Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-22 / 4. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 15. oldal. élő emberek lelkűidének látása újabb és újabb kapukat nyit meg a fiatalság hite előtt. Semmi sem tudja összetörni annak a hitét, aki tapasztalatból ismeri Krisztus munkáját az emberek életében. Az ifjúság mindig fogékony volt Krisztus tanai iránt. Különösképen az ma, amikor a nehézségek súlyos fellegei függenek felette. Valaki1 azt mondotta: a keresztyénség úgy indult hajdan, mint a fiatalok vallása s most visszafejlődőben van, mivel megszűnt szólni az ifjúsághoz. Ez állításnak csak első része igaz. A keresztyénség tényleg a fiatalokon át indult hódító útjára, az ifjú apostolokat kitárt karokkal fogadta a római birodalom tisztaság után vágyakozó ifjúsága. De tagadhatatlan, hogy ma is minden országban egyre erősebben érzi meg a fiatalság, hogy az élő Krisztus mellett van a helye. Ezek Mott János főbb tapasztalatai. Általános elvek és meglátások, de mélyről jönnek, mert a munka alappillérei akarnak lenni. Bizonyára ezeken kívül, mint minden országban, úgy nálunk is vannak különleges adottságok, nehézségek, vagy módszerek, amelyek ismerete fontos lehet az ifjúsági munkához, mely gyülekezeteink jövendője érdekében elodázhatatlan. Kerca. (Vége ) Pataky László. 1 Jacks: Le rayonnement perdu de la religion chrétienne. Elment. A hosszú időnek - kevés híján kilenc évtizednek — vasfoga megemésztette az elpusztíthatatlannak látszó életerőt. Elment pihenni szeretteihez s hosszú lelkészkedése alatt egymásután eltemetgetett híveihez, kik többen vannak már a hantok alatt, mint volt gyülekezetének mjai lélekszáma. Pihenni tért, de azzal a boldogító tudattal, hogy nem élt hiába! Az a tisztelet, szeretet és megbecsülés, mely kevés ideig — mindössze három évig tartó nyugalma éveiben — körülvette, bizonysága ennek; de méginkább az a részvét, mely temetése alkalmával hívei s messze környék intelligenciája részéről megnyilvánult. Kis gyülekezetben működött. Hívei jórészt szétszórtan éltek —■ a diaspórákban. A nagy távolság miatt ritkán keresték fel az anyaegyház templomát, elvétve éltek a vallás javaival. Ilyen esetben — a tapasztalás legalább azt mutatja — lassan* lassan elsajátítják az yvangéliumellenes szokásokat, s kihal szivükből a saját vallásukhoz való ragaszkodás és szeretet érzete. Hogy ez be ne következzék, amennyire ideje, ereje engedte, híveit rendszeresen pasztorálta. Komiósdi — elszigetelt gyülekezet — lelkészkedése 53 évre terjedő ideje alatt valóságos misszionáriusként működött a Dráva mentén. Sokszor emlegette — különösen íelkészértekezletek alkalmával, mikor a fiatal nemzedék a belmisszió szükségességét hangoztatta s erre nézve határozott utasítások, paragrafusok leszögezését, az irány megadását követelte: »Uri barátaim, elődöm példája nyomán, komiósdi lelkészségem kezdete óta belmissziói munkát végeztem Komlósdtól Verőcéig, anélkül, hogy tudtam volna, mi is az a belmisszió!« Igazán atyja volt híveinek, akiket mindig felkeresett, mikor arra szükség volt s tanácsaival támogatta őket. Lelkipásztori ténykedéseiben úgy, mint magaviseletében mindig a józan ész szavát követte. Külsőleg is kimutatta, hogy ő pap, — élete végéig, ha kopott is, de mivoltát kifejezetten eláruló öltözetben járt. Magaviseleté, megnyerő modora, legyszerű, talpig becsületes egyénisége, főképpen fenséges igehirdetése által sok jóakarót szerzett egyházának. A környékbeli nagy Széchenyi leszármazottjai, földbirtokosok, uradalmi gazdatisztek úgy tekintettek reá, mint az egyházát és hazáját szerető kálvinista pap mintaképére. Mindig és mindenütt megállotta helyét. Sok megpróbáltatáson ment keresztül. Elbeszélni ezt, szinte hátborzongató. Egyik csapás a másik után éri és nem törik meg! Fiatalos hévvel hirdeti az Igét. Áll őrhelyén, mint przemysli hős katona-hive, ki felváltása előtt öt perccel hal meg, de azzal a tudattal* hogy kötelességét teljesítette! Gyenge, törékeny testalkatú vplt, mint nagy reformátorunk, Kálvin,, de nagy, erős lélek lakozott benne. A kommun idején történt. Reá törnek. Nincs szükség papra! Az elvadult tömeg bántalmazni akarja. S mit tesz? Összefűzött karokkal kiáll ósdi parochiája küszöbére, s így szól: »Akit én szolgálok, az én Uramat is bántalmazták; a szolga nem nagyobb az ő Uránál!« Az észretért tömeg megszégyenülve és megszégyenítve távozott. Kis gyülekezetben, szétszórtan élő hívek között működött csendben, hallgatagon, de nem eredmény nélkül, áldásosán. Ezrekre költötte dús élete kincsét. Pazarul, szinte balgatagon osztogatta Istentől nyert lelki kincseit. ,s ' .........— — ' E hó 13-án halt meg, pár napi betegség után. Temetése 17-én ment végbe, nagy részvét mellett. A temetésen Halka Sándor és alulírott hirdette a vigasztalás és feltámadás igéit. Vajha az Ég sok ilyen, önmagát megtagadó, áldásosán működő prédikátort adna a magyar református egyháznak! Görgeteg, 1933 január 17. Kovács Károly. ®@®@®®®@®®®®®®®@®@®®®®®®®®®®®@@®@®@ig®®s I VEGYESEK 1 ffl) ® S®@®®®@®®®®®®®®@®®®®®®©®®®®®®®®®®®®@@@® —• Iskolalátogatás. Pápai gimnáziumunkat folyó hó 19—21 napjain látogatta meg dr. Acsay Ferenc budapestvidéki tankerületi kir. főigazgató a nm. kultuszminiszter úr megbízásából. A főigazgatói látogatással egyidejűleg hivatalos iskolalátogatást végzett a gimnáziumban dr. Antal Géza püspök úr, Vargha Kálmán főiskolai gondnok és Faragó János egyházkerületi középiskolai felügyelő. Vargha Kálmán főiskolai gondnok e héten meglátogatta a nőnevelóintézetet is, ahol meghallgatta a tanítást az egyes osztályokban, a teológiai akadémián pedig a papnövendékek párbeszédes vizsgáin vett részt. — A pápai Református Nőegylet január 15-én rendezte meg, a közönség élénk részvétele mellett, szokásos évi szeretetvendégségét a főiskolai köztartás nagytermében. Közének után Nagy Gábor girnn. vallástanár mondott buzgó imádságot, Medgyasszay Vince mezőföldi esperes, egyházkerületi főjegyző, m. kir. kormányfőtanácsos újabb költeményeiből olvasott fel mindenkit elragadván a verseiben megnyilvánuló művészi erővel. A hit, a család és a haza ihletett
