Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-12 / 7. szám
26. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. igazán nagy közének kellene lennie! Meg kell azonban különböztetnünk Isten-országa erőit a szerint, hogy azok a Krisztus testének a kegyelem „terén munkáló tevékenységét jelentik-e, vagy pedig azt az akciót, mely a gratia communis-ból jön elő?10 Más a politika, más az irodalom, más a művészet,, más a gazdasági élet, más a családi közösség és más az egyház, de mégis mindannyinak egynek kell lennie az Isten dicsősége, másszóval az Isten-országa szolgálatában. Nem azonos az egyház és Isten-országa azért sem, mert az egyház, legalább látható oldalát tekintve, organizált, szervezett közösség; az Ige, a sákramentumok és a keresztyén fegyelem szolgálata által láthatóan lép fel a világban, amig Isten-országáról megiratott, hogy az »nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Imé itt, vagy: Imé amott van, mert imé Isten-országa tibennetek van«.11 12 Az egyház személyek társasága, a Krisztusban hívők gyülekezete, amelynek bár kezébe adatott a mennyek országának a kulcsa .(Máté 16: 19), mégse léphet amanlnak a helyébe, mert lényege szerint más, nem uralkodásra, de szolgálatra hivattatott. Istenországa ezzel szemben egyrészt javakban áll, igazságban, békességben és Szentlélek által való örömben (Róm. 14:17), s az egyház a kulcsok hatalmával csak az ezekhez való jutás útját nyitja meg, vagy zárja el, másrészt: »den Himmel und Erde umfassende Machtbereich Gottes«.32 Jól kell tehát a különbségre vigyáznunk, amely az egyház, mint Isten népe, s az Isten országa, mint ország (Reich), királyság között fennáll. Ezen a ponton érti felre a római hierarchia is az egyház lényegét. Nem tud különbséget tenni az egyház valóságos Fejének, a Krisztusnak királyi, uralkodói tevékenysége (amely elképzelhető világi hatalom nélkül is), s Istenországa ma egyelőre csak az égben, s itt a földön is elközelítetten lelki javakban és újjászületett szivekben meglevő uralmának: királyság, ország jellege között,13 s a Krisztus királyságának az egyházban lelki módon való érvényesítése helyett világi hatalomra törekszik, elfelejtve, hogy még ha azonos lenne is az egyház Isten-országával, akkor is elhibázott volna ez a módszer, mert az az ország nem e világból való! Nem is szólva arról, hogy még földi vonatkozásban is nagy értékbeli különbség van a külső hatalmi eszközökre támaszkodó királyság és az olyan királyság között, ahol uralkodó és alattvalók közt erkölcsi, meggyőződésbeli, lelki motívumok a mozgatói parancsolásnak és engedelmeskedésnek egyaránt; más a leigázás, mint az önként való meghódolás! Jól megtetszik a különbség és viszony az egyház és Isten-országa között, ha arra gondolunk, hogy az egyház tagjai között lehetnek hipokriták is, bár ők csak az egyházban vannak és nem ők az egyház,14 s hogy az egyház »egyidejűleg a hivők közössége és anyja. Nevelq, előkészítő jellege van, tehát mindenkit, gyöngéket is magában akar foglalni. Ez különbözteti meg a szektától és Isten-országától«,15 mely 10-Geesink: i. m. II. köt. 271. 1. 11 Luk. 17 : 20—21. 12 P. Feine: Theologie des Neuen Testaments.3 Leipzig, 1919. 109. 1. 13 V. ö. a holland nyelv finom megkülönböztetését „koningschap“ és „koninkrijk“ között, ami a mi királyság szavunk szubj. és obj. jelentésével egyezik meg: országiás és ország. Bijbels- Kerkelijk Woordenboek. III. köt.: De Kerk. Dr. W. J. Aalders szerk. Groningen—Den Haag, 1919. 166. 1. 14 Dr. A. G. Honig; Dictaten Dogmatiek: locus de ecclesia. 15 Dr. W. J. Aalders: Idézett Bijbels—Kerkelijk Wb. III. köt. 155. 1. utóbbi »csak azokat foglalja magában, akikben Isten akarata valóban és teljesen uralomra jutott. Az egyház pedig azoknak közössége, akik hitvallást tesznek Krisztusról, anélkül, hogy ezzel (emberileg) bizonyos lenne, hogy e hitvallással az élettartalom meg is egyezik. Az egyház arra rendeltetett ugyanis, hogy az embereket Isten-országára elvezérelje. Történeti feladata van, mig Isten meg nem alapítja ezen a világon az országot«.16 Végül pedig az egyház jelen való (diesseitig), mig Isten-országa ,ha a tökéletes beteljesülés állapotát vesszük, a jövendő Ígérete, hit és reménység tárgya, eszehatológikus fogalom. Az idevonatkozó református tanítás klasszikus kifejezését találjuk a Heidelbergi Káté 123. kérdésfeleletében, ahol az Úri imádság tárgyalása során a következőket írja hitvallásunk: »Mi a második kérdés? — Felelet: Jöjjön el a Te országod, azaz vezérelj úgy minket Igéddel és Lelkeddel, hogy mindinkább engedelmeskedjünk Néked; tartsd fenn és növeljed anyaszentegyházadat és semmisítsd meg az ördögnek munkáit s minden hatalmat, mely ellened feltámad s minden gonosz tervet, mely a Te szent Igéd ellen lesz; miglen a Te tökéletes országod hozzánk eljövend, amidőn Te leszesz minden mindenekben«. Tehát négy gondolatot tár elénk a káté. Isten kormányzásáról beszél az Ige és a Lélek által, s az Istenorságának a saját személyünkben való megvalósulására helyezi először is a hangsúlyt. Másodszor az egyházat állítja Istenországával kapcsolatba s ennek jövetelét az egyházban és az egyház által látja megvalósulni. Ezért ajánlja az egyházért s terjesztéséért való könyörgést. Harmadszor Isten uralmát szembe állítja a gonosz hatalmával. Végül pedig az Istenországa eljövetelének teljességére irányítja a figyelmünket.17 Mindebből láthatjuk, hogy református állásponton nem fenyeget bennünket soha a veszedelem, hogy az egyházat túlértékelve Istenországa helyére tesszük, de a liberális protestáns theológia és a modern gyakorlati keresztyénség egyházat lebecsülő törekvései is idegenek maradnak előttünk. Végül még egy megjegyzést. Az utóbbi évek határozottan az egyházi ébredés korának nevezhetők. Bármilyen nagy is még mindig a nyugati protesta ítizmusban az egyházonkívüli vallásos mozgalmak ereje, az egyház lép ismét előtérbe, s pótolni kezdi mulasztásait. Aáunkájában jelentékenyen segíti a liberális utakról a reformátori örökség felé visszatérni kezdő theologia; visszaadja önbizalmát, azt a belátást, hogy lényege szerint nem emberi intézmény »a valláserkölcsi élet előmozdítására«, hanem a Szentlélek Isten orgánuma ezen a világon. Tekintélye nem emberektől van; jogai (de kötelességei is) túlmennek a formulázott jog határain, mert az isteni kijelentés törvényadásán alapulnak. Nekünk magyaroknak az utóbbi idők áldásaiért különösen hálásaknak kell lennünk, mert a fenti gondolatok egyáltalában nem jelentenek új hangot minálunk. Dr. Vass Vince kiváló református dogmatikája, dr. Makkai Sándornak Öntudatos kálvinizmus c. könyvében az eszméltető »Egyház« fejezet (28—43. old.), dr. Tavaszy Sándor Dogmatikájának idevonatkozó éleslátású fejtegetései határozott hangon szállnak síkra 10 P. Feine: i. m. 536. 1. 17 V. ö. e kifejtéssel Dr. A. Kuyper: E voto . . . XLVIII. és Dr. A. Kuyper Jr.: i. m. 267. 1.
