Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-10 / 15. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1932 április 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .................................................................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ................................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA’ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Falusi problémák. Szövetkezetek. A mai gazdasági válságban a falu gazdasági élete a háború utáni felemielkedettségéből igen mélyre sűlyedt. A gabona, de általában minden mezőgazdasági termék értékesítése megfelelő áron legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Ehhez járul az ipari cikkek közismert magas ára, úgy hogy a kettő közötti nagy különbözet (a Spannung), a falu teljes elszegényedéséhez vezet. Ma tehát az értékesítés megszervezése s így a mezőgazdasági termékek árának emelése elsőrendű kormányzati, társadalmi és nemzeti feladat. Az önmagával és termékeivel tehetetlen nép keresi a menekülést a válság fojtogató karmai közül vagy a felforgató politikai irányzatoknál, vagy ahol egy intelligens ember feláldozza idejét és erejét egy-egy szövetkezet alakítására, — úgy a szövetkezeteknél. A múlt évszázad 9Ö-es éveiben a kamatuzsora, volt az a pióca, amelyik kiszívta a nép anyagi erejét. Ez ellen alakultak a falvakban a hitelszövetkezetek, sok helyütt előbb, mint az Országos Központi Hitelszövetkezetet az 1898. évi XXIII. t.-c. létrehozta, Majd az iparcikkeket értékesítő falusi szatócsok áruuzsorája 'ellensúlyozására létrejött a Hangya a maga országos hálózatával. A háború utáni értékesítési nehézségek hozták létre a Futurát, mint gabonaértékesítő szövetkezetét és a Tejszövetkezeteket.. Vájjon ezekkel a tényekkel szemben milyen álláspontot foglaljon el a falusi lelkész? Az Isten országa az emberi lelkekben van, ezek a lelkek pedig testi porsátorban a földön ennek váltakozó viszonyai között élnek. Az egyház, mint az Isten országa építésének, eszköze szintén megérzi a gazdasági bajokat. Elég ha rámutatok a múlt évi adóhátralékokra és az emiatt fennmaradt kerületi stb. járulékok hátralékára. Krisztus az éhező tömeget megsajnálta és csodálatosan megvendégelte. Valóban az anyagi terhek és gondok akadályai lehetnek a lelki élet fejlődésének. Akinek nincs ünneplő ruhája, el nem megy a templomba semmiért se. így tehát a lelkésznek másodrendű, de fel\ßdaiät kell, hogy képezze, hogy a körülmények szerint legjobb képességével és tudásával, önzetlen és önfeláldozó munkájával segítségére legyen híveinek anyagi gondjaikban is. A másik ok, a saját családjának a fenntartása is készteti erre. Falusi gyülekezeteinkben a lelkészi fizetés legnagyobb részét a földek haszonélvezete teszi. Ügy hogy lelkészeink 50—75o/0-a saját maga gazdálkodik, de a többi is érzi a nehézséget, mert vagy felesbe adta ki földjeit s így a fele termény értékesítése az ő gondja, vagy haszonbérbe adta s a haszonbért terményben, vagy a termények mindenkori ára szerint kapja, ha ugyan a mai viszonyok között nem végrehajtóval kell azt is behajtatnia. A legtöbb lelkész megkísérli, hogy a földből s annak jövedelmébőil pótolja a korpótléka elmaradt 50o/0-át és ezzel tegye könnyebbé megnövekedett terheinek elviselését. Híveink, egyházunk és a saját magunk érdeke kényszerít tehát arra, hogy a szövetkezeti életbe belekapcsolódjunk. Az azután a következő kérdés, hogy ez a tevékenység milyen mérvű legyen, hol vannak a határai? Azt hiszem, hogy az a lelkész, aki mindig szemelő,tt tartja, hogy »én elsősorban lelkipásztor vagyok«, az megtalálja a helyes mértéket, amely megszabja szociális és gazdasági tevékenységét. A szövetkezetek körül a legtöbb kísértést a Hangya-szövetkezetek vezetése rejti magában, és kérdésessé teszi a lelkész közremunkálásank lehetőségét, különösen mióta majdnem minden Hangya-szövetkezet korcsmát is nyitott. A korcsma pedig korcsma marad, ha a »Szentlélekhez« címezik is, mint Kölnben láttam. A szövetkezeti életben való részvétel súlyt és tekintélyt ad a lelkésznek. Az egyik esperes azt mondotta e tárgyról beszélgetve, hogy »a lelkész tekintélyt ma csak a társadalmi és közéleti tevékenysége által szerez magának és egyházának«. Bernát István a múlt évben az »Altruizmusról« tartott előadásában* azért kívánja a lelkészi karnak a részvételét a szövetkezeti életben, mert ebben bízik még, hogy becsületes, önzetlen gondolkodást és cselekvést visz bele és ezzel magasabb erkölcsi szintre emeli azt. »A lélek uralmának biztosítása a bűnös testi vágyakon nagy és nemes és ha gondolkodni akarunk, el kell ismerni, immár sürgős és égető feladat.« »Ha a nagygyűlésnek laikus tagjai nem vállalkoznának szívesen e munkára, marad a szövetkezeti tábornak egy nem jelentéktelen, sőt értelmét és erkölcsi súlyát tekintve, nagyon is számbavehető töredéke, mely ez elől a feladat elől, saját magának lecsekélyesítése, sőt tönkretétele nélkül nem térhet ki. A főtisztelendő és nagytiszteletü urakra gondolok, akik már eddig is nem egy irányban oly dicséretes és értékes munkát végeztek. Nekik, a lelkek őreinek, amikor a lelkek gyógyításáról van szó, nemes és szép feladatuk ott állni a harcosok első sorában és hitükkel, kitartásukkal, szívós munkájukkal példát adni arra nézve, miként kell felfogni és hasznosítani az életet.« Ennek a kálvinista élet- és világfelfogását alaposan kiépített s a Bibliából táplálkozó világi prédikátorunknak bátor bizonyságtétele megragadó, amikor azt mondja: »A bibliától hiába akarunk elválni, az igazi élet útját még mindig ez világítja meg«. Ennek a gyakorlati megmutatása vár a lelkészre a szövetkezeti életben is. Végül hadd mutatok rá, mint gyakorlati példára és eredményre a Qyermelyii Tejszövetkezet első évi munkájára. Ebből a községből a tej-eladás 1930-ban teljesen fennakadt. A kofák vittek el 10—20 litert. * Altruizmus. Szózat a papsághoz Bernát Istvántól 1931. A Hangya újság kiadása.
