Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-10 / 2. szám

6. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1932.

Bonyolult kérdés, ami csak azt bizonyítja, hogy a reformáció is több összetevőnek az eredője és nem lehet pár, hangzatos szólammal elintézni. A római curia hallgatásának egyik oka bizonyára az, amire dr. Weisz Leó zürichi magyar mérnök mutat rá egyik Zwingli-tanulmányában, hogy ama kor egyik emberének a megállapítása szerint magában Rómában senkit sem tekintettek művelt embernek és udvarképes lovagnak, akinek nem volt meg az egyházi hittételekről a maga eretnek nézete. Úgy látszik, oly közönséges volt az ilynemű eretnekség, hogy fel sem igen tűnt.

Amikor 1516-ban megjelent Erasmus görög újszövetsége, Zwingli azonnal neki látott az újszövetség eredeti nyelven való olvasásának és hogy alaposan foglalkozhass ék a szöveggel, elkezdte másolni Pál leveleit és így tanulta meg könyv nélkül.

Külön tanulmány tárgyát képezhetné, hogy minő hatása volt Zwingli reformátorrá levésére az ő izzó hazaszeretete. 1506—16-ig mint glarusi papnak alkalma volt meglátni minő rossz hatással van a svájciakra a francia király és a pápa zsoldos hadseregében való katonáskodás.

A hazafiui érzés volt az, ami megiratta vele első irodalmi művét, az ökörről szóló mesét, amelyben a főhős a svájci nép, amely engedi, hogy vérét ontsa idegen országokért és érdekekért. A pápai érdekek éles szemű védője, a svájci nuncius azonnal észre vette a rá nézve kellemetlen hangot és előterjesztést tett, hogy 50 forintot adjanak tanulmányi segélyképen a fiatal papnak. De Zwingli, bár az összeg jól esett neki, mert a könyvek drágák voltak akkor is, és a fiatal lelkésznek akkor is kevés volt a fizetése, nem szűnt meg továbbra is szabadon megmondani véleményét. Mint tábori lelkész, kétszer elment honfitársaival a háborúba is és még inkább megerősödött abbeli meggyőződésében, hogy veszedelmes dolog a legbátrabb, legerősebb férfiakat idegen érdekekért harcba küldeni. Újabb verset írt, a Labyrinthust, melyben már nemcsak a politikus és hazafi beszél, hanem a komoly erkölcsi prédikátor is, mert látta, hogy a folytonos úton levés, a családi otthontól elszakadás mily züllést hoz létre honfitársai erkölcseiben. És közben a Biblia tanulmányozása mindig jobban átalakította belső gondolkozását. Amint egyik életrajzírója mondja: Zwingli Glarusban tanult meg imádkozni. A prédikációi mindig érdekesek és újszerűek, a skolasztikus theologia állott vizei helyett beáramlik az Újszövetség üdítő szellője. Nem tudunk nagy viharokról, amelyek ezt a változást előidézték, de a régi mondás itt is érvényesült: nulla dies sine linea és a szorgalmas bibliaolvasó Zwingli mindig jobban belátta, hogy egyetlen fontos mn a világon és ez az Isten ügye. Egyik hallgatója úgy nyilatkozik prédikációjáról, hogy úgy érezte, amikor Zwingli beszélt, mintha bele kapaszkodott volna az üstökébe és hajánál fogva húzta volna és nem tudott hatása alól sza. badulni.

A Labyrinth című verséért megnehezteltek rá a glarusiak és 1516-ban Einsiedelnbe ment, amelynek világhírű kolostora valamikor a pogány magyarokhoz is elküldötte szerzeteseit. A kolostorban az ügyek intézője, Geroldseck Theobald egyénileg igen derék férfiú volt és szerette a kegyes, jámbor és tudós férfiakat és ilyeneket gyűjtött maga köré, de maga a rendszer volt hibás. A kolostor pompás épületének kapuján ez az istenkáromló felírás volt olvasható: Itt tökéletes bocsánat nyerhető a bűnre és annak büntetésére. Pénzért lehetett bocsánatot szerezni és a

csodatevő Mária kép óriási jövedelmet biztosított a kolostornak.

Zwingli előtt itt lett világossá, hogy a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg és pedig Jézus Krisztus által. Rájött arra is, hogy az igazságot kell szolgálni, mégha az a vagyon, vagy az élete kockáztatásával járna is. Mi, akik már a reformáció igazságaiban nevelkedtünk fel, nem is tudjuk megérteni, hogy miként volt lehetséges ott maradni abban a kolostorban, de az is igaz, hogy nem tudjuk, minő lelki tusakodásokon ment Zwingli keresztül.

Már Glarusban azt írta: én. igaz és őszinte akarok lenni Istennel szemben és az emberekkel szemben minden életkörülmény között, amelybe engem isten keze elvezet. Szerinte a hízelgés és a hazugság rosszabb, mint a pénzlopás. Az ember semmi által sem lehet Istenhez hasonlóbbá, mint az igazság által; minél inkább tiszteli és szereti az igazságot, annál közelebb lesz és annál hasonlatosabb lesz Istenhez* A hazugság minden gonosznak a kezdete, dicsőséges az igaz, telve fenséggel és még a gonoszban is tiszteletet parancsol.

Valószínű einsiedelni tapasztalatai Íratták vele a Commentarii de vera et falsa religione = Az igaz és a hamis vallás magyarázata című, talán leghíresebb munkájában, hogy az imádság is üzletté lett. »A lelki üdvösséget úgy vásároltuk, mint a zsibárustól a portékákat és abban a meggyőződésben éltünk, hogy a keresztyénség kereskedelmi árucikk, holott az az életnek szentsége.«

Megvilágosodott előtte, hogy az életnek ártatlanságával és hittel kell tisztelni az Istent. De még az új formák nem lettek előtte világossá.

1519-ben, amikor Zürichbe hívják meg papnak, elhatározza, hogy az Újszövetséget végig prédikálja. Mátén kezdi, majd az Apostolok Cselekedetein folytatja és 1525-ig végig prédikálja az egész Újszövetséget.

Zürichben már erőteljesen dolgozik a reformáció érdekében. A Biblia naponként való tanulmányozása mindig erőteljesebbé teszi igehirdetését.

Hogy minő sokféle munkája volt, íme egy pár. Át kellett gondolnia, hogy mit végezzen el a városi és egyházi életben a reformáció érdekében. Következtetéseit el kellett juttatnia levél útján a szomszéd városokba, ahonnét sokan kisérték élénk érdeklődéssel megkezdett munkáját. Azonkívül könyveket és röpiratokat kellett Írnia a nagyközönség számára. A reformáció hatalmas munkáját a sajtó erősen előmozdította. Hogy mit írt Zwingli, az majd csak akkor válik történetté, amikor befejezést nyer Zwingli munkáinak a Corpus Reformatorum című nagy sorozatban megkezdett közzététele. A tervezők a bevezetésekkel, jegyzetekkel 600 ivre gondoltak, ami 20, majdnem 500 oldalas kötetet, tízezer nyomtatott lapot jelent. Próbáljuk csak elgondolni, mennyit kellett írnia annak, aki ezt a rengeteg betűt papírra vetette. Zwingli nem dolgozott könnyen. Vannak emberek, akiknekr az ajakáról és a tollából csakúgy folyik, árad a szó. Ágoston, Kálvin ezek közé tartozik. Zwingli valósággal beleizzadt a munkába. De érezte, hogy neki ezt is meg kell tennie, mert az ügy érdeke kívánta. A levelezése összegyűjtése is folyamatban van.

Nemcsak vasárnap prédikált, hanem a hétköznapokon is hetenként kétszer. Azonkívül ő volt a zürichi theologiai iskola feje, mint ilyen, sokat foglalkozott a diákokkal. Ő irányította külföldi tanulásukat, kölcsönzött nekik könyveket saját könyvtárából a szün