Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-17 / 3. szám

K). oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. egymást, hanem ténylegesen segítünk egymáson. Azon­ban másokon csak úgy segíthetünk, ha mi közvetlen isteni vezettetés alatt állunk. Ezt a hangot, az isteni vezettetést pedig csak akkor hallhatjuk meg, hogy ha először teljes nyugalomra jutottunk. Mi rettenetes sietségben élünk, mindenütt ro­hanás és nincs időnk a rohanás közepette, hogy Istennek a hangját meghalljuk. Pedig hogyha naponta egy órát, vagy félórát töltünk el Vele, csodák fognak történni naponta a mi életünkben is. Személyes ta­pasztalatokkal tudom ezt igazolni, amiket én magam is átéltem. A nagy nehézség itt az, miképen jutunk el ahhoz a nyugalomhoz, amely nyugalom nélkül nem tudjuk e hangot meghallani. Mi megszoktuk azt, hogy imádkozunk s közben elfelejtjük azt, hogy Isten maga is beszélni akar hozzánk. Nagyon jó, ha meggondol­juk, hogy egy szánk van, de két fülünk, ez azt jelenti, hogy kétszer annyit kell figyelnünk, mint beszélnünk. Hogy miképen találjuk m^g a nyugalmat, azt Krisztus nagyon világosan megmondotta számunkra Máté ev. ll28-29-ben: »Jöjjetek én hozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivű vagyok«. Én régebben nyugalmat, bé­két kerestem és elfelejtettem, amit itt mond Jézus: tanuljátok meg én tőlem, hogy én szelid és alázatos szivű vagyok. Ahogy a nyugtalanság egy oknak az okozata, úgy a nyugalom is okozata egy óknak. Ami­kor szelídek és alázatosak vagyunk, akkor önmagától lép a nyugalom a mi életünkbe. Mi által lép a szivünkbe a nyugtalanság? A lázadás által, az által a lelkűiét által, amellyel láza­dozunk sorsunk, életünk folyása ellen és a lázadás mindig önpusztulásra vezet. Ellenben az Isten előtt való meghajlás számunkra nyugalmat hoz. Azt mondja Krisztus: az éji igám gyönyörűséges, sokunknak azon­ban többször úgy tűnt fel, hogy ez az iga nehéz, pe­dig az iga könnyű, mert hiszen az iga eszköz arra, hogy terheinket könnyebben hordozzuk. Amikor a nyugalmat megtaláltuk, akkor jön az isteni vezettetés. Én azt hiszem, hogy ha tíz percig felfigyelünk Isten szavára, többet használ, mintha könyveknek egész sorozatát olvassuk el. Ez nem ha­mis miszticizmus, hanem nagyon természetes dolog, mert az Ó- és Újszövetség telve van ezekkel a gon^ dolatokkal és nekünk nem szabad azt gondolnunk, hogy Isten most más, mint egykoron volt. Hiszen Őt megtaláljuk a természetben is, erre maga Krisztus is felhívta figyelmünket, amikor Lukács cv. 12-ben a árollókat és liliomokat hozza fel példáknak, mini! amelyek szintén az isteni gondviselés alatt élneK (24, 27. vv.). Ott vannak a virágok, melyek reggel ki­nyitják kelyhüket, ott van a napraforgó, amely egész nap forog a nap után, annak fénye és melege után, hogy azt felvegye. A madarak megtalálják az irányt északtól délig és azután megint visszatérnek, csak az ember az, aki saját maga akarja életútjának menetét irányítani, megállapítani. A holland földmívesek meg tudják mondani az állatok magatartásából, hogy mi­lyen tél következik. Amikor az állatok leássák magu­kat jó mélyen a földbe, azt mondják, most kemény tél fog következni. És amennyire csodálatos az, hogy az állatok így vezettetnek a természeti életben, épany­­nyira érthetetlen, hogyan akar az ember ezen a földön élni vezettetés nélkül és az Istennel való kontaktus nélkül. Pedig ha megtaláljuk ezt az isteni vezettetést, az egész életünk megváltozik, óriási, széles perspektí­vák nyílnak meg számunkra s az életünk változatos és gazdag lesz. Nem akarom ezt bővebben illusztrálni, csak röviden mondhatom: az én életemben is minden megváltozott, azóta sokkal könnyebben, biztosabban és világosabban tudok az életben mozogni, mióta ezt a vezettetést megtaláltam. És megtapasztaltam azt, hogy rendkívül sok ember számára, akik teljesen a lelki halál útjára jutottak, lehetünk eszközök arra, hogy megmentessenek az élet számára. (Folyt, köv.) Zwingli az ember. (Folytatás és vége.) Fontos volt a Biblia német nyelvű kiadásának az ügye is az evangélium szempontjából. Zürichben előbb megjelent a teljes német Biblia, mint Német­országban. Zwingli barátja, Juda Leó volt a fordító, de részt vett a munkában maga Zwingli is. A nagy munkában nem lehetett lelkerülni az összeütközéseket. Erős harcai voltak bal oldalról a radikálisokkal, az újrakeresztelőkkel, és jobb oldalról a papizmus híveivel. A badeni vita alkalmával hat hétig úgy szólván semmit sem aludt. Harcolnia kellett a reformáción belül is. Tud­juk, hogy ezen a téren a legnagyobb vitákat az úrva­csora tana keltette, amely jó darabig Magyarországon is elterjedt volt. Mint vezető állásban lévő férfiúnak állandóan bele kellett szólnia a városi és állami közügyekbe is. Amellett családja is megkövetelte a magáét, Négy gyermeke volt, két fiú és két leány. Kettő kis­korában meghalt. A halál angyalának látogatása a csa­ládban mindig próbára teszi a családi boldogságot és békességet. Közben betegség is fordul elő.’ 1519- ben, amikor Zürich lakosságának egyharmad része meghalt a pestisben, Zwingli is megkapta a rettenetes betegséget, de ez neki csak javára szolgált, mert kö­zelebb hozta őt Istenhez és határozottan az evangé­liumhoz csatolta őt. A sok dologban mégsem fáradt el. Ez volt a kedvenc mondása, melyet könyveinek jelmondatául használt: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik meg­fáradtatok és megterheltettetek. A vidám, a tréfát ked­velő, a céh-házakban tartott vacsorákon gyakran meg­forduló erős, bátor ember, úgy látszik, lelke legmélyén érezte, hogy minden fáradság elmúlik, ha az ember Krisztushoz fordul, hogy igaz Ézsaiás szava: elfárad­nak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a leg­­különbek is, de akik az Úrban bíznak, erejük meg­újul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Teher isteni megbízatás birtokában lenni, de Isten kegyelméből édes teher. És neki az volt a meg­győződése, hogy ő az Isten eszköze, Isten pedig azt akarja, hogy neki szolgáljunk, nem pedig azt, hogy nyugodtan éljünk. »Az evangéliom ügyében így áll a dolog, mondja másutt, az ige az égből alászállva ered­mény nélkül el nem hangzik, lehetetlen, hogy ott, ahol azt hirdetik, annak igazságait sokan el ne fogadják.« Tudja, hogy ezren és ezren hallják az igét, akik nem hisznek abban, de vannak számosán, akik meg hisznek. Az Urban végzett munka, nem hiábavaló. Mélyen tisztelt Ünneplő közönség! Előadásom­nak végéhez értem. Az ember Zwinglit igyekeztem bemutatni, a hozzánk hasonló, küzdő, dolgozó, verej­tékező embert. Isten az ilyen törékeny embereket hasz­nálja fel arra, hogy nagy céljait megvalósítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents