Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-04 / 1. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1931 január 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-.......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- .A, FÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Az új esztendőben gondjaink sötétlenek. Eddig is nehéz volt egyházunk tisztviselőinek a helyzete, mert anyagiakban mindig a létminimum határán mozogtunk; súlyos feladat volt egyházaink, kerületi intézményeink költségvetését egyensúlyban tartani, de a mai viszonyok, ha valami sürgős segítség nem jön, szinte a végsőkig feszítik az idegeket, egyesek és intézmények teherbiróképességét. Mint lapunk más helyén közöljük, belátják >ezt az illetékes vezető személyek is és a pénzügyminiszter űr megígérte, hogy a gabonaárak aránytalan csökkenése következtében a lelkészi és tanítói fizetésekben beállott nagyfokú romlást reparálni fogja. Addig is, mig ez megtörténhetik, Istenben bízó lélekkel kell hordoznunk terheinket és csüggedést nem ismerve végeznünk kötelességeink teljesítését. Erősödnünk kell a lelkiekben, hogy tudjunk tűrni; meg kell újulnunk a hitben, hogy a ránk zúdult viharban sohse homályosuljon el magasba tekintő szemünk előtt az Üdvözítő képe. Az utóbbi esztendőkben református egyházunk nagy lépésekkel ment előre Isten kegyelméből a hívek buzgósága, az evangélium iránt való fogékonysága tekintetében. Hála az Urnák, vannak vágyakozó lelkekkel megtelt templomok, egyházukért szívesen áldozó csapatok. Ifjúságunk is megmozdulóban van. És iez a fontosabb. »Keressétek] először az Isten országát és akkor mindenek megadatnak néktek.« Mi, dunántúliak, különösképen örvendező reménységgel tekintünk ez esztendőre, mert ebben ünnepeljük a pápai főiskola négyszázesztendős jubileumát. Tudjuk, hogy ezt sem cselekedhetjük úgy, mint hogyha a gazdasági viszonyok normálisak volnának, itt is meg kell alkudnunk, de a lelkünk megtelik hálával Isten iránt. Nem a múltból akarunk élősködői, hanem annak dicsősége, komoly munkája, megpróbáltatásai alapján a jövőbe tekintünk és hiszünk abban, hogy a legjobb napjai még a főiskolának is ezután következnek. Pongrácz József. Lelkész-képzés és tovább képzés Tóth Ferenc korában. (Az egyházker. lelkészért, felolvasta : Dr. Tóth Endre theol. tanár.) 1821-ben a mezőszentgyörgyi superintendentiális közgyűlés jegyzőkönyvének 12. pontja alatt a következőket olvassuk: »Nagy örömmel tapasztalja ezen superintendentkile consistorium lelkitanítóinknak a tudományoknak különb-különbjéle részeiben tett és mindennap teendő szép előmeneteleket, mely ... hogy annál sikeresebbé tétessen, generalis nótárius urra bízatott, hogy dolgozzon ki ,egy munkát arról, hogy micsoda eszközökkel lehetne tiszt, prédikátorainknak tudományos foglpjatosságat még gyümölcsözőbben elősegíteni és nevezetesebb tudósainkat meg is jutalmaztatni«. Egyben felhívta a kerület az egyházmegyéket, hogy ha valami javaslatuk volna e tárgyban, azt idejében közöljék Tóth Ferenc generális nótáriussal. De az egy év múlva, 1822-ben Révkomáromban tartott egyházkerületi gyűlés idejére, mint a jegyzőkönyv 42. pontja alatt olvassuk, még nem készíthette el munkálatát Tóth Ferenc, mert »,némely V. tractusok \nem küldték be hozzá idejében a lelkipásztoroknak tudományos foglalkoztatását illető javallat jóikat«, vagy csak a gyűlés előtt adták át. Végre a következő évi közgyűlésre elkészíthette Tóth Ferenc a maga munkálatát e tárgyra. Mielőtt magát a munkát megnéznénk, leszögezhetjük, hogy az egész kérdést más nem vihette a közgyűlés elé, mint maga Tóth Ferenc, aki akkor egyházkerületi főjegyző volt. Tóth Pápai József püspök leveles naplója hallgat e kérdésről. A jegyzőkönyv pedig nem említ indítványozót s minthogy Tóth Ferenc a jegyző, a maga nevét hallgatja itt el s csak általános kívánalomról beszélt. Egészen bizonyos, hogy Tóth Ferencnek e kérdésről meg volt a maga kialakított véleménye s bizonyos, hogy a tractusok meghallgatása nélkül is tudott volna elfogadható munkálatot kidolgozni, — de épen az érdekelte, hogy maga a papság miként vélekedik e kérdésről. 1821 s 1822-ben elég sok vélemény érkezik be hozzá, nemcsak a tractusoktól, hanem egyesektől is. Valószínűleg minden tractus készített véleményt, de a kerületi levéltárban csak a peremartoni, őrségi, tatai és révkomáromi tractusokét találtam meg, továbbá Török Pál kiskálnai, Szabó Péter nagyváradi, Márton Gábor köveskáli prédikátorok és Sárközy István belsősomogyi coadiutor curator Tóth Ferenchez intézett leveleit. Ezeket áttanulmányozta Tóth Ferenc s azután készítette el a maga munkálatát. Természetesen nem ismerjük, hogy mi volt Tóth Ferencnek eredetileg önálló véleménye e tárgyról, viszont azt meg tudjuk állapítani, hogy munkálatához sokat felhasznált a beküldött anyagból. Talán nem lesz érdektelen, ha néhány mondatban röviden és vázlatosan ismertetjük a beküldött véleményeket. Elébb az egyesekét, azután a tractusokét. Szabó Péter nagyodi prédikátor szerint igen jó ösztönző volna a tudományos munkálkodásra, ha a fiatal prédikátorokat is meg lehetne jó eklézsiába választani. Ne a protekció érvényesüljön a lelkészi állások betöltésénél, hanem az érdem és arravalóság. A prédikátorok által készített prédikációkat ki kellene
