Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-22 / 4. szám

14. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1933.

A lüo/o-on felüli elemi népiskolai szükséglet fedezésére szolgáló, s a szükséglet mértéke szerinti o/o-ban megállapítandó és arányosan kirovandó iskolafenntartási állami adó pedig új adónem lenne ugyan, de egyáltalában nem tehertöbblet a magyiar állampolgárok óriási nagy többségéinek vállain, mert iskolafenntartásra egy fillérrel sem kell több, mint eddig kellett, sőt a kis exisztenciákra minden valószínűség szerint teherköunyítést fog eredményezni. Az iskolai tehernek az egész vonalon ilyen módon való' arányosítása lehet, hogy erősen radikális, de mindenesetre szociális, igazságos és megnyugtató ténykedés lenne.

Az 1848: XX. te. 3. pontjának részleges végrehajtásaként az államkincstár által a református egyháznak ma adott felső- és középiskolai-, közigazgatási-, rendkívüli-, lelkiészi nyugdíj intézeti-, kongnia és korpótléksegélyek további kiszolgáltatása megmaradna, vagy tőkésítve földbirtokban kiadatnék.

Medgyasszay Vince.

A keresztyén ifjúsági munkáról.

Áttérve a vezetettek csoportjára, Mott beszámol arról, hogy mivé lett a világ fiatalságának a hite. Aggódik a világ helyzetéért, mert az élet külső formái mindenütt katasztrofálisak lettek. A nemzetek között nincs alapvető egység, csak bizalmatlankodás és izgatottság. Gazdasági szempontból még szomorúan kifürkészhetetlen a jövendő. Hihetetlen szenvedéseket tűr a világ. A háború utáni évek teljesen összetör^ ték az emberbe vetett hitet , s a fiatalság elfordulva az ember és az anyag dicsőítésétől, láthatatlan realitásokat kutat. A hit egyszerűbben, de tisztában a főkérdések felé tör: Van-e Isten? Segíthet-e engem abban a küzdelemben, melyet nemesebb és hasznosabb élet építéséért folytatok? Különösen Jézus személyére koncentrálódott ,a hit. Tanok helyett az élő Krisztusra. A látó és heroikus lélek tudja, hogy egyedül Jézus a reménysége az eljövendő új világrendnek. Szálló ige: többet hinni, vagy semmit. A racionalizmus elpusztult. A mai kor tehát megkívánja, hogy a fiatalság hittapasztalatai gazdagabbak, erősebbek és élőbbek legyenek s elsősorban naponta alkalmazottakká váljanak. Emlékeztessenek, hogy Krisztus elégségesen hatalmas arra, hogy szembeálljon a jelenlegi élet súlyos helyzetével — s ha nem, úgy képtelen kielégíteni egyéni vágyainkat is. De ő megteheti, mert Isten. Miféle ösvényen jutott el a fiatalok egyre növekvő száma Krisztus istenségének a hitéhez? Mott ezirányú tapasztalataival feltárja a főbb módszereket, amelyeken át az élő Krisztushoz lehet jutni.

A mai kor fiatalságának egyrésze az Ő jellemére nézett. Úgy találták, hogy az nemcsak azokat a vonásokat foglalja magában, melyek a jó és nagy embereket jellemzik, hanem oly fenséges magasságba jutnak, amit már egy földi lénynél sem lehet megtalálni, mert tökéletességnek kell nevezni. Ezek az abszolút alázatosság, a teljesen érdektelen szeretet, a tökéletes tisztaság s a feltétlen bűnhiány. Sokat megragadott jellemének a teljes egyensúlya. Nincs gyenge s nincs túlzott vonás. Ilyen jellemet ember nem találhat ki — ismeri el még a hitetlen Rousseau is. Mindezt csak a sui generis magyarázhatja meg.

Többen — inkább a tanultak közül — meglátták Krisztust, az Úrt, főleg szavainak beható tanulmányozása közben. Úgy tanulmányozták tanítását, mint

egy másik vallásalapítóét. Tapasztalták, hogy a keleti szent könyvekben nem lehet élő és termékeny tant találni. Az előtte és utána támadt vallásalapítóknál nincs olyan lényeges vallási igazság, mely nála hiányzik. Viszont Ö ezeken felül olyan igazságokat is hozott, amiket csak a Krisztus mondhatott el, felülmúlva minden más tant. Pl. Az Isten atyasága, a bűn mélységes értelme, a bűnbocsánat tana, a lélek realitása, halhatatlansága, felelőssége s végtelen értéke, a szeretet nagy parancsa stb. A nagyság, méltóság és finomság szavaiban oly megragadó, hogy azonnal el tudjuk képzelni magunkat Vele a viharzó tengeren, a parton vagy az Olajfák hegyén. Tanítása egyetemes. Minden emberi szívnek és fajnak szükségét és becsületes kívánságát kielégíti az intelligencia minden fokán. Mélységét senki nem tudja felmérni s mégis a kis gyermekek figyelmét is magára tudja vonni. 2000 év alatt nem volt szükség arra, hogy bármit is kiegészítsünk Nála. Goethe mondotta: »Az. emberi szellem soha nem fogja túlszárnyalni Krisztus tanainak a nagyságát és erkölcsi emelkedettségét, amely az evangéliumokban él«. S vele ellentétben vegyük Confuciust, Platót, vagy a múltnak bármely vallásos vagy erkölcsi kezdeményezőjét, nyilvánvalóan szembeötlő tanaik elavultsága.

Sokan kimeríthetetlen erőforrásra bukkantak evangéliumának hirdetésmódjában. A tekintély, amelvlyel beszél, meglepő. Soha nem haboz, mindig bizonytalanság nélkül szól. Pl. »Én vagyok az út, igazság és az élet«, »Én vagyok a feltámadás és az élet« ... »Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak« stb. Szava 'és tette között nincs szakadék, vagy távolság. Amit tanított, azt át is élte. Minden tanítása kiállja az élet próbáját. A jóakaratú kételkedő, mihelyt engedelmeskedni kezd, azonnal látja az isteni pecsét ragyogását. Érthető, hogy ellenségei meglepődve mondták, hogy soha ember így még nem beszélt, megértjük,\ miért tudtak tanítványai így szólni: »Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad!«

A fiatalság nagyrésze akkor találta meg őt, amikor a halálára nézett. Átolvasva az evangéliumokat, úgy találjuk, hogy a Jézus szenvedésére és halálára szentelt hely jóval terjedelmesebb, mint pályájának bármely más részéről szóló tudósítás. Sokat beszél a halál szükségességéről, jelentőségéről és hatalmáról. Azt mondotta, hogy az Ő vére a mi bűneinkért ömlik ki. Kényszerítve érezte magát, hogy felmenjen Jeruzsálembe s életét adja váltságul sokakért. A fiatalságnak feltűnt, hogy Jézus halála milyen nagy benyomást tett környezetére s a pali levelek, az Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv bizonysága szerint az őskeresztyének istentiszteletében és prédikációiban mennyire elsődleges helyen állott Krisztus halála. Feltűnt továbbá az a tény is, hogy ma is milyen nagy befolyást gyakorol Krisztus halála az emberi szívre és lelkiismeretre azok között, akik érzik, hogy lelkűket égető szennyfoltokat a maguk erejéből nem képesek Jemosni. A bűntudat, a megváltás után való vágyódás valóság és nem elmélet. S a váltsághalálba vetett hit áthatotta életüket, a fogságból szabadulás,' a bűnérzetből béke és öröm lett.

A legnagyobb hatást természetesen a feltámadás! teszi a telkekre. Ő maga is ezen keresztül jutott összeköttetésbe az Úrral. A történelmi dokumentumok, a szemtanuk, a tanítványok magatartása a főbb útvonalak itt.

Az egyház terjedése, növekedése, a Krisztussal