Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-12 / 7. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1933 február 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE---------------------------------— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -----••••------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Isten-országa és az egyház. Először is szögezzük le, hogy Isten-országa (királysága) reális fogalom. Nem földi viszonyoknak, kegyes kívánságoknak az égbe vagy a jövendőbe áthelyezett ideális vetülete^ nem az emberi, földi királyságok mintájára alkotott álomkép, hanem valóság; eredeti, archetipikus képe, őstípusa minden ektipikus, tökéletlen földi királyságnak. S ez a királyság nemcsak a lelki dolgokra vonatkozik, de az egész teremtettségre kiterjed.7 Ennek az országnak története, múltja, jelene és jövője van. Szószerint értendő: ott van, ahol Isten a király! A lelketlen teremtés felett csakúgy érvényesülnie kell ennek a királyságnak, mint a lelkes teremtmények, angyalok és emberek felett. Különbség csak annyiban lehet a kettő között, hogy a lelkes teremtményeknek maguknak is akarniok kell az Isten szent akaratát és szeretetből, készségesen kell engedelmeskedniük a Királynak. így is volt ez a bűneset előtt nemcsak az égben, de a ‘földön is, király, elismert király volt az. Úr. Azonban a bűn bejövetele, az Isten kijelentett akarata ellen való lázadás, pártütés után se szűnt meg az Isten királysága, uralkodása a világ felett, csak a néki való engedelmeskedés készsége, a zavartalan, igazi királyság távozott el a földről, — s vonult vissza az égbe. Az igazi királyság, a harmonikus, zavartalan viszony király és alattvaló között ma csak ott van meg, de ott megvan, mert soha sem szűnt meg! A ßaailsla rtőv oigavcáv tehát nem valami ideális állapot, hanem kozmikus valóság, amelynek árnyképe adatott Izrael theok,ráciájában. Istenországa (királysága) azonban elközelített az Isten fiának e világra eljöttével. Az Ige testtélételekor egy reális mag szállt alá a földre, amely az <? földön is megvalósuló Isten-országa csirában: a regnum gratiae. Szivekben, újjászületett életekben, keresztyén szolgálatban, lelki javakban, letagadhatatlan valóság ez az ország. Krisztus e világba való belépése azonban annyira történeti, hogy vele kapcsolatban Isten Szentlelke egy hatalmas történeti eszközt állított az elközelített Isten-országa építésének a szolgálatába, mely Krisztus testileg való távozása után is a földön marad, mint az ő tágabb értelemben vett teste, amely felett Ö az űr; itt marad az egyház, amelynek Ő a feje, Ő a királya közvetlenül, helyettes nélkül. S ez az egyház Isten-országa építésének eszköze. Ezt senki el nem vitathatja tőle; ez Istentől adatott joga, kötelessége, de egyúttal dicsősége is. Aki az egyházat más célra akarja felhasználni, megcsúfolja az Isten rendelését és eredeti céljától vonja el. Aki eszközvolta miatt lenézi, az Isten felé nyúló kezét, a Krisztus testét üti meg, nézi le, akarja privát vállalkozásokkal 7 Geesink: i. m. II. köt. 270. 1. és Dr. A. Kuyper: E voto... XLVIII., IV. ged. FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK helyettesíteni. Helyesen mondja Kuyper Ábrahám a Miatyánk második kéréséről írt kátémagyarázatában: »Ez az ország a földön az egyház által építtetik, mint eszköz által és ezért kell az egyháznak virulnia és hatást gyakorolnia.«8 Ha még ideírjuk, hogy tehát az Isten-országa története az eget és földet magában foglaló királyság, a regnum gratiae, a mindenekre kiterjedő új teremtés felé halad, a Szentháromság, egy örök Isten tökéletes uralma felé, amelynek harmóniáját nem zavarja meg többé a bűn*, az engedetlenség, de a mindeneket akarata szerint kormányzó Isten lesz minden mindenekben és Isten-országa javai, az igazság, békesség és a Szentlélek által való öröm eláradnak égen és földön, akkor röviden át is tekintettük e keresztyén tan pozitív tartalmát. Mindez azután alapul szolgálhat, hogy a fentiekben elejtett pár megjegyzésen túl közelebbről érintsük az Isten-országa és az egyház között fennálló viszonyt. Az egyház lényege az, hogy Isten kiválasztott népét, a Krisztusban hívők közösségét foglalja magában. Krisztus király orgánuma, amely által a váltság javait kiosztja, s a Szentiéleké, Aki a földön megvalósuló Isten-országát benne és általa építi. De ha Isten-országa javaiban főrésze van is, nem azonos az Isten-országával, mert »Isten-országa végül is magában foglalja az egész életet és uralja az élet iminden területét, hogy azt Isten dicsősége számára követelje. Az Isten-országára érvényes: minden az Ő rendelését kövesse. A világ az Ő területe. Egyszer minden dolgok alávettetnek a Krisztusnak, s akkor átadja a Fiú az országot az Atyának«.9 Ezzel szemben az egyház a vallásos életre korlátozódik. Természetesen ez a vallásos életre való korlátozódás nem akarja azt jelenteni, hogy az egyháznak semmi jelentősége sincs más területeken. Ha így lenne, nem Istenországa építésének leghatalmasabb eszköze volna. Sőt akkor tölti be igazán hivatását, ha ezt az életet nem zárja falak közé, kolostorba, nem zárja el a világtól, hanem tagjainak egész életét Isten uralma alá állító »egzisztenciális jelentőségű« tartalommá teszi. M.i reformátusok tisztán látjuk, hogy más az állam és más az egyház, bár ki merné állítani, hogy nincsen közük egymáshoz. Ha a megkülönböztetés e példája nem lenne elég, ad abszurdum vezethetjük a területek megkülönböztetését. Ott van a családi kör, ki fogná rá, hogy azonos az egyházzal; pedig drága kapcsolataik, közös kincseik vannak, érdekeik és céljaik egymásba fonódnak, az egyik élete a másiké is, az egyik pusztulása a másikra is romlást jelent. Vagy ki azonosítaná az egyházat egy irodalmi társasággal; pedig az egyháznak, a keresztyén irodalomhoz legalább is, s Kuyper: i. m. XLVIII., IV. (471. 1.) 9 Dr. A. Kuyper jr.: Van hét koninkrijk der hemelen. Kämpen, 1925. 271. 1.
