel kövessük vezetőinket. Miért is nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az egyházi tisztségekbe olyan egyének választassanak be, akik vezetésre képesek és alkalmasak, s akik családi és közéletükkel az egyháztagoknak példát mutatnak. A most megjelent törvénykönyvünkben kimagas­lik az egyház ősi autonómiájának gondolata, az ön­­kormányzati elv, amely különösen kidomborodik a presbitériumokban. A presbiterek a legkülönbözőbb élethivatást betöltő egyének, a gyülekezet bizalmából munkálkodnak Krisztus egyházáért. Miért is presbi­ternek a gyülekezet azon tagjai választassanak meg, akik viselkedésükkel köztiszteletet szereztek maguk­nak, az egyház iránti áldozatkészséggel, a templom­nak szorgalmas látogatásával és az úrvacsorával való éléssel, a híveknek jó példával járnak elő. Nagyhangú, izgága egyének nem valók presbiternek, viszont szük­séges, hogy széles látókörű, gerinces, szókimondó egyének legyenek, akik a lelkipásztort egyházépítő, belmissziói és lelkigondozó munkájában támogatják. Figyelnek a hívek valláserkölcsi életére, kísérik a lelki­­pásztort a családok látogatásában. Vegyes házassá­gok esetén a kárunkra reverzális adását, a szekták terjeszkedését és az áttéréseket igyekeznek megakadá­lyozni. Mindezeket, miután a hívek között élnek, köny­­nyen megtudják, s azáltal, hogy azokat megakadá­lyozni törekednek és a lelkipásztort idejében értesítik a készülendőkről, egyházunknak nagy szolgálatot tesz­nek, miért is kérem fentiek figyelembe vételét pres­biterválasztás esetén. Ezek előrebocsátása után az egyházmegyei köz­gyűlést megnyitom. A tatai református Egyházmegyei Lelkészértekezlet története. Irta és a tatai ref. egyházmegye lelkészértekezletén előadta Gál Endre tatai lelkész. A jegyzőkönyvekből az elméleti teológiai célkitűzés megvalósításának fenti képe kiegészül az értekezleti tagoknak az értekezleten kívüli munkáival: Varjú István a Heidelbergi káté magyarázatát adta ki. Sz. Kis Károly egyh. történeti munkáival tette ismertté nevét a „Népszerű bibliamagyarázat“-ok mellett. Czeglédy Sándor, a kiváló tudós, évszázados mes­­gyét nyitott meg bibliafordításával, egyébirányu jelentős, teológiai irodalmi munkássága mellett. Győry Elemér, a gyülekezeti munkák professora, alapvető irodalmi tevékenységgel ajándékozta meg a gyülekezeti munkákat, beszédeinek gyűjteményén kívül. Büszke jogunk feljegyezni értekezletünk legna­gyobbjai között Antal Géza dr. püspökünk nevét. Tudós munkái mellett említsük meg a most annyira aktuáliso­­kat: a magyar-holland, a magyar-csehmorva történeti kapcsolatok feltárását. b) Gyakorlati Teológia. A lelkészi pálya magvetését, aratását elevenítik fel az értekezlet 64 évre terjedő jegyzőkönyvei. Az egyházi

Next

/
Thumbnails
Contents