Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-10 / 2. szám
1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 7. oldal. időkre és természetesen élénk levelezést folytatott velük. Egyik barátja írja egy levélben, hogy Zwinglinek milyen rosszul esett, hogy Milánóból zürichiek jöttek haza és nem hoztak neki levelet az ott tanuló egyik tanítványától. Diákjaitól sokat kivánt és még a career használatától sem riadt vissza. De örült a szive, ha valamelyikük közülük megtanulta tőle christlich zu leben, hogy miként kell keresztyén életet élni. (Folyt, és vége.) íF5------=----------------------:------ti KONYVISMERTETES A A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület Belmiszsziói Munkaprogrammja az 1931—1932. évre. VIII. évfolyam. Kiadja a Dunántúli Luther-Szövetség. Győr, 1931. 211 lap. A hivatalos egyház kebelén kívül ébredt belmissziói mozgalmaknak, szövetségeknek, egyház felett ítélkező köröknek érdeklődése középpontjává az egyházat tenni és a hivatalos egyház funkcionáriusainak; figyelmét, szeretetét a belmissziói munkák felé irányítani, ez volt a magyarországi két evangéliumi keresztyén egyház legutóbbi két évtizedének legértékesebb, bizonyos tekintetben 'egyedüli vívmánya. Nem volt könnyű feladat. A hivatalos (nem egyszer hivataloskodó és adminisztrációs) egyház és a belmissziói mozgalmak sokáig farkasszemet néztek egymással. Egyikben nem volt meg a ruganyosság, készség a gyorsan változó élet szükségleteinek meglátására, kidolgozására, másikból hiányzott a történeti adottságok, kristályosodási fókuszok iránti tisztelet és az azokhoz való alkalmazkodási alázatosság. A végletek hibáinak kiküszöbölésével az ellentétes értékeknek szerencséskezü egybeötvözése azonban végül mégis megtörtént. A dunántúli evangélikus püspök szerkesztésében, a Luther-Szövetség kiadásában ime a nyolcadik évfolyama jelent meg annak az áldott vállalkozásnak, mely a szükebb kereteket átlépve az egész magyar evangélikus egyházban, sőt nálunk reformátusoknál is egyre jobban nélkülözhetetlen segédkönyv lesz az egyház hivatalos belmissziói munkájában. Ha semmi más könyvet nem venne is kezébe a gyakorló lelkipásztor, mint ezt a nagyon csinos és tetszetős formában megjelentetett kézikönyvet, akkor is elegendő anyagot kap, hogy iskolai, történeti tudásának felelevenítésére birtokában legyen egy olyan lelkipásztori vademecumnak, mely úgy az ifjúság lelkigondozásában, mint a felnőttek vezetésében, presbiter társai nevelésében, a szociális és egyházvédelmi munkában segítsége, útmutatója legyen. A munka belmissziói munka-naptárt nyújt, különös súlyt helyez a reformáció napját megelőző hét és a husvét előtti nagyhét kötelező előadás sorozatára, mikor is minden napra bőségesen kidolgozott vázlatot nyújt előbb a reformáció hősei s védőiről, azután pedig az eszményi, az elveszett, a vergődő, a megszánt, a megváltott, a megszentelt, a megdicsőült emberről. Az ifjúság egyházi gondozására az őskeresztyén egyház történetéből húsz arcképet és jellemrajzot nyújt. A reformáció hősei közül azokkal foglalkozik, akiknek életével a jubiláns évforduló kapcsolja össze a késői unokák érdeklődését. — A végtelenül gazdag anyag a hivatalos egyház részéről a belmissziói munka végzésének támogatására az egyház és belmisszió közé vont, homokba irt vonalnak a nyomát is eltünteti, hogy helyébe a megizmosodó lelkek mindenike missziói legfőbb kötelességének lássa Isten országának az egyházban való szolgálatát. A könyvecskét, melynek ára két pengő, fenntartás nélkül, a legmelegebb szeretettel ajánljuk minden ref. lelkipásztor figyelmébe. t. G. 1 VEGYESEK I ® (ej ®®@®®®@®®®©®©®@®©@®®®®S)®®®®®®©©®®©S)®@®;§: — Takaró Géza newyorki ref. esperes-lelkészt meleg ünneplésben részesítették dec. 13-án abból az alkalomból, hogy ekkor töltötte be newyorki működésének 10-ik, lelkipásztori munkásságának 25-ik és születésének 50-ik évfordulóját. Az istentiszteleten dr. Tóth Sándor lancasteri magyar tanár prédikált, majd dr. Ghyka főkonzul üdvözölte a jubilánst. Gr. Széchenyi László magyar követ üdvözlő táviratot küldött. Takaró értékes munkát végzett idehaza, mint kőbányai lelkész, Amerikában pedig rendkívüli szolgálatokat tett a magyar ügynek. Isten áldását kérjük élete további folyására is. — Dr. Kendrick Eliz, az amerikai Wellesley női kollégiumának tanárnője, aki főiskolánk jubileumán intézetét képiselte, hosszabb levelet írt lapunk szerkesztőjéhez. Pápáról Budapestre utazott, ahol még jobban megismerte és megszerette országunkat. Konstantinápolyban léte alatt szélütés érte és négy hétig feküdt kórházban, úgyhogy, bár a telet Rómában akarta tölteni, jobbnak találta haza menni Amerikába. Betegsége, hála Isten, szépen meggyógyult. Csak annak örült, írja, hogy a betegsége pápai látogatása előtt következett be, mert akkor nem vehetett volna részt a felejthetetlen jubileumi ünnepségen. — Búcsúzás. Sára Gyula, kiskorpádi praeoráns igazgató-tanítót a kultuszminiszter úr Mátészalkára nevezte ki. 1931 dec. 28-án vett hivatalosan búcsút a gyülekezettől, iskolájától, tanítványaitól. A délelőtti istentiszteletet még ő végezte. Utánna az iskolába vonult az egész gyülekezet, itt adta át a főt. dr. Antal Géza püspök úrtól érkezett igazgatói kinevezést Szabó Bálint, egyhm. tanügyi elnök. Majd a szomorú búcsúzás következett. Szem szárazon nem maradt. Búcsúzó tanítója mellett magamagát is siratta egy elárvult, bezárt iskoláju gyülekezet. Búcsúszavakat mondott többek között a tanügyi elnök, H. Nagy Sándor lelkész, Varga Pál körtanító, Horváth Kálmán rk. ig.-tanító, Frank Gyula kereskedő, Boncz József kántor, az idősebb és a fiatalabb tanítványok. Isten áldása kisérje el új állomáshelyére is! — „Világválság és élő keresztyénség“ címen gróf Bentinek János Hollandiából folyó hó 12-én délután 6 órakor az érdeklődők részére a főiskola dísztermében előadást tart. Az előadást Horváth László tolmácsolja, ki több éven át tartózkodott Hollandiában, s ki gróf Bentinek Jánost magyarországi útján kiséri. — A Rábavidék c. Körmenden megjelenő hetilap részletes tudósítást hoz Fiilöp József esperes 40 éves szolgálati jubileumáról. Azonkívül Nemes Lipót Negyven év visszhangja címen méltatja a jubilánst, Vargha Gyula életrajzát írja meg, Soós Gyula főgondnok és Diószeghy Mózes pedig versekben emlékeznek meg a szeretett lelkipásztorról. — A győri ref. egyházban Végh József a saját és a felesége nevét viselő alapítványként végrendeletileg az egyházra hagyott két katasztrális hold földet iskolai célokra és Győrszabadhegyen 300 négyszögöl beltelket templomépítés céljára. Balázs József és neje Szabó Jolán 100 P-ős alapítványt tettek egyházfenntartási célra. Papp Elek presbiter ugyanerre a célra 100 P-ős alapítványt tett azzal, hogy alapítványát, míg életének Isten kedvez, évenként 50 P-vel fogja gyarapítani. Egy névtelenül maradni akaró nőtestvérünk 700 P-t hagyott az egyházközségre azzal, hogy az az egyházfenntartási alaphoz csatoltassék. A jó tett magában hordja dicséretét.
