Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-22 / 4. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1933 január 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE . — - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Tervezet az elemi népiskolai teherviselés arányosításáról. 1. Ha az elemi népiskolát fenntartó hitfelekezetek (egyházközségek, hitközségek), társulatok és •politikai községek iskolai normálköltségvetésében a dologi és személyi szükségletek végösszege az iskolafenntartók pótlékolható állami egyenes adójának 10o/o-át meghaladja, a 10o/o-on felüli összeget az e célra alkotott iskolafenntartási adóalapból az államkincstár fedezi. 2. Az iskolai épületek rendes karbantartására és tisztogatására évenként fordított s az elemi népiskolai költségvetésbe mindenkor beállított rendes dologi szükségleteken felül, ha valamely iskolánál nagyobb javítás vagy átalakítás végeztetése szükséges, az ezen építkezésre vagy új iskolai épületek felállítására szükségelt összegeket az iskolafenntartó és az államkincstár a rendes évi teherviselés o/0-ának arányában fizetik. 3. Az iskolafenntartó egyházközség a szükséges iskolai adót készpénzben vagy terményekben és szolgálmányokban is, mindig maga veti ki s ezt közegei által beszedetheti, lerovathatja; jogában áll azonban a kivetett pénzadót együttes kezelésbe a politikai községnek átadni, mely azt beszedni, esetleg behajtani s az jegyházközség pénztárába beszolgáltatni tartozik. Az iskolai költségvetés szükséglet oldalára fel kell venni a tanerők lakbérét, vagy a természetbeni lakás haszonbér értékét, továbbá a javadalmi földek kataszteri tiszta jövedelmét is. A természetbeni lakás haszonbér értékét s a javadalmi föld kataszteri tiszta jövedelmét az iskolai teher megosztásánál az iskolafenntartó javára kell számítani. Kántortanítóságoknál a természetbeni lakás, az egyházi főhatóságok e tárgyban hozandó rendelkezése szerint is, mindig kántori javadalmul szolgál. 4. E rendelkezés az iskolafenntartók tulajdon-, igazgatási- és kormányzati jogát, valamint az állam felügyeleti jogát nem érinti; ennek életbeléptekor azonban a most nyújtott elemi népiskolai dologi-, fizetéskiegészítő állami segélyek, úgyszintén az adósegélyeknek az elemi népiskolák fenntartására szolgáló összegei tovább nem utalványoztatnak, illetve megszűnnek. 5. E tervezet törvényerőre emelkedése esetében az új egyházi VII. te. 3. §-ának 6.-ik bekezdése így módosulna: A c) pont esetében csak vagyoni adót kell fizetni és pedig az iskolai adónak 100-, az egyházban érvényes adókulcs szerinti vagyoni egyházi adónak 50o/o-át. Indokolás. A népiskolai közoktatás tárgyában hozott 1868: XXXVIII. alaptörvény az elemi népiskolák felállítását és fenntartását inkább felekezeti és politikai községi feladatnak és kötelességnek tekintette, állami felügyelet alatt. Később azonban, különösen nemzetiségi vidékeken, politikai célokból, nagyobb számú állami iskola tépült, melyek túlnyomó nagy része ez idő szerint az utódállamok kezében van. Űjabban a Nagyalföldön épült sok állami iskola, a tanyai földmíves nép kultúrájának emelésére és biztosítására, az államkincstár teherviselőképessége kiapadhatatlamságának reményében. Az elemi népoktatás természetes fejlődése pedig újabb és újabb felekezeti osztály tan ítóságok felállítását, valamint az elemi népiskolai tanerők fizetésének többször megismételt rendezését tette szükségessé, eleinte az állam és iskolafenntartók között esetenként megkötött szerződések szerint, inkább az államkincstár terhére. Azonban e tehernek tetemes része a legújabb időkben, a feltételezett teherbiróképesség mértéke szerint az iskolafenntartókra háríttatván át, ezek az elköteleztetések, a nyugdíjintézeti évi járulékok felnövekedésével kapcsolatban, már a gazdasági válság kirobbanása előtt is a legtöbb iskolafenntartó egyházközség anyagi erőit messze túlhaladták, a mostani válságos időkben pedig az iskolai meglevő terhek tovább viselését egyenesen lehetet-* lenné teszik, az elemi népiskoláknak a fenntartó egyházközségek részéről már sorozatos feladására vezettek s gyökeres rendezés nélkül vezetni fognak ezután is. A V. K. minisztérium erősen megnyirbált költségvetése a mindenünnen mind fokozottabb mérvben jelentkező hiányokat pótolni szintén képtelen lévén, az iskolai teherviselés nehéz kérdésének megoldását célzó ankétekkel kapcsolatban nagyon okos és nagyon célravezető terv született: Az iskolai terhek arányosítását szolgáló iskolafenntartási állami adózás terve. Nagy hibája azonban e tervnek az, hpgy az építkezést az épület derekán, vagy tetején, nem pedig annak fundamentumán akarja megkezdeni. Legelőször az iskolafenntartó politikai és egyházközségek terhét kell arányosítani; itt kell megszüntetni azt a lehetetlen állapotot, hogy az egyik magyar állampolgár ugyanazon közcélra többszörösét legyen kénytelen viselni a másik magyar állampolgár által fizetett köztehernek, mindkettő teherbíró képességének a figyelembe vételével. A lOo/o-os maximális iskolai adó nem ötletszerű tervezet. Az 1868: XXXVIII. te. 35. §-a ezen adónem felső határát a politikai községekre nézve 5o/0- ban szabja meg ugyan, az elemi népoktatás mai fejlettsége mellett azonban az ennek megfelelő szükségletet bátran lehet az eredeti o/0 kétszeresére tenni, annyival is inkább, mert a m. kir. belügy- és pénzügyminiszter urak is az állami pótlékolható adó 10o/o-ánál magasabb iskolai adót már olyannak tekintik, mely az adófizető állampolgárok teherbiróiképességét s ez által a kincstár érdekeit veszélyezteti.
