Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-29 / 5. szám

1933.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

19. oldal.

is felhívom szerző figyelmét. Szükségesnek tartom, hogy az irodalomban a németek mellett a más nemzetiségűek is megemlíttessenek. A németeknek sokszor megvan az a rossz tulajdonságuk, hqgy főleg csak a német tudósokról vesznek tudomást, még ott is inkább csak a saját irányzatukhoz tartozókról. Református dogmatikusnak fel kell okvetlenül említenie Böhl Dogmatik cimü művét, valamint a holland neocalvinismus kiválóbb képviselőit, Kuypert, Bavinckot, akikkel már csak abból a szempontból is bővebben kell foglalkozni, mert hazánkban tekintélyes híveik vannak; úgyszintén az angol-amerikai reformátusságnak is vannak értékes irodalmi megnyilvánulásai a dogmatika terén. Ha a lutheránus németekről még azt is felemlíti, hogy műveik hány kiadást értek, nemzeti szempontból kívánatos megemlíteni, hogy a magyar Szegedi nagy munkája is öt kiadást ért.

A magyar irodalom újabb szerzőinek felsorolásánál sokat jelentene, ha ezekről is adna legalább néhány soros ismertető megjegyzést, hogy müveik milyen irányhoz tartoznak. Bennünket magyarokat ez még jobban érdekel, mint a külföldi irók műveihez fűzött méltatások.

Több helyen kiütközik szerzőből, hogy ő tényleg Ravasz és Bartók tanítványa, akik meg Böhm Károly tanítványai. Nehéz, lelki tusák folytak és úgy látszik folynak még most is az író belsejében a régi theologia és a dialektikai theologia álláspontja között. A régi a rationale több helyet adott, mint az újnak. Ezért néhol kénytelen szembeszállni az általa oly örömmel fogadott és alapvető kérdésekben magáévá tett dialektikai theologiával. PL a 9-ik lapon szerző állapítja meg: »ma a dialektikai theologia bizonyos fölénnyel utasítja el a tudományosság követelményeit a ideológiában«, a 13. lapon-meg nem nevezett ellenféllel harcol: »az értelem ellen harcolhat, aki akar, de csíak az értelem segítségével, tehát az értelem ellen folytatott harc céltalan és kilátástalan, mert ez a harc már akkor elveszett, amikor megindult, a kezdete kezdetén. Az értelem segítségével alkotott logikai-fogalmi forma szükségképeni az egyházi tanra nézve«. Viszont pl. a 11-ik lap szerint a theologiai kritika prófétai kritika és »ebben a kritikában nem a logikai érvényesség szabálya, hanem az Isten akaratának a parancsa dönt«; a 23. lap szerint »a theologiai tudomány, valamink közelebbről a dogmatika tárgya a tudományos megismerés tárgyává sohasem lesz. A dogmatika tárgya felette és kívüle esik a tudományos eljárásnak«. Áz ilyen ellentéteket a következő kiadásból el lehet tüntetni, vagy meg kell magyarázni,, hogy miért nem hidalhatok át. Aki megtanulta, mint szerző is, hogy »igaz alázatosság nélkül nincs és nem lehet keresztyén dogmatika« (17. 1.), az el tudja végezni a kiegyenlítést.

Nehéz Luther és Kálvin jelentőségét arra korlátozni, amire szerző teszi a 21. lapon, hogy t. i. Luther az evangélium antijudaisztikus, Kálvin pedig annak antipaganisztikus tendenciáját juttatja kifejezésre. Mindkét reformátor több ennél.

Az élmény keresztyénség bemutatása kissé egyoldalú (48. L). Jó, hogy hozzáteszi, hogy az általa jellemzett élménykeresztyénség ebben a tiszta formájában (a dűlt betűk Tavaszyé) nem található fel.<^ Később ő maga elismeri, hogy lehet az élmény szót más értelemben is használni, mint a fenti: »az élmény olyan pszichikai forma., amelyben személyessé válik számunkra Istennek hozzánk intézett üzenete, tehát az ö kijelentései (50. L), ebben az értelemben pedig

Pál és János, Luther és Kálvin is élménykeresztyén volt és az maga Tavaszy is. Ne jelöljünk egy szóval két külön foaglmat. Túlzásnak tartom ezt a kijelentést: »a reformáció nagyjai Istennek kegyelmét, a megigazító hit igazságát és errjét nem átélték, nem érezték, még csak nem is tapasztalták, hanem hitték (50. 1.). Eddig mondhattuk a félreértés veszélye nélkül, hogy az igazságot, a kegyelmet meg lehet tapasztalni, át lehet él ű és azt gondoljuk, hogy vallhatjuk ezt továbbra is.

Nem mindenkit elégít ki az a felfogás, amit Krisztus poklokra szállásáról mond (194—5. !.).

A Krisztus feltámadásában való hitnek a legelső indoka a feltámadás ténye, nem pedig az ő csodás fogantatása és születése (198. 1.), ezek legfeljebb kiegészítő indokok lehetnek a hitre nézve. Általában a Krisztus feltámadásáról és mennybemeneteléről szeretnénk többet hallani a modern ember szempontjából.

A szövegben maradt néhány nehézkes irályu mon- I dat is, pl. a 192. lapon: »Krisztus elnyelte a halált s ezzel megmentett attól, hogy a halál elnyeljen minket«,* a 203-ik lapon németes: »mi a Krisztus isten! ségét és emberségét, azaz isteni és emberi természeti tét nemcsak megkülönböztettük mindig egymástól, de ! ezt i a két tulaj donit mán yt szét is tartottuk (a dűlt betűk az ismertetőé) és nem engedtük meg, hogy a két természet egységét valaki úgy fogja fel, mintha ezek egymásba folytak volna«.

Meg kell említeni, hogy sok a sajtóhiba és hogy i kissé idegenszerüleg hat ránk a latin szavakban az á : használata, pl. romantika. Mutatványul lapunk első 1 helyén közöljük a könyv 4-ik §-át.

Mindé megjegyzések természetesen semmit sem vonnak le a mű értékéből, amelyet tanulmányozásra minden olvasónknak a legmelegebben ajánlunk. Megrendelhető az Egyházkerületi Iratteijesztésben.

P. J.

®@®@®®®@@®®®®®®@®®®®®®®®@®®®®®©®@®@@®®® © so

1 VEGYESEK 1

@) ®

®®®®@®@®®®®@©®®®®@®®®®®®®®®®®®®§)®®®®§®;§i

— A csehszlovákiai magyar református egyház konventi elnökségének megbízásából Balogh Elemér püspök, konventi lelkészelnök, Schmidt Imre és dr. Leubner Ferdinánd megbízottak f. hó 28-án Pápára érkeztek egyetemes egyházi függő ügyek tárgyalására, magyar részről az egyetemes konvent a tárgyalások lefolytatására dr. Antal Géza püspök urat küldötte ki.

— Szeretetvendégség. A pápai református gyülekezetben működő bibliakörök január 22-én a Ref. Leányegylet helyiségében szeretetvendégséget rendeztek a bibliaköri tagok és azok hozzátartozói részére. Közének és Hatvani Lajos IV. é. pn. imádsága után élőkép és szavalat a házi istentiszteletet tartó kálvinista családot mutatta be megkapóan. A Leánykar éneke, Győr Sándor szénior szavalata, dr. Pongrácz Józsefné felolvasása és Ólé Sándor lelkész felemelő bibliamagyarázata és imádsága után közének zárta be az ünnepélyt. A süteményt és a teát a szeretetvendégséghez ez alkalommal a Nőegylet szolgáltatta. A rendezés terhét főleg Ólé Margit és Kornélia testvér hordozta.

— A veszprémi református Nőegylet tagjai nemes munkára szánták el magukat. A mai nehéz viszonyok között gyűjtést rendeztek a ref. családok között az éhező, szegény sok gyermekes családok segítésére. Munkájuknak — mely napokig tartott — meglett az eredménye. Összegyűjtöttek: 120 kg. lisztet, 220 kg. burgonyát, 16 kg. zsirt, 80 kg. babot, 10 kg. lencsét, 4 kg. cukrot, 4 kg. sót, 7 kg. darát, 4 kg. rozst, 1 kg. mákot stb. és 45 P készpénzt, a gyűjtés eredménye 190'86 P. Fáradhatatlan és önzetlen