Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-10 / 2. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1932 január 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEC L FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A budapesti egyházmegye. Az újesztendő első nagy eseménye református szempontból a budapesti református egyházmegye megalakulása volt. Akik -a zsinat tárgyalásait figyelemmel kisérték, ■emlékezhetnek arra az élénk vitára, mely arról a törvényről szólott, amely lehetővé teszi majd Budapest külön egyházmegyévé szervezését. A törvény még nincs életbeléptetve, de a szervezés ime megtörtént. Január 6-án ünnepélyes keretekben meg volt az új egyházmegye alakuló közgyűlése, amelyet jelentőssé tett az is, hogy az új kultuszminiszter előíször jelent meg hivatalbalépése óta a református egyház körében. Az új alakulás egyetemes református szempontokból nagy jelentőlségü. Bizonyítéka annak, hogy egyházunk megérti mindenkor a kor szükségleteit és azokat kielégíteni akarja. Nagyszerű fejlőídés körvonalai bontakoznak ki az egész magyar református egyházra abból, hogy az ország szivében 100.000-nél több református él. Ezek nagy többsége a vidékről jött fel Budapestre és bármelyik budapesti gyülekezetét nézzük is, mindenütt találhatunk tagjai között dunántúlit, tiszántúlit, tiszáninnenit és mondanunk sem kell, igen sok erdélyit. A sok rokoni kapcsolat révén, ami Budapesten történik, annak hatása érezhető rövidesen az egész országban. így van ez a napilapok révén a politikában és a közélet minden viszonylatában, de így van az egyházi életben is. A kerületek élik a maguk történetileg kialakult helyzetből folyó külön életüket, de ezt a külön életet mindig jobban színezi és láthatatlanul alakítja az, ami a fővárosban történik. Hogy néha feltűnőnek látszik az, amit ott csinálnak, az igaz, de a nagy irányzatoknak szinte kirívókká kell lenniök, hogy megragadják a széleken, a végeken dolgozók figyelmét. Mig odaér a faluba, addig úgyis veszít lendületéből. Igaza volt a kultuszminiszternek, az új egyházmegye alakulása fényes bizonysága a magyar élniakarásnak. Jó rá gondolnunk, hogy református híveink nem riadnak vissza az áldozatoktól, mert azzal tisztában lehetünk, az egyházi élet terén is minden új szervezet újabb áldozatot követel. Mi a mellett még külön is örvendünk, hogy az új egyházmegye esperese pápai diák volt. Szabó Imre alázatosan szolgált eddig a budapesti gyülekezetben. Isten megáldotta munkáját úgy a Tisztviselőtelepen, mint a Fasorban, most a hűséges munka jutalmául többre hivatott el. Esperesi székfoglalója telve van látásokkal. Megigézi őt a feladat nagyszerűsége és a munka sokasága. De a mellett józanon nézi a világot és kijelöli a konkrét feladatokat: »legfontosabb belső feladat a hitoktatás tökéletesítése, a presbiter öntudatosítása«. Arany igazság, amikor azt mondja, hogy »úgy el leszünk foglalva a magunk belső munkájával, hogy nem érünk rá a felekezeti villongásra«. Ő megtanulta, hogy az az egyház valóban erős, amely dolgozik, örömmel és kitartással a saját hívei körében. »A külső és a hatalmi vágy nem tehetnek különbbé bennünket.« Mi is szeretettel köszöntjük az új alakulást és szivbeli hálát érzünk Isten iránt, hogy újesztendői ajándékul ily nagyszabású alkotás életműködésének megkezdését juttatta egyházunknak. Dunántúli. Zwingli az ember. (Folytatás.) Baseli évei alatt kezdett a latin mellett görögül tanulni, pedig saját bevallása szerint a latinban sem volt még eléggé járatos, azonban Wyttenbach nevű tanára felkeltette benne az érdeklődést a Szentirás iránt és Zwingli azért tanult görögül, majd később héberül, hogy a Szentirást az eredeti nyelveken olvashassa. Mindezt saját szorgalmából cselekedte. Már ekkor az volt a jelszava: ad fontes! Vissza a forrásokhoz! Rengeteget olvasott. Ezt a szokását férfikorában is megtartotta. A napnak jelentős részét arra fordította, hogy olvasson, tanulmányozzon. Különösen szerette a latin klasszikusokat, Cicerót, Horatiust, a történetírókat. A görögök közül Aristotelest, Platont, Pindarost, főként pedig Homerost. Abban az időben a humanisták fejedelme, Erasmus, Zürichhez közel, Baselben fejtette ki óriás mérvű irodalmi tevékenységét és Zwingli valósággal falta Erasmus műveit. Akárcsak a modern emberek izgatottan várják egyegy újabb könyv megjelenését valamelyik kedvelt Írójuktól, így történt meg Zwinglivel is, hogy már akkor megrendelte Erasmus egyik munkáját, szokott könyvbeszerző barátja útján, amikor az még ki sem került a nyomdából. És épen halála évének egyik nagy gyönyörűsége az volt, hogy január 1-én a zürichi diákság előadta Aristophanes egyik vígjátékét az eredeti görög nyelven. Zwingli nagy megértéssel hallgatta végig a színdarabot és örült, hogy diákjai annyira bírják a görög nyelvet, hogy színdarabot is be tudnak tanulni. A klasszikusokhoz való ragaszkodása mindvégig megmaradt nála, a régiek költőiben valami szent dolgot látott, az ember mögött ott látta a vatest, aki az istenség titkát nyilatkoztatta meg a halandó előtt. Aki a reformátor Zwinglivel akar megismerkedni, nagy nehézségeket kell leküzdenie. Kiderül, hogy nem olyan egyszerű reformátornak lenni. Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mitől fogva és miért lett Zwingli reformátor. Tudjuk, hogy 1519 januárban zürichi beköszöntő prédikációjában már a reformáció elveit hangoztatta és mégis 1527-ig a pápa még semmit sem szólt a Zürichben történtek miatt.
