Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-29 / 5. szám
18. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. kell azt a na'gy szükséget, amelyben az ember minden időben leledzik, de ezt a mindenkori nagy emberi szükséget a hie et nunc kategóriájában kell ismernie és megragadnia. A theologiai tudományinak ez a beállítása azonban nem kiván a theolojgiától semmi különös alkalmazkodást. Nem kívánja például azt, hogy bizonyos segédtudományokat hívjunk a segítségére, hogy azok eredményeitől tegyük függővé tanításainkat. Elég ehhez, hogy a mának viszonylatai között éljünk és pedig nem a kitalált és beképzelt viszonyok között, hanem az igazi nyers valóság viszonyai között, amely rajtunk keresztül is megszólal és hat. Ennek a mának kell szóljon a theologiai tudomány. És végül hadd utaljak arra, hogy a theologiai tudomány logikai-fogalmi formában nyilatkozik meg és szól az egyházban. Az értelem ellen harcolhat,, aki akar, de csak az értelem segítségével, tehát az értelem ellen folytatott harc céltalan és kilátástalan, mert ez a harc már akkor elveszett, mikor megindult, a kezdete kezdetén. Az értelem segítségével alkotott logikai-fogalmi forma szükségképeni az egyházi tanra nézve. Az egyház egész története bizonyítja azt, hogy a Kijelentésből nyert hatások felett folytatott reflektálás hozzátartozik az egyház önfenntartásához. A theologia logikai-fogalmi kifejezési formája épen úgy drága alabástrom edény, mint a hitvallás, vagy mint a dogmák, bár más minőségi és más fejlődési fokon. Míg azok tekintetnélküli határozottsággal szólanak, a theologiai tudomány különös tekintettel van arra, ahol az ember van és amikor az ember épen kérded. Ezelőtt a logikai-fogalmi forma előtt az a kikötés áll, hogy sohasem szabad engednie annak a kísértésnél*, amely meg nem szűnő szívóssággal arra akarja rávenni a theologust, hogy tanításait theoretikus úton nyert »elvek«-re, vagy »eszmék«-re építse. A theologiai tudomány és az egyház egyedül a Kijelentében 'épülhet és csak a\ Kijelentés feltétele alatt élhet. Dr. Tavaszy Sándor. .......... - ^ ÍJ* KÖNYVISMERTETÉS A Dr. Tavaszy Sándor. Református Keresztyén Dogmatika. Kolozsvár, 1932. 8-r. XII — 292 1. Református egyházi irodalmunknak eseményszámba menő, valódi nyeresége e munka. Dr. Tavaszy már ismert művelője ugyan a theologiának és filozófiának, e müve azonban messze felülmúlja eddigi tanulmányait nemcsak terjedelmére, de bátran mondhatjuk, értékre és jelentőségre nézve is, anélkül, hogy ezzel előbbi Írásait bárminő tekintetben kisebbítenénk. Ezzel csak azt akarjuk kifejezni, hogy a Református Keresztyén Dogmatika nem mérhető kisebb, alkalmi tanulmányok mértékével. Tudatában van munkája jelentőségének maga a szerző is; érzi és vallja: merész emberi törekvés Dogmatikát írni és kiadtak Épen ezért sok tusakodás és harc, sok imádsájg és szenvedés kísérte a könyv megírását és újra írását. Bár már megint újra szeretné írni, amit megírt, nem halogatta tovább a kiadást, mert bizonyos afelől, hogy valahányszor újra írja, a feladatot mindig nagyobbnak fogja látni és a tárgyat emberi beszéddel mindig kifejezhetetlenebbnek fogja találni. Szinte kényszer alatt állott, meg kellett szabadulnia »a nyomasztó tehertől«, azért közzétette művét. Sajnos, a mai gazdasági viszonyok következtében könyvét össze kellett vonnia és így nem tárgyalhat minden kérdést olyan terjedelemben, mint szerette volna. A könyvvel az is célja volt, hogy »pótolja azokat a nagy hiányosságokat, amelyek a magylar református egyházban, épen a dogmatikai gondolkozás tekintetében mutatkoznak«. Elsősorban azokhoz szól, »akik tudományos, elvi alapon akarnak bepillantást vetni a református keresztyén hit és gondolkozás mélységeibe«. Műve írásánál nem vezette »sem az eredetiségre való törekvés, sem az újszerűség hajhászata, hanem tisztán az a nagy érdek, hogy a mai tudományos theologiai gondolkozás eszközeivel minél tisztábban ragadja meg azt, ami kifejezetten ,reformátort és elegyítetlenül ,református keresztyéni’«. •Előszavában beszámol azokról is, akik hatással voltak reá. A külföldiek közül Barth Károly és Brunner Emil, a magyarok közül Ravasz László és Bartók György. Legtöbbet tanult azonban Kálvintól. »Mindent, amit másoktól nyertem, amit a dialektikai theologiától tanul tarn 4 Kálvinnal mértem, Kálvint pedig a Szentirásban foglalt Igével, azt pedig a testté lett, élő Igével: a Krisztussal«. Ehhez hasonló, személyes bizonyságtevés az egész munka, ez az, ami ott lüktet minden lapon. Ifjúi bátorságával és lendületével, meggyőződése tisztaságának és igazságának hevével és erejével foglyul ejti a figyelmes olvasót. Bevezetésében szól I. az általános formai kérdésekről: a theologia neve és fogalma; a szisztematika theologia fogalma és elágazása; a szisztemjatika theologia viszonya a filozófiához, a história theologiához és a praktika theologiához; a theologiai tudomány az egyház életében; a dogmatika fogalma és felaclhta; a dogmatika forrása és forrásai; a dogmatika módszere; a dogmatika irodalma. Nagyon érdekes és megkapó, amit II. az általános tartalmi kérdések címen ír: a vallás a keresztyénségben; a keresztyénség a protestantizmusban; a protestantizmus a református keresztyénségben; a református keresztyénség sajátos értelme és jelentése. A tulajdonképeni mű két részre oszlik: I. Isten önmagáról szóló kijelentése, mint a keresztyén igazság alapja és valósága. II. A szentháromságtan mint az egy örök igaz Istenről szóló keresztyén tanítás igazsága. 111. Az Atya-Isten, IV. A Fiú isten, V. A Szentlélek Isten személye és müve. VI. A predestinációtan, mint a szentháromság egy örök igaz Isten tökéletes művének foglalata, VII. A hit. Komoly lelki gyönyörűség volt végig menni a könyvön, mert csaknem minden lapon új fényben tündökölnek a régi igazságok. Még ahol nem egyeztünk is meg felfogásával, ott is tiszteletet parancsolt szerző mély, elvi alapokon nyugvó meggyőződése és világos okfejtése. Könyvének áttanulmányozása után úgy érzi az olvasó, hogy jobb keresztyénné, hűségesebb protestánssá és öntudatosabb, meggyőződésesebb reformátussá lett. Rendkívül sokat okulhat belőle mindenki. Mily pompás logikával dolgozik, ahol a jarotestantizrnust ismerteti a keresztyénséghez és a reformátussághoz való viszonyában (56—62. 1.), mennyire igaz,, amit a Szentlélek Istenről mint közösségteremtő személyről mond (50. §); mennyire modern az 53. §: a közönséges keresztyén, vagy láthatatlan Anyaszentegyház jelentése és igazsága. Mivel biztos vagyok benne, hogy a hiányt pótló [munka nemsokára új kiadásban jelenhetik meg, pár észrevett hiányra és felfogásbeli egyenetlenségre itt
