Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-11-12 / 46. szám

Negyv.ennegyedik évfolyam.. 46. szám. Pápa, 1933 november 12.

DUNANTDLI PROTESTÁNS LAP

r6 !ii■»vY/bu fi í-A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

• ••••;• MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THKOL. TANÁR PÁPA, hŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ

Pápa város reformációja.

De elképzelhetjük ezen kívül, illetve emellett Pápa reformációját .más módon is. Amint már fentebb lemlítettük, ehhez az a gondolat vezet bennünket,, hogy Pápa nem csak város volt, hanem vár is. És pedig a török időkben, vagyis a mohácsi vész utáni időkben végvár. Fontos védelmi és támadó pozíció!

Pápa városában, mint már említettük Pápai György földesúr 1430-ban épített várat. Lehet, hogy ez a vár akkor inkább csak a földesúr hatalmát és vagyonát volt hivatva hirdetni. Ámde igen fontos szerep jut Pápa várának a mohácsi vész után, amikor határvárat képezett a török hódoltság és a királyi birtok között.

Ez időkben Pápa végvár-jellege egészen sajátos helyzetet eredményez a város életében is. Amikor a török veszedelem egyre fenyegetőbbé válik, a város lakossága állandóan a várban történő események hatása alatt él. Ez időben a város lakosságának főfoglalkozása a várépítés, annak tatarozása s általában olyan ipari munka, amire a váreédő katonaságnak szüksége van. Különben is az egész várost körülvevő várfal révén az egész város is hozzátartozik a várhoz s' így a váró; lakóinak is állandó hadi készületben kellett élnie.

Magában a tulajdonképpeni várban rendes katonaság volt elhelyezve és pedig a mohácsi vész után, különösen mikor Pápa is Ferdinánd király országrészébe kerül, — német, vagy esetleg más nemzetiségű katonaság. A magyar nemzetiségű várvédő, vagy támadást cjhárítc katonaság, az u. n. mezei hadak kint a városban laktak s rendes családi életet élő emberek voltak.

Ami magát a papai végvárat illeti, ezzel kapcsolati an az összes végvárakra érvényesen mondja egyik történetírónk, hogy a végházak élete a magyarság igazi élete. Itt vesznek tudomást legelőször az országban, vagy azon kívül történő eseményekről, mozgalmakról. Ezek védői és támogatói, nem ritkán alapítói az iskoláknak, terjesztői az irodalomnak és a tudománynak! — A katonaságnak már régtől külön papjai vaunak, akiket sen ég-papoknak neveznek. Sok helyen Külön iskolamestereik is akik tanítják őket. Úgy a icforrnáciő korában, mini később, még az ellenreformáció legsúlyosabb éveiben is a katonaság mindig szabad eallásgvakorlatot élvez.

Nos ha tudjuk, hogy Pápán a mohácsi vész után közvetlenül következő időkben német katonaság volt, már pedig ezt nem k’sebh hitelességű embertől tudjuk, mint Martonfalvay Imre deák uramtól, aki 1543- tól a pápai várnak tiszttartója volt, — akkor úgy érezzük, hogy a reformáltatás kérdésére erről az oldalról is elég megbízható feleletet kaphatunk.

Martonfalvay Imre deák írja naplójában, hogy

FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

mikor ő Török Bálintné megbízásából átveszi a vár tiszttartóságát, a török közeledtének hírére »Ungnad generális uram, ő felsége képe, a főfő urakkal, kik akkor százsaképpen Pápán voltának, éjjel féltőkben Pápám! nagy hertelenséggel kimenőnek a sitkei hegyre... a fejedelemnek egy embere sem volt Pápa oltalmára...«, amiből a mi számunkra most nem az a fontos, hogy mi lesz most már Pápa várával, hiszen jen a török, — elintézi a védelem ügyét Martonfalvay uram derekasan. A mi számunkra ez az adat azért fontos, mert meggyőz bennünket róla, hogy a jelzett időben, 1543-ban itt Ungnad generális volt a várkapitány s alatta német katonaság volt a várban. Ungnad János pedig német születésű és már igen korán protestáns, aki az 1530-i augsburgi birodalmi gyűlésen is jelen volt s oly szoros összeköttetésben volt a német reformációval, hogy mikor Luther meghalt, ezt a hírt maga a szász választófejedelem tudatta vele. S a rendelkezése alatt levő katonaság szintén protestáns német lehetett. Ez esetben pedig szinte bizonyosra állíthatjuk, hogy a Pápa várában levő protestáns német katonaságnak protestáns papja van. S hogy ez valóban így állhat, hogy a várostól mintegy külön a várban fészkeli meg magát a reformáció, ahol aztán attól kezdve mindig protestáns várlelkész van s hogy a katonaság a pápai református egyháznak valósággal törzsét képezte, ennek hizonyságáúl megint egy későbbi eseményre utalunk, lói7-ben alakul meg Pápán, elsőnek az országban, a presbitérium. És a ránkmaradt presbiteri névsor szerint a presbitériumban a hivatalos személyeken kívül, amilyenek voltak a prédikátorok, a városbiró stb., ugyanannyi presbiter van a vitézlő rendből, vagyis a várvédő katonák közül, mint a városi rendből, vagyis a polgárok közül. Sőt még az ugyanakkor beállított két egyházfi közül is az egyik katona s a másik polgár. Bizonyos továbbá, hogy Pápán a ref, egyházban azért volt két prédikátor, mert az egyik városi lelkész a másik pedig a sereg papja volt s ez utóbbi a seregtől és pedig nem a hadi kincstártól, hanem a vitézektől külön papi fizetést is kapott.

De hogy visszatérjünk a reformáció korára, annak bizonyságára, hogy a végvárakban levő német katonaság már igen korán valóban protestáns volt, igen érdekes felemlíteni magának Enyingi Török Bálintnak egy 1527-ből való levelét, melyben arról panaszkodik, hogy ezek a német katonák a katli. templomokat feltörik, onnan a kelyheket elviszik s a Krisztus testét, vagyis az ostyát földre tiporják.

Mindennek az ismerete pedig önként ki iái ja a feltevést, hogy Pápa reformálása a céhek már említett szerepén kívül főleg a várvédő protestáns katonaság révén történhetett. Hisz a várban a katonaság! előtt tartott prédikációk nem izolált jelentőségűek voltak. A mezei hadak, vagyis a városi lakosság egy-