Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-08 / 6. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1931 február 8 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ................................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THE( L. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A keresztyén misszió indító oka és célja. Egyszer megkérdeztem egy komolygondolkodásu hindut, hogy mit gondol Krisztus felől. Elgondolkozva adta meg a választ: »Rajta kívül nincs senki, aki komolyan igényt tarthatna a világ szivére«. S talán a nyomaték kedvéért hozzátette: »Bizony senki sincsen Rajta kívül«. Nézz körül s felelj, látsz-e valaki mást! Persze Annie Besant az eljövendő világtanító megérkezését jelenti be. Azt mondja, hogy az ifjú brahmán Krishnamurti Krisztus inkarnációja. Naivitása abban tűnik ki, hogy azáltal, hogy Krishnamurtiról azt hirdeti, hogy ő Krisztus inkarnációja, elismeri Jézus felsőbbségét. Ez az ifjú már elő is adta világra szóló tanításának első részletét s Indiában és másutt isteni tiszteletben részesítették. Volt vele egy rövid találkozásom, átlagos intelligenciájú, meglehetősen rokonszenves, középszerű szellemi intuícióval megáldott embernek találtam. Annak is tanúja voltam, hogy jó tőről metszett angolsággal káromkodott. Azzal az érzéssel távoztam tőle, hogy ha ő az, akit mindannyiunknak várnunk kell, hogy segítsen rajtunk, akkor Isten irgalmazzon nekünk. Valóban, nincs senki más. Krisztus — vagy senki. Matthew Arnold azt mondja: »Próbálj ki minden békéhez és jóléthez vezető utat, amit csak el tudsz gondolni és megtapasztalod, hogy Krisztuson kívül nincs más út, mely oda vezet. De ez az út egész bizonyosan oda visz«. Már most, mi az a keresztyénségben, amit egyetlen más rendszerben sem lehet megtalálni? Valaki, aki az arya szamáds-hoz tartozott, azt kérdezte tőlem: »Mi az az önök vallásában, ami a miénkben hiányzik?« Azt várta, hogy majd azokat az erkölcsi eszményeket és bölcseleti alapelveket fogom elsorolni, melyek náluk nincsenek meg. Azt válaszoltam: »Megmondjam egy szóban? Krisztus!« Ö a nemkeresztyén vallások nagy hiánya. Elismerjük és őszintén hálásak vagyunk érte az Istennek, hogy gondolatvilágukban, kultúrájukban pompás elemek vannak, mégis hiányzik az, akit senki más sem pótolhat, — Krisztus. És ezért hiányzik életükből mindaz, amire a legnagyobb szükség van. Sadhu Sundar Singh, a nagy keresztyén misztikus az egyik hindu főiskola összehasonlító vallástörténeti tanszékét betöltő, európai professzorával folytatott beszélgetésében világította ezt meg. Ez a tanár agnosztikus volt s azzal i nyilvánvaló szándékkal kérdezte meg a sadhut, hogy rámutasson arra, hogy milyen hibát követett el, mikor ősi vallását Krisztusért elhagyta. »Mit talált meg a keresztyénségben, aminek régi hitében hiányát érezte?« kérdezte a professzor. »Most van Krisztusom«, hangzott a válasz. »Igen, ezt tudom« felelte amaz kissé türelmetlenül, mert valami filozófiai bizonyítást várt, »de miféle különös tantételt talált, amivel azelőtt nem rendelkezett?« »Magát Krisztust«, mondotta a sadhu. Akárhogy is igyekezett a professzor, ellenfelét nem tudta állásfoglalásában megrendíteni. Legyőzve, gondolatokba merülten távozott. A sadhunak igaza volt. A nemkeresztyén vallásokban sok minden van, ami nagyszerű, de Krisztus hiányzik belőlük. Valaki ezzel szemben azt kérdezhetné: »Jóllehet ez így van, nem haladnak-e azok Krisztus nélkül is szépen?« Azt felelem, hogy sem Keleten, sem Nyugaton nem ismerek senkit sem, aki Krisztus nélkül szépen haladna előre. Mert Krisztus az élet s az életnek szüksége van Reá. Egyszer egy brahmán felkeresett s bizalmaséul így szólt hozzám: »Nagyon örültem előadásának, de mégis szeretnék valamit mondani. Az rendben van, ha ön azt hirdeti, hogy más utak is vannak. Ha ezt megteszi, India meghódol ön előtt«. Barátom érdeklődését megköszönve, azt feleltem: »Nem keresem a népszerűséget s nem az a kérdés, hogy én mit mondok, hanem az, hogy mi a valóság. Az utolsó szó a tényéké«. Nagyon nagyon boldog volnék, ha elmondhatnám. hogy vannak mások is, akik az embert megválthatják, én azonban csak egyetlenegyet ismerek, akire alkalmazni merem a megváltó nevet. Krisztussal szemben fentartás és megszorítás nélkül megteszem ezt. »Milyen liberális keresztyén ön«, mondotta egyszer egy hindu. »Tesvérem, én vagyok a legszűkebb korlátok között mozgó ember, akivel valaha is találkozott« feleltem. »Majdnem mindenben liberális vagyok, de az emberi természet legkiáltóbb szükségével szemben egy valakire korlátoztak a tények. Ez Jézus«. Épen azért, mert Jézus abszolút voltában hiszünk, értjük meg jobban a nemkeresztyén rendszereket és állapotokat. De a tények minket Krisztushoz, az élet egyetlen kútfejéhez vezettek. (Folyt, köv.) Stanley E. Jones. Az egyházkelés és az új rendtartás. Ha mi, a dunántúli egyházkerület gyülekezeteinek gyakorló lelkipásztorai, áttanulmányoztuk az országos zsinat Istentiszteleti Rendtartását, azonnal észrevesszük, hogy az egyházkelés cselekménye nem részesült abban a figyelemben, amelyet méltán megérdemelt volna. A Ravasz László dr. püspök szerkesztésében megjelent s most már a református egyházi könyvtár állományát gyarapító Agenda, mint a zsi-