Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-29 / 30. szám
124. oldal. 1934. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. élet ezer problémája mozdul meg az értekezlet gyűlésein, hogy felrajzolják a gyülekezeti élet grafikonját. Vegyünk elő egy jegyzőkönyvet. Az 5-ik értekezleten már 17-en vesznek részt Kocson, 1871 junius 1-én. Vendége volt ez értekezletnek Nagy Mihály püspök „őnagysága“ is. 1. Istentisztelet után „elnök atyánkfia“ „egy korszerű tartalmas beszéddel“ üdvözli a megjelenteket. Örömmel szól az értekezlethez, melyet azon „vágy hozott össze, hogy mint a gyémántnak, úgy mi is egymásnak szellemi köszörű kövei legyünk“. A protestantizmus elve „haladj, meg ne állj“. A római kath. lelkésznek nem szabad a hit dolgában semmit vizsgálni és bírálni, a protestáns lelkészeket Pál irányítja: mindeneket megpróbáljatok! A lelkész nem állhat meg az önképzésben. Harris oxfordi lelkész szerint 3 könyvet szorgalmasan kell tanulmányozni: 1. a Biblia, 2. a lelkész maga, 3. gyülekezete. Szól e 3 könyvről beszéde további részében. Majd a múlt évben kimondott pápai infallibilitást vizsgálja mint aktualitást „az ez évben alakult Reformegylet“ ismertetése mellett. 2. Komoly intésben részesítik a fiók-értekezletek elnökeit jelentéseik be nem küldése miatt. 3. Helyt adnak a hegyközi lelkészek azon óhajának, hogy a tatai fiók-értekezlethez csatlakozhassanak. 4. Elhatározzák „egy könyv in folio készíttessék, melynek címe Ertekezleti Emlékkönyv“. 5. Könyvtáros jelenti: van már kivihető könyv. 6. A pénztáros 172 frt 18 kr bevételről számol el. 7. Egyházilapokat rendelnek, könyveket hozatnak. 8. Gyalókay József pedig értekezést olvas „Igénytelen nézetek az egyházi Reform-egylet ügyében“ címmel. Mit tegyenek a hitcikkekkel? kérdés hatalmas vitát provokál. „A nép nagy része még mindig hisz a hitcikkek igazságában, előbb tehát a népet kell odakészíteni, hogy a haladás és reform szükséges a vallástudomány terén is“. „Szükséges lenne az iskolai kézikönyveket a kor kivánalmaihoz képest átalakítani s különösen a theologi tanárait odautasítani, hogy jövőre ne — mint most — merev orthodox confessionális — hanem modern, korszerű theologiát tanítsanak“. Az Értekezlet „Az Egyházi Reform-Egylet keletkezését melegen üdvözli, az ahozi csatlakozást kimondja“. Végül az elnök a távollevők megnyerésére hívja fel a tagokat s bezárja a gyűlést. A gyűlések alkalmával közebéd volt, melyre a tagsági díjon kívül 1 P-t fizettek a tagok a házigazda költségeinek részbeni megtérítésére. László József az így kézhez kapott 27 frt-ot 30-ra egészítve a gyámolda javára alapítványt tett. Követték példáját többen s így született a „László-Czike-Szigeti“ alapítvány. Rendkívül magas nívót ért el az Értekezlet 1888- ban. Három kiváló egyéniség szórja gyémántfényét: Czike Lajos, Sz. Kis Károly, Antal Gábor. Sz. Kis Károly nevét már ismerjük. Czike Lajos ószőnyi lelkész, esperes később a főiskolának . nagyérdemű gondnoka. Antal Gábor neve ki előtt volna ismeretlen ? Bajnoka az anyagi gondokkal küzdő ref. lelkészek fizetésrendezésének, melegszívű atyja a dunántúli kerületnek. Ilyen kiváló lelkészek irányították az Értekezlet munkáját, amely nélkülözhetetlen vol a 80-as évek nagy tennivalói között. Alig van jkv., mely ne őrizné az egyházi élet minden napi problémáival szemben tájékozatlanok melegszívű irányítását, bölcs vezetését. Mikor a belsősomogyi egyházmegye átír a „ielkészi kör“ megalakítása tárgyában (1879) itt már évtizedes munka folyt. A nagynevű elnök, László József síremlékének felállításakor (1902) határozta el az Értekezlet, hogy pályadíjat tűz ki s annak értékelését bírálóbizottságra bizza. A jelenben 50 P-vel jutalmazza az Értekezlet a kitűzött tárgyról irt legjobb művet s alapot gyűjt azok kinyomatására. IV. Az értekezlet vezérei. Az Értekezlet történetének eddigi ismertetésében megneveztük az Értekezlet életének kiválóbb szereplőit. A következőkben idői rendben soroljuk fel vezéreit: 1. László József 1867 — 1881. 2. Páli Lajos 1882 1886. 3. Czike Lajos 1887—1891. 4. Antal Gábor 1892—1896. 5. Kecskeméthy Jenő 1897 — 1904. 6. Barsi Sándor 1905 — 1911. 7. Sebestyén Dávid 1912 — 1916. 8. Barsi Sándor 1917—3 920. 9. Czeglédy Sándor 1921 — 1928. 10 Besse Lajos 1929—1932. 11. Győry Elemér 1933—. V. A jelen. Az Értekezlet nem kisebb feladatok megvalósításáért szorgoskodik ma is mint a múltban. A világháború bár ránehezült munkájára, az Értekezlet mégis maradt, ami volt. Sőt program inját meggazdagította az evangéliumi munka fontosságának középpontra helyezése által. Ha az elindulás idején a. tudós és bölcs adminisztrátorban látják az igazi lelkészt, a jelenben az Értekezlet az ige apostolainak kívánja látni tagjait. Ha magam elé idézem fehérhaju nesztorunk: Barsi Sándor felszólalásait, Várady Lajosnak a háború befejezése érdekében tett indítványát, Czeglédy Sándor, Besse Lajos elnöki megnyitóit az Értekezlet programmjának teljességéből nem marad kiány. Az Értekezlet az egyházi élet kohója lett. Az ORLE-vel szerves kapcsolatban fejti ki áldásos munkáját. (Vége.) Beszámoló a balatonszárszói S. D. G. főiskolás diákkonferenciáról. Áldott találkozásra sereglett össze a főiskolás ref. diákság július elején a balatonszárszói S. D. G. diáküdülő barakktáborában. Öt napos konferencia keretei között megpróbálkozott bátran szembenézni azokkal a kérdésekkel, amelyek ott égnek ma a szivek és lelkek mélyén. Tette ezt azzal a hittel, hogy ha az ige fényétől megvilágítva látja a saját sötétségében megoldhatatlan problémákat, akkor Isten kegyelme folytán megoldást talál s helyes látással tud járni ott, ahol eddig vakon és siketen haladt. A Balaton partján, messze a világ zajától, meleg lelki közösségbe olvadt az a diáksereg, amelyik nem divatos jelszavakkal, nem modern pogánysággal és sterilizációs fajmentéssel, hanem Isten akarata szerint való módon, lelki tisztulással, a hit paizsával felvértezve indul előre, zászlóján e három szóval: soli Deo gloria! A konferencia csoportos bibliatanulmányozásra és előadásokra tagolódott. A reggeli órákban egy-egy
