Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-11-12 / 46. szám

184. Gidai.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1933.

része szintén résztvehetett azokon. S a mellett, hogy fenn kell hagynunk annak a lehetőségét is, hogy a várbeli protestáns prédikátor a városban is reformátorkodhatott, magának a mezei hadaknak az útján is a reformáció eszméi a ‘várból a városba is kihatottak. Ott pedig már az iparosok és kereskedők révén sem voltak azok ismeretlenek. Mindezek szerint a reformációnak egy reformátor működése mellett is nagy terjedési lehetőségei voltak a végvárból kiindulólag.

Lehet azonban, hogy mindez nem volt gyors ütemű. Lehet, sőt erre adataink is vannak, hogy a gyökeres ^átalakulás csak évtizedek munkájának lett az eredménye, annál is inkább, mert a több ízben megi-megújuló török ostrom is hátráltatta annak a folytonosságát, bár lehet, hogy intenzitását erősítette.

Nem is mondjuk, hogy ez elméletek felállításával megoldottuk volna azt a kérdést, hogy miként terjedt el a reformáció Pápán. De mindenesetre olyan lehetőségek ezek, amelyeket a reformáltatás kérdésénél figyelmen kívül nem hagyhatunk. Isten Igéje munkált itt a lelkekben. Hatása alól senki sem vonhatta ki magát. És Pápa a reformáció egyik fészkévé, hegyen épített várossá s különösen főiskolája révén messzevilágító szövétnekké válik.

Emlékezzünk!.. . Tekintsünk bele a múlt sötétségébe. Próbáljuk fellebbenteni a homályt fedező fátyolt. Hisz múltúnkban nagy erősségünk van. Nagy erősségünk a jelenre, de a jövendőre nézve is. A jövendőre, amely nem kevésbbé elrejtctett előlünk, de amelybe belevilágít Isten igéjének fénye és reménységre segítő erővel zúgja csüggedező fülünkbe: A seregeknek Ura elveszi a hegyen a fátyolt... Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.

(Vége.) Dr. Tóth Endre.

Folyó évi június 27-én távozott az Úrnak hivó szavára közülünk Kovács Lajos sárszentmihályi lelkésztestvérünk, akinek élete, munkálkodása, bár csendben, minden feltűnés nélkül folyt le, mégis megérdemli, hogy róla megemlékezzünk s élete, munkálkodása tanúságait megőrizve, hasznunkra fordítsuk.

1858 június 19-én született Lajoskomáromban. Iskoláit Sárszentlőrincen, Gyönköin, majd a középiskolai VI. osztálytól kezdve Pápán végezte. Ugyanitt végezte a theologiát is. Leíkészképesítői vizsgát az akkori . módszer szerint 1882 április 20-án tett a veszprémi egyházmegyei lelkészképesítő bizottság előtt. 1881-ben Papkeszin helyettes, 1882-ben Balatonfőkajáron segéd-, 1883-ban Siómaroson helyettes-lelkész gyanánt szolgált. Majd Kiskovácsiba került rendes lelkésznek, hol három évet töltött. 1890- ben Sárszentmihályra választották meg egyhangú meghívás útján és ez év március 13-tól haláláig, tehát több mint 43 évig Sárszentmihályon működött, ahol az írásban fennmaradt adatok szerint ez ideig ő volt a leghosszabb ideig szolgáló lelkipásztor.

1930 március 13-án töltötte be sárszentmihályi szolgálatának 40-ik évét, s ez év augusztus 25-én, nevenapján, hívei a szeretettől indíttatva, mint egy ember, egy varázsütésre megmozdulva, sorakoztak fel alkalmi ajándékokkal a lelkészlakás udvarára, ahol élükön egy egyszerű, éltes presbiter köszöntötte fel

keresetlen szavakkal, de annál őszintébb érzelmekkel a gyülekezet öreg lelkészét, aki nem várta ezt a megtiszteltetést, reá nem számított, de a hívek nem engedték el, hogy egy forró kézszorításra, áldáskivánatra előtte meg ne jelenjenek. Megjelent a gyülekezeti énekkar is, néhány “szép dallal üdvözölte őt. Az egyházi felsőbb hatóság örömmel emlékezett meg a ritka szép évfordulóról.

Csendesen, zaj nélkül dolgozott, de munkájának eredménye annál jobban meglátszott és annál állandóbb volt. Sárszentmihályon új templomtornyot, szép új iskolát, tanítólakást építtetett, új harangot, templomi harmóniumot szereztek. Az egyházi épületeket, az egyház vagyoni ügyeit mindig példás rendben, a lelkészi földeket páratlan jókarban tartotta és hagyta maga után. Nem dicsekedő, magát fitogtató tüntetési vágy, hanem a jóíelküség, becsületesség, szelíd, nyájas bánásmód, megbocsátó szeretet volt életének vezérelve, de ez volt munkája sikerének titka is. Tekintélye, becsülete, életének jó hatása gém fqgvatkozott, hanem csak nőtt az évek sorával, mert észrevették igazi becsületességét, tudták róla, hogy sohasem az önérdek, vagy más mellékes szempontok, hanem az egyház jól felfogott érdeke, híveinek anyagi és lelki jóléte, Isten dicsősége a fődolog ő nála.

Boldog családi élettel is megáldotta Isten. Feleségül nyerte Baráth Ferenc volt pápai jogakadémiai tanár, pápai egyházmegyei gondnok leányát, Ilonát, kivel 43 évet töltött boldog házasságban, kinek önfeláldozó szeretetét ő is hasonló gyöngédséggel és jósággal viszonozta. Szorgalom, munkásság, rend, tisztes jólét, nyájas szeretet, szívesség áldott hajléka volt családi fészkük, melyet két jól nevelt, szülő-, ember- és istentisztelő leánygyermek tett még kedvesebbé.

Lelkiismeretességének tanúsága többek közt egy eset. Fiatal helyettes lelkész volt Igaron, betegségtől elgyengült édes atyja mellett. Édes atyját rajongásig szerették az igariak. Ma is áldólag emlékeznek róla. Ő maga fiatal, kedves, jó modorú helyettes lelkész. Magyaros, szép, férfias megjelenés. Gyönyörűen zengő hang, melyhez hasonló akkor is, azóta is alig akadt. Édes atyja elhunytával az igariak természetesen senki mást nem akartak rajta kívül papjuknak. Csakhogy az akkori, sorrendes törvény szerint ez nem volt lehetséges. Mit nekik sorrend? Elmennek a királyig! Mit tesz ilyenkor a szélhámos? Tüzeli alattomban a nép szenvedélyét. Nem magyarázza men a híveknek, hogy törvénytelenséget kívánni sem őnekik, sem egy papi embernek nem illik, nem szabad, nem lehet. Ha ezt megmagyarázná, akkor felhagynának oktalan és törvénytelen követelésükkel, nem forgatnák fel az eklézsia békessségét, nem okoznának az egyházi hatóságnak annyi bajt és vesződséget. A mi népünk, ha nincsen igaza, nem megy a végletekig, meghajlik a törvény előtt. Föltéve, ha nem Fojtogatják, Bátran ki lehetne csapni minden káplánt és papot, akiért a nép a törvénytelenség követelésében a végletekig ragadtatja magát, mert ha az illető maga oda áll és őszinte becsületességgel megköszöni a bizalmat és megmagyarázza, hogy törvénytelenség árán nem kivám előnyhöz jutni és az jóra nem vezet, megmondja őszinte becsületességgel,hogy sem személyéhez, sem állásához nem illik, hogy érette törvénytelenséget kövessenek el: a nép józan belátással meghajlik az érvek előtt. így van ez minden esetben. így volt Kovács Lajos esetében is. Mert a lelkiismeretlen szélhámosság ő. hozzá nem fért.