Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-04 / 1. szám
2. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1931. nyomatni s ne a polcon porosodnának azok. A tudományos munkásságot jutalmazni kellene pénzzel. Világiak is írhatnának theologiai kérdésekről. Legfontosabbb lenne, hogy elégséges jövedelemmel bírjanak a prédikátorok.1 Márton Gábor köveskáli prédikátor arról ir, hogy a papi censiirákat előre elkészített shedák alapján kellene lefolytatni. »Az eddig gyakoroltatott mód szerint — t. i. — me ges hetik, hogy az idő az elme futtató kérdésekkel telik el, vagy olyan kérdések is tétetnek fel, melyeket a censendus soha nem is hallott, vagy 'amelyek nem a vallás és keresztyén tudomány lelkére, hanem inkább a tudósok haszontalan vetekedésekre tartoznak ... vagy 'némelyeknek nagyon is kedveznek, akik talán még nem is volnának ezen tisztelete s hivatalokra alkalmasak s el niellőzt étik a dolog valósága, a papi tudományoknak azon lelke, amit kellene a prédikátoroknak tudni« stb.1 2 Török Pál azzal kezdi, hogy minden prédikátor kötelessége a folytonos, holtig való tanulás, ha ezt elmulasztja, ha egyébként az iskolában »minden tu-> dományt magába szedett is és ha még a perpetuum mobilét feltalálta is, nem lelkipásztor, hanem csak béres«. A szegénység olyan akadály, mely soknak lehetetlenné teszi a tanulás folytatását. Ezek leginkább gazdálkodnak s gyermekeiket nevelik üres bibliotheca mellett. Igaz, hogy »nem minden fából lehet Mer curias«. Kötelezni nem is lehet mindenkit a tudományokkal való beható foglalkozásra. A mai világban elég, ha önként csinálja is. A collegiumban kell a fundamentumot jól megvetni. Már az alsóbb osztályokban ki kellene választani a papi pályára alkalmasakat s azokat, ha szegények, onnan kezdve segélyezni kell. Ne csak a papfiukat segélyezzék, hanem másokat is, de csak az érdemest és arravalót. És csak annyira, hogy legfeljebb könyvekre jusson neki, de ne borra és kávéra. A kiválóbb prédikátorokat kell jobb eklézsiákba tenni, de erről adjanak elébb bizonyságot lelkészi szolgálatuk mellett tudományos működésükkel is. Aki nem ért hozzá, azt nem kell a tudományos működésre kényszeríteni. Lehet, azért jó pap. Adassanak ki évről-évre erkölcsi és hittani tételek, amelyekről minden prédikátor köteles legyen prédikációt Írni s az ezek közül legjobbakat ki kell nyomatni a többiek használatára. Ezek a könyvek és a többi esetleg kiadott munkák is a parochia tulajdonai lennének.3 Sárközy István b.-somogyi curator a következőket irja: »Örömest niegirnám, ha már késő nem volna és jobban reá érnék a trad us ban némely individuumoknak feladott kérdésekre beküldött értekezéseiket arról, mi móddal kellene a rest prédikátoroknak occupatiot adni és az immoralitásra való vetemedést meggátolni? Vagy mikép van feltéve? — Ha kötelessé gének eleget akar tenni egy belső ember, hiva-i tatja elég foglalatosságot ád, csak azt győzze. Nem lehetvén absolute azt is praetendálni, hogy a gazdaságról épen ne gondoljon, mert különben Somogybán soknak felkopik az álla«. — A professzorok azokat is küldjék el a theológiáró4, akik erkölcsi tekintetben nem alkalmasak e pályára, ne csak a rossz tanulókat. A leendő prédikátorok hosszabb időt töltsenek rektorságban. Igen fiatal korukban ne lehessenek papok. A nevelésben meg lehet engedni a józan szabadságot, de kárhoztatni kell a racionalizmust. 1 A levél 1821. szept. 17-én kelt, kis 8° négy oldal. 2 1822. április 9. 4° 3 oldal. 3 1821. aug. 7. 20 4 oldal. A pappá léteit nehezíteni kellene. Aki már pappá lett, »minden textusait tartsa lajstromban« s visitatio alkalmával az esperes azok közül olvastasson fel. Az esperes kérdezze ki azt is, hogy milyen könyveket olvas s azokból is kérdezze ki. Ellenőrizze, hogy megvannak-e a szent hivatalra való könyvei? A szentirás olvasásában fáradhatatlan-e? Milyen privát munkán dolgozik? Járassák a Tudományos Gyűjteményt többed magukkal. »A restségre való alkalmatosságnak ítéltetik a sok nyomtatott prédikáció«, különösen1 a magyar nyelvűek. Prédikációikat a papok jól tanulják meg. A többi egyházi tisztviselők és egyháztagok erkölcseire felvigyázzanak. Ne szomszédoljanak. Ha sok idejük van, kapjanak témát dissertáció, prédikáció stb. Írására. A meg nem javulók visszavettessenek s el is üttessenek a papi hivataltól. A lelkészeket három kategóriában klasszifikálná: 1. tudós és jó erkölcsű, 2. jó erkölcsű és elég tudományi!, 3. szenvedhető erkölcsű és tudós.1 A peremartoni tractus vélekedése: A hivatalukra tartozó és elkerülhetetlenül szükséges könyvei mindenkinek meg legyenek. Több időt fordítsanak prédikátori, mint gazdasági dolgaikra. Legyen minden prédikátornak egy könyve, amelybe amit olvasott, abc rendben címek szerint irja össze. Évenként bizonyos tételeket kellene kötelezőleg kitűzni, hogy azt minden tizenkét évi szolgálaton aluli prédikátor kidolgozza s beküldje. A többiek is, ha akarják. És akik kitűnnek, azokat jobb eklézsiába kell tenni. A tractusok hozassanak külföldi újságokat, hogy a kebelbeliek lássák a tudományok állását. Minden tractus állítson fel bibliothecát. A kerületi gyűlések tárgymutatóját minden prédikátor egy erre a célra szolgáló könyvben irja össze, illetve évről-évre egészítse ki.5 Az őrségi tractus vélekedése és javallatja: Ne hatalomszóval kényszerítsék a papokat a tudományok művelésére, hanem mint amely az ő karakterükből és hivatalukból következik. Készíttessen a superintendentia egy a tudománnyal való foglalkozásra buzdító írást. Irattasson egy Theologiai enciklopédiát, amelyben minden theologiai tudomány rövid összefoglalása meg legyen az írókkal s a könyvek címével. A városi papok járjanak kezére a falusi papoknak a könyvek vásárlásában és megrendelésében. Minden tractus járasson tudományos újságokat. Tudományos kérdéseket jelöljön ki a superintendent s azt minden papnak legyen kötelessége azzal foglalkozni s kidolgozni. Csak tulságig ne terheltessenek ezáltal. Emelni kell a fizetést, hogy könyveket is vehessenek a papok.6 (Folyt, köv.) * 1822. április 27. 8« 2 olda.. 5 „A Peremartonyi V. Tractusnak Polgárdin 7 a Maji 1822. tartatott gyűlésének mndeléséből kiadta Szikszai János Tract. Nótárius.“ 2° másról oldal. G „Irattatott F. Görbén febr. 13-án 1822. észt.“ 2° 2 oldal. — A daytoni Központi Theologiai Akadémia a két évig intézetünkben tanuló pápai diák, Boda József közbenjárására egy láda könyvet küldött ajándékba főiskolánk könyvtárának, amelyet Boda válogatott ki boldogult Good James könyvtárából. A küldemény a napokban érkezett meg és igen jó kiegészítésül szolgál, különösen a külmissziói irodalom terén. Az adományt a főiskola igazgatósága levélben köszöni meg, de itt is kifejezzük hálánkat dr. Christman igazgatónak és dr. Leich tanárnak intézetünk iránt tanúsított jóindulatáért. Boda példája pedig buzdítson minden pápai diákot az Alma Mater érdekében í való szolgálatra.
