Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-12-27 / 52. szám

Negyvenkettedik évfolyam.

Pápa, 1931 december 27.

52. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE- - — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. - FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL 1GAZG. PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL

FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK.

Márton István a tudós.

Karácsonyi bizonyosság.

A mai zűrzavaros időkben, amikor minden inogni látszik, amikor azt mondja kételkedve a csüggedő lélek: semmi jó sem biztos és minden rossz lehetséges, felemelő tudnunk, hogy a karácsonykor született Úr Jézusban Istenünk drága szegletkövet tett le Sionban. A Krisztus egyházának tehát erős alapja van (És 2816) és nem vesz azon diadalt semmiféle ellenséges hatalom. Nagy dolgokat cselekedék a Hatalmas és szent az Ö neve. Az Ö irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik Öt félik. Halljátok a vigasztalást, mely már az első karácsony idejében is hallatszott: Hatalmas dolgokat cselekedék karjának ereje által . . . alázatosakat magasztalt fel, éhezőket töltött be javakkal (Luk 140-53). Istennek ma is hataima van, Isten ma is megtartó Isten. A karácsonyi öröm nemcsak Máriának (Luk- 147), nemcsak a pásztoroknak, sőt még nem is csak az angyaloknak szólt, hanem a nagy öröm az egész népnek öröme lett, mert megszületett a világ megváltója, ki az Úr Krisztus (Luk 23-n).

Mi magyarok is részét képezzük az egész népnek, Isten reánk is gondolt és Jézus minket is megváltott. Mily boldogító vallani a szentiróval Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz (Zsid 138). Miért búsulsz lelkem ? Nézz Jézusra, a sötétségből felragyogó fényes hajnali csillagra, a mindenség királyára. Benne minden bajodra van gyógyír, minden szenvedésre vigasztalás, bűnödre bocsánat. E napon tűnjék el minden aggodalom, újuljon meg a legyengült hit, szárnyaljon égre hatalmasan, az Atya szívéhez az eddig erőtlen imádság, fakadjon új élet, Krisztus érintésére menjen végbe minden lélekben az új teremtés (Gál 615) csodája, zengjen ajkunkon is az angyali kar éneke: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennék és e földön békesség és az emberekhez jó akarat! (Luk 214).

E világon nincs semmi sem bizonyosabb, mint Isten szeretete, mely a mindenség fundamentumának felvettetése előtt megnyilvánult, amikor Isten az Ő örök tanácsában kiválasztott minket, eleve elhatározván, hogy fiaivá fogad Jézus Krisztus által és mindezt kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama szeretetheti (Ef 14_6).

Karácsony napján ragadjon meg bennünket szent bizonyosság, hogy az örökkévaló Isten ura az Időnek is és Jézus születése ép azt jelenti, hogy mi a földi lét nehézségei közt is számíthatunk Isten atyai gondviselésére. ^

Énekeljük megilletődött szívvel megkapó karácsonyi énekünket :

Már lehozta az életet,

Mely Istennél volt készített,

Hogy ti is vele éljetek.

Boldogságban örvendjetek.

P. JFőiskolánk Márton István emlékünnepén elmondotta dr. Trócsányi Dezső.

Márton István nagyon sokat olvas és ir tudós szobájában: mégsem gyámoltalan szobatudós, nem is doktriner forradalmár. Ö gyakorlati ember is. Látja a száműzetésből visszatért gimnázium elesett voltát. Látja református tanügyünk hiányosságait. Iskolaépületet emel, a kerülettel tanárokat állíttat be, a tanulók kezébe praktikus jó tankönyveket ad. Ma még elképzelnünk is nehéz, hogy mikor Márton István Pápára jött tanárnak, iskoláinknak alig voltak magyar szerzőktől eredő tankönyvei. Az oktatás nyelve a latin volt, s így a gimnázium alsó osztályaiban a főtörekvés az volt, hogy a kisdiák tanuljon meg latinul. De még a latin nyelvtanok és nyelvkönyvek szerzői is külföldiek voltak: Alstedius, Muzelius, Comenius, Langius (Lange Joachim), Cellarius (Keller Chr.) és mások. A latin nyelv túltengése miatt más tudomány tanulására kevés idő jutott, s azt is latinul tanulták; így aztán megesett, hogy pl. filozófiából egy év alatt annyit végeztek, amennyit ma egy-két hét alatt. Márton István mindjárt Pápára jövetele évében megvette a vele rokonlelkü magyar művelődési apostolnak, az egykori pataki diáknak, Decsy Sámuelnek Pannónia Főnixét; olvasta annak lélekbe markoló sirámait iskolaügyünk, művelődésünk elmaradottsága miatt. S Márton István cselekvéshez látott. Az akkor legjobb német szerzők műveinek felhasználásával igen hasznavehető latin, görög, német nyelvtant irt, amelyek az egész országban elterjedtek, főként a református iskolákban, s melyek közül a latin és görög nyelvtan mintegy 50 évig volt használatban; mig német nyelvtanát öccsének, Józsefnek nyelvkönyvei hamar kiszorították a használatból. Nyelvtanaiban jól átgondolt módszert alkalmaz, amelynek alapgondolatát a göttingai újhumánistáktól: Gesnertöl és a »Summits Heynius«-tói veszi, akik viszont azt a gondolatot újították fel, amelyet először a holland Erasmus hangoztat először, s azután Loche emel a pedagógiai érdeklődés középpontjába, s utána filantróp pedagógusok és az újhumán isták egyaránt hangoztatnak. Ez a gondolat az. hogy a kisdiák ne tanuljon 1—2 évig latin nyelvtant a latin olvasmány megkezdése előtt, hanem a nyelvtani elemek, név- és igehajlítás alapformáinak átvétele után mindjárt az olvasmányra kell térni, s a nyelvtan további anyagát a szövegolvasás közben megtanulni. Ez ma magától értetődik: akkor nagy újság volt, s ezt a nagy és praktikus újítást nálunk Márton István hozza be, aki mint ezekből látni, a tudományban is megtalálja a gyakorlati alkalmazás lehetőségét; mert nem elvont szobatudós, hanem gyakorlati ember is.