Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-03-05 / 10. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1933 március 5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................-------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Az egyház és a szociális kérdés. A Református Figyelő f. évi 4. számának »A legsürgősebb feladatok« című cikkében dr. Dómján János arra figyelmeztet, hogy: »Tegyünk végre különbséget a könyörülő szeretetmunka és' a szociális feladatok között«. S ez valóban helyes felfogás. Az első a gyülekezeti szegénygondozás körébe tartozik és az egyház mindenkori munkája, melyet külön hivatal, a diakomatiis által gyakorol tagjai körében. Nem így a »tömegeket sújtó bajok orvoslása«; itt csak a legritkább esetben segíthet az egyház közvetlenül, mint egyház, mert lényege szerint más, mint szociális feladatokra vállalkozó intézmény, jóléti egyesület, politikai organizáció, vagy szakszervezet. Az egyház feladata itt nem az, hogy kezébe vegye az olyan dolgok irányítását, melyekhez az egyház, mint egyházi intézmény a saját jellegének veszélyeztetése nélkül nem foghat, hanem hogy olyan lelkiségű embereket neveljen, akik ezeknek az egyesületeknek, szociális, gazdasági, vagy éppen politikai alakulatoknak életműködését, igazi keresztyén szellemben való vezetését biztosítani tudják úgyannyirar mintha az egyház maga végezné ezt a munkát (föltéve, ha értene hozzá és illetékes lenne rá). Dr. Dómján János egy országos református szociális szövetség megalakítását indítványozza, amely szociális szolgálataival az egész magyar életet behálózná. Valóban ez lenne a jó megoldás. De olyan tagokra, s nem utolsó helyen, vezetőemberekre lenne hozzá szükség, akik az egyház kezdeményező lépését tovább vinnék a megvalósulás felé. Kár, hogy nálunk az egyesület név és jelleg vörösposztó. Pedig megérthetnénk már egyszer, hogy összefér a kettő. Egyház és 'egyesület egészséges viszonyok közt nem zárják ki egymást. Társadalmi összefogások, politikai, kulturális^ gazdasági, s természetesen szociális megmozdulások úgyszólván egyetlen lehetséges formája a jól megszervezett egyesület, amelynek az egyházhoz való viszonya — amennyiben ugyanazon az alapon áll, mint az egyház, s tagjai is az egyház tagjai közül toborzódnak — egy pillanatra sem lehet kétséges. Gondoljunk csak Hollandia oktatásügyére, ahol még a felekezeti iskolákat is mind egyesületek tartják fenn, az elemi iskoláktól elkezdve egészen a reformátusok amsterdami szabadegyeteméig, amely egy hitvallásos alapon álló egyesület tulajdona és horribile dictu, a hitvallásokhoz legszigorúbban ragaszkodó református gyülekezetek számára való lelkészképzésben is tevékeny részt vesz. Vagy ott van az ugyancsak hollandiai Patrimonium nevű egyesület, mely ref. munkaadók és munkások szövetsége, de nem kevésbbé fontos az ismét csak 'hitvallásos alapon álló politikai pártjuk sem, amely a szociális törvényhozás érdekében • sokszor síkra száll. Valamennyi ilyen társadalmi alakulat hozzáértő ref. szakemberek vezetése mellett FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK végzi azt, amit az egyház, mint ecclesia instituta nem végezhet, de amit mint ecclesia orgiánicanak feltétlenül végeznie kell! Hisszük, hogy ha egyházunkból egy ilyen jellegű megmozdulás csakugyan kiindul, jó nyomokon fog haladni, különösen ha munkásai nem felejtik az Ige szavait: »Keressétek először Isten országát és az ő igazságát és mindezek megadatnak néktek«. Mert bizony, sajnos, a szociális mozgalmak legtöbbször a maguk igazságára esküsznek és az ember igazságánál magasabb igazságot nem igen ismernek el. Vigyázzon az egyház, nehogy .emberi igazságok igazolására próbálja akárki is felhasználni és nehogy múlandó dolgokra vesse a szemét az örökkévalók helyett! Tehát az egyház sohase adjon gazdasági és szociális y>programmöt«, ez nem az ő dolga. Talán még mindig vannak tagjai, akik a tőle nyert igazságok birtokában, segítségével és alapján meg tudják ezt tenni, akik nem feledkeznek meg az egyházban nyert indíttatásokról akkor sem, ha a társadalmi élet nehéz kérdéseiben kell határozniok: Sőt egylwtagságuk, s amit ennek jelentenie kell: keresztyénségük konzekvenciáit le merik vonni az élet minden területén. De mindenesetre az egyház feladata marad az erre a munkára alkalmas hív és bátor lelkek nevelése és az, hogy ezeknek mindvégig élő lelkiismerete legyen! Kämpen. Fejes Sándor. Levélváltás az Országos Református Szeretetszövetség tárgyában.* Pápa, 1933. évi február hó 13-án. Kedves Barátom! Meleg érdeklődéssel olvastam a Diakónia rovatában az utolsó számban megjelent megjegyzéseidet s ezek sorában első sorban arra a megjegyzésedre, amelyet Elvek címén a legutolsó számban teszesz, kívánok néhány szóban reflektálni. Nagyon helyeslem azt az álláspontodat, hogy rokoncélok szolgálatára ne alakuljon több egyesület, de arra a felvetett eszmére vonatkozólag, hogy ennek munkaprogrammja vagy a Szeretetszövetség, vagy a Kálvin-Szövetség munkaprogrammjába vétessék fel, megjegyzem, hogy egyetemes konventünknek van már egy szociális albizottsága, amelynek feladata épen azoknak a szociális kérdéseknek megoldása, amelyekről a Református Figyelőben dr. Dómján János értekezik s így az egyház már hivatalosan is kezébe vette ezt az ügyet, amiről * Püspök Urunk és Kiss Ferenc szövetségi elnök levélváltását kihagyva abból a tisztán személyes jellegű részt, mint a tárgy fontos voltánál fogva közérdekűt közöljük.
