Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-01 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. másért való imádkozás eddig talán általunk eléggé fel nem használt erőforrására kívánom ráirányítani a figyelmet. Ne méltóztassék dogmatikai fejtegetést várni tőlem, erre a tudós professzorok hivatottak, inkább csak néhány, az életből ellesett példával kívánok rámutatni erre a csudálatos erőforrásra. Szép napsütéses tavaszi napon egy kis diák igyekszik hazafelé rövid vakációra. Megtakarított pénzecskéje csak a vasúti költségre futja s így az állomástól hazáig vezető 22 km.-es utat gyalog kell megtennie. Meg sem irta hazajövetelét, hogy annál nagyobb, annál édesebb legyen a viszontlátás öröme ott a puha, meleg, drága otthonban a szerető szülők és testvérek ölelő karjai között. Ám amint egy magaslatra feliér, hcnnét vágyó szemei már meglátják a- szülőfalut övező dombokat, megdöbbenve veszi észre, hogy az égbolt alján sötét felhő kezd emelkedni felfelé s minél tovább megy, az egész láthatárt elfogó felhő annál feljebb emelkedik s épen felé közeleg. Útban fogja érni a vihar, egyetlen ünneplő ruhája tönkremegy s ahelyett, hogy örömöt vinne haza, szomorúságot fog okozni szegény szüleinek. Bánja már, hogy könnyelműen útnak indult s egyszerre csak előtör gyermekleikéből a bűnbánó, magát Istenre bízó imádság, ajkán ott cseng az ének: »Mindennemű szükségemben Reménységem csak az Isten« — s már nyugodtabb szívvel megy tovább. S egyszer csak örömmel látja, hogy a felhőkolosszus nem emelkedik feljebb, hanem lassan elhúzódik dél felé. S mikor a lehanyatló nap bucsusugarai még egyszer bearanyozták az öreg diófa levelein csüngő esőcseppeket, a mi kis diákunk is ott csüngött már az örömében könnyeket hullató édesanya kebelén. Hogy megmosolyogták az emberek azt a csacska kis diákot! Hát persze hogy nem ázott meg, mert egy ellenkező szél másfelé terelte a felleget. De az a kis diák tudta, hogy Isten válaszolt az ő kérésére! hogy az ő imádságának ereje állította meg a vihart s hitében megerősödve bizta rá magát az est eljöttével Isten karjaira. S én elárulhatom, hogy az a kis diák még azután sokszor, nagyon sokszor, felnőtt korában is számtalanszor boldogan tapasztalta, hogy imádságára válaszolt a jóságos Isten. A mi nagy Kálvinunk azt mondja: »Semmit sem parancsolhatott volna meg az Úr világosabban, mint azt, amit a zsoltár foglal magában: »Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!« Harctéri lelkészi szolgálatom idején egy Ízben Ungvárra, a II. hadseregfőparancsnoksághoz vezényeltek be. Épen husvét ünnepe volt s este felé az utcán járkálva, a hadikórházakban végzendő urvacsoraosztás ügyét beszéltük meg evangélikus kollégámfmal. Egyszer csak tisztiszolgám jelenti, hogy két huszár keres. Azonnal siettem hozzájuk. Úrvacsorát kívántak venni s kálvinista becsületességgel mondották, hogy mivel sok nélkülözés után ide küldetve,' igen jó vendéglátásban volt most részük, nem tartják méltónak, hogy most este vegyék fel az úrvacsorát, legyek szives reggel 5 órakor úrvacsorát adni, mert 6-kor már menniök kell vissza a frontra. Ma is úgy érzem, hogy felségesebb urvacsoravételen még nem vettem részt. De talán kérdezhetné az igen tisztelt Közönség, hol itt az imádság, mint erőforrás., Azonnal elmondom. Mikor a hajnali órákban még úrvacsora előtt kikérdeztem ezeket a derék testvéreimet, az egyik azt mondotta: Mióta a harctéren vagyok,; ref. lelkészt még nem láttam s a sok vész és vihar között minden este és reggel azért imádkoztam, hogy csak egyszer ezzel a mi egyszerű, de lelkemet annyira megnyugtató szertartással megerősíthetném hitemet! Valami döbbenetes, egész valómat megrázó érzés fogott el. Ez a két ember bejön Ungvárra, hol több mint 10.000 katona van elhelyezve s közöttük egymagám vagyok ref. tábori pap. S ez a két Istenhez vágyó ember a közül a 10.000 ember közül épen az én tiszti szolgámat kérdezi meg, hogy van-e itt református lelkész! Micsoda csudálatos, micsoda hatalmas felelet volt ez istentől <egy vágyakozó imádságra! (Folyt, köv.) Fazekas Mihály ref. püspöki titkár. A kerületi biztosítási szerződés meghosszabbítása. Egyházkerületünk az Adria Biztosító Társulattal megkötött szerződése 1933 január 1. napjának déli 12 órájával lejár. Egyetemes konventünk folyó évi áprilisi gyűlése jegyzőkönyvének 299. pontja alatt felhívta egyházkerületünket, hogy szerződését 1936 december 31-ig hosszabbítsa meg, hogy a többi egyházkerületnek ugyanekkor lejáró, esetleg meghosszabbított szerződésével egyidejűleg legyen a lejárat napja megállapítva s így legyen megadva a lehetőség a (megállapítva s így legyen megadva a lehetőség a négy egyházkerület együttes fellépésére újabb biztosítási intézmény életbe léptetésére. Egyházkerületi közgyűlésünk a kon vent fent hivatkozott megkeresésére úgy határozott, hogy az Adriaival kötött szerződését 1937. január 1-ig meghosszabbítja s felkérte az egyházkerületi elnökséget, hogy erre a négy évre a szerződést — ha lehet — az eddiginél előnyösebb feltételek mellett kösse meg. Az egyházkerületi elnökség minden irányban tájékozódni óhajtván, megkereste az Adriáin kívül az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot, a Gazdák Biztosító Szövetkezetét, a Fonciere és Generáli igazgatóságait ajánlattételre. Ajánlatot azonban ezek egyike sem tett s csak az Első Magyar jelentette ki készségét, hogy nagy ügynöki karával hajlandó bele kapcsolódni az egyházkerületi biztosításokba s különösen a magánbiztosítás terén újabb biztosítások szerzésével hajlandó közreműködni abban, hogy az egyházkerület ezen a réven az eddiginél nagyobb jövedelemhez jusson. Az Adriai Biztosító Társulat újabb ajánlatában az egyházközségek és egyházi intézmények tulajdonai után fizetett díjakból további 10o/o-ot hajlandó az egyházkerületnek megtéríteni, továbbá a három darab ösztöndíj támogatást az új összeköttetés tartamán át évenként 250 pengőre, összesen 750 P-re emelte fel. Az egyházkerületi elnökség ezt az ajánlatot elfogadhatónak tartva, az Adriai Biztosító Társulattal folyó évi december hó 19-én a szerződést megkötötte. Az Adriai Biztosító Társulat az Első Magyar Általános Biztosító Társasággal oly megállapodást létesített, amely lehetővé teszi az utóbb nevezett Társaságnak bekapcsolódását új biztosítások szerzésére s így az Első Magyar Általános Biztosító Társaság is az egyházkerület szerződéses biztosítójának tekintendő. — Használt bélyegét ne dobja el, hanem küldje el a Külmisszlói Szövetségnek, mert azt értékesíteni tudják s az eladásból befolyt összeget külmissziói célra fordítják. Cím: Ref. Külmissziói Szövetség. Budapest, VIII., Gyulai Pál utca 9. II. 21.